Kinek és mikor mutassuk meg publikálás előtt álló írásainkat?

Mostanában minden Író születik-en felmerül a konkrét kérdés:

– Publikálás, kiadás előtt kinek és mikor mutassuk meg az írásainkat ellenőrzés céljából, vagy visszajelzés kérése okán.

Mielőtt válaszolnék, beszéljünk róla, hogy mi az elterjedt, tehát mi a szokásjog a kezdő és olykor a haladó írók esetében is.

Általában az írók, írói munkásságuk hajnalán abból indulnak ki, hogy a több szem többet lát, tehát érdemes minél többeknek megmutatni az írásunkat, és visszajelzéseket kérni róla, mielőtt még a nagybetűs Olvasók elé tárnánk művünket.

Igen ám, de ha feltételezzük, hogy ez a kiindulási pont helyes is egyben, akkor ha végiggondoljuk, hogy éppen most értünk a 600 oldalas regényünk végére, és most fogjuk elküldeni 6-8 barátunknak olvasásra-ellenőrzésre-visszajelzésre, akkor ha egy barátunk csak 3-4 általa hibának, vagy javítandó anomáliának kinevezett “apróságra” hívja fel a figyelmünket, akkor az összességében 6-8 féle szempont szerinti, 18-32, egymásnak olykor teljességgel ellentmondó észrevételünk lesz.

Író legyen a talpán, aki ezzel szembesülve nem adja fel örökre az írást…

Ugyanis, ha sorban megyünk, akkor az egyes módosítások már hatással lehetnek a kézirat későbbi részein rámutatott hibákra is, így aztán gyakorlatilag újra kell írni az egészet, és újra kell értelmezni az eredeti észrevételeket is, és amikor készen vagyunk az átírással, akkor még egyszer észrevételezni kellene, de akkor meg már egy örökös időhurokba kerülünk, és sosem lesz vége a hibák javítgatásának.

Ezért előrelátó írók azt csinálják, hogy szakaszonként küldik el nyitott lelkű ismerőseiknek a szöveget, folyamatosan igazodva az észrevételeikhez…

Bennem ilyenkor mindig megszólal a kisördög: már elnézést, de ki az ÍRÓ? Te, vagy az ismerősök?

Vigyázat, dogmagyilkosság következik:

Azt gondolom, hogy SENKINEK nem kell megmutatnunk a kéziratunkat az írás folyamata alatt.

Első undok indok:

Ugyanis még a legkedvesebb és legempatikusabb segítőnk is bele fog gázolni a lelkünkbe – mert ugyebár mit tudhatja rajtunk kívül bárki is azt, hogy HOVA tart a történet, és mik a terveink?

Ugye, hogy nem mész át rendszeresen a szomszédhoz, és nem kérdezed meg arról, hogy mi a véleménye az életedről, és ő hogyan csinálná másképp, és szerinte mit hibáztál? Így az írásaid sem kell folyamatos külső kontroll alá helyezned, mert akkor nem író vagy, hanem szerkesztő. Mások ötleteinek, meglátásainak, értékrendjének egy írásba szerkesztője.

Második undok indok:

Minden írásnak és könyvnek van egy úgynevezett célközönsége, vagy más néven célpiaca. Ha te piros Ferrarira vágysz, és kapsz tőlem egyet, úgy fogsz örülni, mint életedben még soha.
De ha te egy fekete Corvette-re vágysz, akkor hiába adok neked piros Ferrarit, bár értékelni fogod az igyekezetemet, de arra fogsz gondolni: a fene, hát tudhatná ez a Rita, hogy nekem a Corvette az álmom!

Ugyanez van a könyveknél is: ha te a zombis regényeket szereted, akkor tizedannyira sem fogsz örülni egy vámpíros sztorinak, mint amennyire a zombisnak örülnél. Pedig könyv-könyv. Kocsi-kocsi.

Mégsem lehet azt csinálni, hogy annak, aki nem vágyik rá, olyat adunk, amit mi jónak gondolunk, merthogy egykutya… Hát nem az!
(Kutyás példát is tudnék, de érted már, ugye?)

Amikor megkéred a barátaidat, ismerőseidet, kollégáidat, hogy ugyan, legyenek már oly’ jók, olvassák végig a könyved elkészült részeit, akkor azt csinálod, hogy NEM A CÉLKÖZÖNSÉGEDNEK mutatod meg a készülő – vagy elkészült – művet, hanem teljességgel kívülállóknak.

Ha a célközönségednek mutatnád meg, ők értékelnék.

Ha nem a célközönségednek mutatod meg, hanem ismerősöknek/rokonoknak/barátoknak, akkor ők nem tudják úgy értékelni, mint azok, akiknek SZÓL, viszont vissza akarnak jelezni, hiszen vállalták a feladatot, ezért milyen út marad számukra? Az úgynevezett, de ezerszer elátkozott: KONSTRUKTÍV KRITIKA.

Amivel tönkre teszik a te munkádat, elveszik a kedvedet, rombolják azokat a tiszta energiákat, amiket te a munkára, az írásra fordítottál.

Most komolyan… kell ez neked?

“Jó, de akkor kinek mutassam meg?”

