Blog

  • A kreatív írás, mint meditáció

    A kreatív írás, mint meditáció

    A meditációt a mindenféle, felesleges dologra élénken rárepülő elme megfegyelmezésének és lecsendesítésének eszközeként tartják számon a nyugati kultúrákban, keleten pedig sokkal több mindent jelent a meditálás, ott gyakorlatilag a spiritualitás legfontosabb eszköze. Az alábbi írásomban azt állítom, hogy a jobb agyféltekés kreatív írás hasonló működési mechanizmusú, mint a meditáció.

    Mi a meditáció?

    A meditáció az elme lecsendesítésének, és különböző tudatállapotokba való juttatásának módszere, és az egyik legalapvetőbb trükkje az, hogy a száguldó gondolatok nyughatatlanságát egy lépésben, az egy dologra, egy gondolatra való fókuszálásra cseréli, és igyekszik ezt a fókuszt fenntartani.

    Gyakorlatilag minden meditáció úgy kezdődik, hogy az ember nyugalmi helyzetbe vonul – például kényelmesen leül –, becsukja a szemét, és egy valamire gondol, mondhatni koncentrál. Vannak meditációk, ahol a légzésre kell figyelni, van, ahol a test érzeteire, van, amelyik mantrát használ és van, amelyik vegyíti a felsoroltakat, és még valamiféle mozgásformát, vagy egyszerűbb rituálét is mellé tesz.

    Ilyenkor az elmének az a feladat van kiadva, hogy foglalkozzon csak egy valamivel, például a saját teste légzésének aprólékos megfigyelésével.

    Mit tapasztal a meditáló?

    A kezdő meditáló azt tapasztalja, hogy a gondolatai a meditáció révén jó néhány másodpercig tényleg egy szűk fókuszba sűríthetőek, példánk kedvéért a légzés megfigyelésére, de aztán jön valami gondolatfolyam, ami befurakszik az elmébe, és elterelődik ez a nyugalmas figyelem valami másra. Például jön egy zörej kívülről, és máris arra figyelünk, aztán már törnek is elő azok a gondolatok, amiktől éppen igyekeztünk megszabadulni.

    Ilyenkor semmi más teendő nincs, mint újra és újra és újra, és akár százszor is, de visszaterelni a figyelmet arra a beszűkült, egyszerű dologra, mint amilyen például a légzés megfigyelése.

    Kellő gyakorlás után a meditáció egyre könnyebbé, gördülékenyebbé válik, fiziológiailag is változások mennek végbe a testben, például csökken a stresszért felelős hormonok szintje, csökken a vérnyomás, az agyban pedig érdekes jelenségeket lehet kimutatni, például, hogy irreleváns agyterületek gátolva vannak.

    A meditálók gyakran számolnak be arról, hogy meditáció közben semmi sem tudja megzavarni a nyugalmukat, közben gyakran színes képeket, villanásokat látnak, vagy unalmas jeleneteket „néznek” szemlélőként (tanúként), amiknek vagy van jelentésük számukra, vagy nincs.

    Általános megfigyelés a meditálók részéről, hogy eltűnik az időérzékelésük, a fájdalmaik elmúlnak, sem nem fáznak, sem melegük nincs, a testüket olykor nem is érzik, pedig például azzal kezdték, hogy a testrészeikre koncentráltak. Spirituális élményekről is beszámolnak, melyek alapvetésnek számítanak a keleti iskolákban, hiszen ott a meditáció a spirituális fejlődés bárki számára elérhető eszköze. (A nagyon felső szinteken már több kell a meditációnál, például a magánélet teljes feladása és elvonulás, aszkétizmus – de több irányzat is virágzik úgy, hogy ilyesmit nem várnak el a meditálóktól.)

    A meditálók tudják, hogy a meditáció spirituális útján csak lépésről-lépésre, sok-sok gyakorlással, a tapasztalások való életbe való átszivárogtatással, egyre inkább megtisztulva lehet csak előre jutni.

    Különböző meditációs technikák

    A meditációs típusok különböző hatékonyságúak lehetnek az egyén számára, az is előfordulhat, hogy bizonyos embereknek a mantrameditáció hatékonyabb, mint például a testi érzetek figyelése, és fordítva; de az is gyakran megesik a meditálókkal, hogy bizonyos időszakonként másra van szükségük, mint korábban volt.