Pofon egyszerű: azonnal az OLVASÓKNAK!
Azoknak, akik nemcsak szívesen olvassák, de szívesen meg is VENNÉK az írásodat!

Hogyan lehet ezt kivitelezni?
Egyszerűbben, mint gondolnád: indíts blogot, és időről-időre tölts fel részeket a készülő műből, és kérd ki az Olvasók véleményét.

Hogyan lehet gyorsan eljutni az Olvasókhoz?

Facebook – azonnal szükséged van egy rajongói oldalra is, mert bár az ismerőseiddel is megoszthatnád az írásodat, de akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad: olyanok olvassák, akik igazából nem az Olvasóid, hanem “csak” az ismerőseid. A két nagy halmaznak – majd meglátod, ha kipróbáltad – nagyon kicsi a közös metszete, ezért nem az  ismerősökből kell kiindulni elsődlegesen. Ha mégis véleményeznék, akkor – akár pozitív, akár negatív – kezeld helyükön ezeket. Majd igazából annak a véleménynek, visszajelzésnek, észrevételnek kell hinni, amiket azok írnak, akik személyesen nem ismernek téged!

Mikor érdemes ebbe belevágni?

Hát vajon mikor van a legalkalmasabb idő a fa ültetésére?

.

.

.

25 évvel ezelőtt!

Tehát a “mikor érdemes ebbe belevágni kérdést” inkább nem is kellene feltenni és molyolni rajta, hanem rögtön mehetsz blogot indítani, vele összekötni gyorsan egy Facebook rajongói oldalt is.

A többi feladat majd utána jön, de ezek olcsó, gyors, hatékony első lépések! (Következő kérdések: jó, de honnan szerezzek sok látogatót, jó, de hogyan adjam ki a könyvet, jó, de hogyan adjam el a könyvet, hogyan adjak el SOK könyvet, stb., ezekre a Marketing- és Webszövegírás tréningen szoktunk kitérni részletesen>>.)

Ha még nem írsz, akkor az Író születik való neked>>

Ha már írsz, de az Olvasókhoz való eljutás a gondod, akkor a TartalomGuru Marketingszöveg és Webszövegírás online tréning való neked>>

Sok ember ír az asztalfióknak, és van is benne logika, ahogy a fentiekből látszik, hogy miért oda… Csak az a lényeg, hogy ne porladjon ott a fiókban az írás, hanem tegyük ki az Olvasók elé, és döntsenek ők, hogy mit szeretnének olvasni! Ez ma, az Internet korában 5 perc alatt elérhető!

Kérdés: mit csinálsz a következő 5 percben?

Blogot indítani a blogger.com-on érdemes – mert ez össze van kötve a Google fiókkal, nem kell külön regisztrálni, a Facebook oldal indításához pedig ide érdemes ellátogatni: https://www.facebook.com/pages/create/?ref_type=pages_you_admin

Vidi Rita

Ui.: Jobb agyféltekés íróknak pláne nem javasolt bal agyféltekés, hozzá nem értő, nem célközönségbe tartozó embertársaik kritikáját komolyan venni!

5 Comments

  1. Szia Rita!
    Légyszi akkor most írj valamit az írói álnevekről is!
    Félek kilépni a nyilvánosság elé a saját nevemmel.
    Mit tehetek? Mivel jár ez?
    Mi lesz, ha a bloggeren nem a saját nevemet járatom be?
    Köszi minden eddigit is és: hajrá! 🙂

  2. 😀 😀
    Pazar, mint mindig! Illetve még jobb!

  3. Első próbálkozásként verseimet az interneten publikáltam egy irodalmi oldalon. Aztán néhányat Antológiákban jelentettek meg.
    Mielőtt kiadattam az első novellámat, az ismerőseimnek mutattam meg. Egyik kolléganőm itt-ott bele is javított. Egy irodalmi klubban is felolvastam, a szomszéd néni is véleményezte. Amikor leadtuk a közösségi rádiónkban a munkahelyemen, onnan is jött néhány vélemény. Persze csak a jókat írták meg.
    Rossz kiadót választottam. Legközelebb másik Kiadót keresek, addig meg indítok egy blogot az írásaimnak. Így talán nagyobb sikere lesz az írásaimnak.

  4. Karácsonyi Rita

    Szia Rita!

    Fantasztikus ez az oldal! Már nagyon régóta motoszkál az a gondolat a fejemben, hogy szeretnék könyvet írni, de nem tudtam, hogy kezdjek hozzá, mi az első lépés. (jelenleg a munkahelyemen van egy kis szabad időm és unaloműzésként böngésztem a neten és rátaláltam erre az oldalra)
    Annyi minden kavarog a bennem, hogy szeretném egy másik- több is van- belső énemet felszínre hozni, ami szabadjára engedi a fantáziámat, szeretek írni, sőt néha így könnyebb kifejeznem az érzéseimet, véleményemet. Hatalmas löketet kaptam, hogy elolvastam a cikkeidet (a név nyilvánosságra hozatala engem is érdekelne), sőt most már folyamatosan figyelem ezt az oldalt! 🙂 Még nem végeztem az elolvasásával, de türelmetlenül várom a fejleményeket!
    Köszönöm és hajrá! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.