    A fegyelmezett elme

    A meditáció fegyelmezi az elmét, de alapvetően egy bizonyos fokú fegyelem hozza létre a meditációt. Aztán ez egy szerencsésen kiegyensúlyozott folyamatként állandóan jelen lehet az életünkben: minimálisan megfegyelmezzük magunkat, hogy meditálni kezdjünk, a meditáció által pedig magasabb fokú fegyelemre teszünk szert, és aztán majd megint meditálunk, és így tovább, mígnem el nem jutunk egy olyan tudatállapotba, ahol a végtelen békesség, öröm és szeretet lesz a sajátunk. Ez a megvilágosodás, avagy Nirvána.

    Nyugat vs Kelet

    Nyugaton a meditáció még mindig valamiféle marginális tevékenységnek számít, és a tudománynak, bár nagyon sok magyarázata van erre, a keleti filozófiák meditációs tradícióit igyekeznek jobbára elvetni, merthogy azok sok vallásos felhangot is tartalmaznak a tudósok számára. Keleten a meditáció spirituális tevékenység (fontos része), nyugaton még jóformán csak a relaxációval egyenlő.

    Ezért itt nyugaton van egy hatalmas spirituális űr, amit szerintem érzékelünk is a mindennapokban. A meditáció egyébként a kolostori miszticizmusnak is része, tehát a kereszténységben is megvan (a zsidó vallásban is, és az iszlámban is).

    A meditáció fő célja

    A meditáció abban segít, hogy a mentálisan rossz, negatív megnyilvánulásokat tartósan pozitívra, jóra cseréljük, és ez által a mentális egészségünket növeljük, mely által az egész életünk harmonikusabbá, békésebbé, vagyis megvilágosodottá válik. Keleten ennek csúcsa a Nirvána, nyugaton meg a tartós Flow (fogalmi szinten egyelőre).

    A meditáció eszközével a Páli Kánon szerint a tudat 8 szintjét lehet bejárni (plusz a legalsó, belépő szintet), melyek közül a 8. szintet (8. jána) leginkább a szuperpozícióhoz tudnám hasonlítani, amiről Schrödinger macskájának története meséli el nyugati elménk számára legtöbbet. Ez a levés-nemlevés állapota, ami már messze túlmutat az ego földhözragadtságán olyannyira, hogy szavakkal sem lehet kifejezni, hiszen ami nincs, az nincs, tehát szó sincs rá…

    A modern pszichológia, hála Freud-nak, elhanyagolta a spiritualitás kérdését, mert nem tudta megmagyarázni. Ők ebből kifolyólag  – és persze teljesen más megközelítésből – másképp értelmezték a nemlevést: „Nem tudunk róla beszélni, tehát maradjunk annyiban, hogy nincs.” Keleten viszont sokat beszélnek róla, tehát van. 🙂

    Nyugaton ma is csak a neurológia és a viselkedés-pszichológia irányából igyekeznek bizonyítani a meditáció hatásosságát, míg a spirituális élményeket konkrétan csak pszichopatológiás szakkifejezésekkel írják le. Tehát a modern pszichológia számára az, ami megmagyarázhatatlan, az egyben betegség is, míg keleten az élet része.

    Erre szokták mondani pestiesen, hogy „Innen szép nyerni.”

    Az állításom mindezek után az, hogy a kreatív írás – főként a jobb agyféltekés kreatív írás – gyakorlása hasonló hatású és eredményű a meditációhoz.

    A jobb agyféltekés kreatív írás folyamata ugyanaz, mint a meditációé

    A jobb agyféltekés kreatív írás tevékenységének megkezdéséhez is olyan fajta fegyelem szükséges, ami a mentális energiákat igyekszik egy fókuszba rendezgetni azért, hogy a fókusz majd fenn is maradjon, és a fókusz fenntartására konkrétan az írást használja tevőlegesen.

    Nem pillanatnyi fegyelmezésre van szükségünk az elme számára, hanem tartós fókuszált állapotra, mely fókusz nem azt jelenti, hogy folyamatosan, akár órákon át egy pontra koncentrálunk, és azt nézzük, hanem azt jelenti, hogy folyamatosan, akár órákon át például egy történetre, vagy egy karakter kidolgozottságára koncentrálunk, de az is előfordulhat, hogy ehhez hasonló, felvilágosító, összefoglaló, ismeretterjesztő szövegeket akarunk létrehozni a kissé módosult tudatállapot által.

    A jobb agyféltekés kreatív írás megkezdéséhez nem szükséges a légzést figyelni, de mindenképp szükséges egy kiindulási pontot kijelölnünk a gondolatfolyamban – vagy hagyni, hogy kijelölődjön spontán, és aztán abba kapaszkodni kicsit –, és aztán onnan elindulva eljutni valahová. Ha a „valahová” túlságosan elkanyarodik egy tervezett, vagy spontánnak meghagyott úttól, akkor bármikor visszatérhetünk az eredeti kiindulási ponthoz, és újra felvehetjük a szálat – mint ahogyan az  a meditációnál is történik, de hagyhatjuk azt is, hogy új utakra vigyen bennünket.

    A jobb agyféltekés kreatív írást gyakorlók gyakran tapasztalják, hogy megszűnik számukra a tér, az idő, a hely, a hangok, az illatok, csak és kizárólag az van, amivel éppen foglalkoznak. Ha a külvilágból be is szivárog valamilyen impulzus, azokra nem reagálnak, azok nem bírnak zavaró, kizökkentő hatással.

    A jobb agyféltekés kreatív írást gyakorlók a meditálókkal hasonlatosan a gondolataik fix, kvázi irányított mederben tartásáról szereznek tapasztalást, miközben a tudatukkal érzékelik, hogy azok a gondolatok nem ott és akkor történnek velük, tehát sem félniük, sem túlságosan lelkesedniük nem szükséges semmitől/semmiért.

    Visszaolvasáskor sokan számolnak be arról, hogy sokkal inkább megérintik őket az olvasottak, mint ahogy megérintődtek korábban az alkotás közben. Alkotás közben semleges álláspontot tudnak képviselni a kiáradó, szöveggé formálódó írásaikkal kapcsolatban még akkor is, ha saját személyes történetüket írják meg, vagy saját élményeiket örökítik meg.

    A semlegesség, a nyugalom ilyen szintje, a közöny olyan dolgok iránt, amik egyébként megérintenek, sőt, egész életünkre hatással vannak, a meditációnak már nagyon magas szintjét jelenti, a jobb agyféltekés kreatív írásnál viszont már gyakran az első így létrehozott műnél megjelenik.

    A jobb agyféltekés kreatív írásnál elsődlegesen nem az volt a célom, hogy spirituális utazásra invitálja az alkalmazóit, de közben ez is megvalósult; de ha csak a nyugati megközelítést alkalmazzuk, és semmiféle spirituális pluszt nem teszünk mögé, akkor is teljesülnek a flow és a mély relaxáció „kívánalmai”.

    Több a meditációnál: kiterjesztő hatás

    A jobb agyféltekés kreatív írás segíti a mentális egészség kialakítását és fenntartását, mint ahogy a meditáció is, de sokkal többet is tud, mint a meditáció: ezt a hatást, élményt, és magát az utat is mások számára is tudja közvetíteni. Az író megéli: az olvasó megéli.

    Az egész világot jobbá teheti az a fajta jobb agyféltekés kreatív írás, aminek akár csak a legelső, belépő fókuszpontja az, hogy oszlassa a stresszt az olvasóiban, vagy akár leszámoljon a dogmává vált tévhitekkel – és ezek által mind az írók, mind az olvasók mentális egészségét javítsa.

    Amikor a meditációs technikák kialakultak – némelyikük több mint 4000 éves –, még ritka volt, hogy a különböző társadalom tagjai mind-mind tudtak volna írni és az írás képességét használni a meditáció helyett, de ha tudtak is írni, akkor nem volt MIRE és mivel írniuk. Ezért terjedt el évezredekkel ezelőtt a meditáció, és nem a jobb agyféltekés kreatív írás 🙂, de a meditációs technikák és a spiritualitás mégiscsak az írás révén maradtak fenn és örökítődtek tovább az utókorok számára. A meditációnak, a spiritualitásnak mindig is volt kapcsolata az írással, ráadásul több szempontból is.

    Hogy egyáltalán mi a spirituális fejlődés célja, majd máskor még beszélünk róla, és lehet, hogy nemcsak ennek a blognak a keretein belül. A mentális egészségről pedig legközelebb esik majd szó.

    Vigyázat! (És ez a rész is egy mentális egészségjavító szöveg lesz itt alább, mivel tévhitet oszlat el.)

    A meditáció nem egyenlő a szabad asszociációval, a jobb agyféltekés kreatív írás sem szabad, irányítatlan írás. Valami biztosan irányít. Vagy az elme, vagy egy felsőbb tudatállapot, valami fensőbb elme.

    A szabad asszociáció és a szabad írás is léteznek és fontos részei az életünknek ugyan, de azok sokkal inkább a földhözragadt elme csapongásai, tehát nem sorolhatóak a fegyelmezett működéshez, a különböző tudatállapotok megtapasztalásához és a spirituális úton való elinduláshoz, előrejutáshoz.

    Vidi Rita

  • Hogyan szakítsunk időt az írásra?

    Hogyan szakítsunk időt az írásra?

    Bármivel is foglalkozik az ember, az időgazdálkodás, illetve az idő hiánya mindig probléma. Sokan és sokszor szeretnénk, ha egy nap nem 24, hanem esetenként akár 72 órából állna, merthogy a 48 is olyan szűkös keret, nem igaz? :).

    A „sok a dolgom és mind fontos” típusú emberek, akiknek mindig valamilyen tevékenykedhetnékjük van, napi szinten küzdenek ezzel a kihívással, míg a kényelmesebb tempóhoz szokottak többnyire csak akkor szembesülnek az időhiány problémájával, ha végre valamit tényleg el akarnak érni.

    De az igazság az, hogy azok, akik rendszeresen alkotnak, és a teremtő tevékenység kiemelt helyet foglal el az életükben, azok nem azt a kérdést szokták feltenni, hogy „hogyan szakítsak időt az alkotásra” (esetünkben az írásra), hanem azt szokták inkább kérdezni maguktól, hogy „Hogyan szakítsak időt minden másra?”

    Alkotóként nagyon gyorsan megtanuljuk, hogy a mosogatás, a fűnyírás, az ide-oda császkálás a városban, a shoping, de még a jóleső pletyózás is mind-mind megvárnak. Többségünk életében az éhes gyerekek és éhes házikedvencek jelentenek általában csak nagy nyomást, minden más ráér, mert az alkotás és a teremtés, az írott mű létrehozása mindennél fontosabbak.

    De ha mégsem így lenne, azt gyorsan megérezzük. Olykor még a rendszeresen és rutinosan írók is szembesülhetnek azzal, hogy „Oké, most valahogy időt kell teremtenem az igazi hivatásomra, az írásra.”

    Hogyan csináljuk ezt? Hogyan teremtsünk időt magunknak, bármire, amire szeretnénk?

    Lássunk néhány időgazdálkodási tippet egy írótól, aki másodállásban egyébként időgazdálkodás szakértő is :).

    Saját írósarok kialakítása

    Bármennyire is furcsa, a fizikai valóság megteremtésével kezdjük, nem pedig a percek számolgatásával. A tér berendezése a kívánt célnak megfelelően – mely kívánt cél esetünkben most a sok-sok szabad idő nyerése az írásra – azt eredményezi, hogy mind magunknak, mind a környezetünknek, mind a függönyön túli világnak azt üzenjük, hogy nemcsak szeretnénk írogatni, de maximálisan eltökéltek vagyunk ez ügyben olyannyira, hogy saját kis sarkot alakítunk ki és tartunk fenn az íráshoz. Ha ide leülsz, az konkrét üzenet mindenkinek és mindenhova: most írok.

    Ha nincs egy fix helyed, nincs egy védett sarkod, hanem mondjuk csak a fotelban üldögélve írogatsz, vagy épp az ebédlőasztalnál teszed ugyanezt, akkor bárki külső szemlélő – köztük a Jóisten vagy az Univerzum, de a családtagok is – azt hihetné, hogy nem is írsz, hanem csak úgy vagy bele a vakvilágba. És akkor meg fognak zavarni valamivel, például beszélgetést kezdeményeznek, kérdeznek, te pedig válaszolni fogsz a továbbiakban és nem pedig írni. (A Jóisten és/vagy az Univerzum pedig feladatokkal fog zargatni, főleg, ha nem az utadon jársz…)

    Az írósarokban vedd körbe magad az íráshoz szükséges eszközökkel: kényelmes magasságú asztallal, ergonómiailag megfelelő székkel, elegendő térrel – ne szűkítsd be a határokat! –, számodra kellemes üzenetű tárgyakkal. Legyen kéznél a kedvenc illatod, a kedvenc bögréd a kedvenc italoddal, halk, inspiráló zene, és bármi, ami segít beindítani a kreatív folyamatokat. Csinálhatsz agyintegráló gyakorlatot is, hogy a beindulás és a fennmaradás biztosabb legyen.

    Az írósarkodat ne a lakás legforgalmasabb pontjára tervezd!

    Kelj fel korábban és írj még szinte kómás aggyal!

    Az emberek többsége a reggeli rutinnal próbálja beindítani magát és az agyát, hogy az előtte álló nap kihívásara minél hamarabb készen álljon. Pedig a reggeli kómás agy, a reggeli, még dagadt, esetenként csipás szemek, nehezen mozduló ujjak és ásítozástól megnyúló arcok a legalkalmasabbak arra, hogy írjunk valami zseniálisat. Elég reggelente 20 perccel korábban kelni – vagy 20 perccel lerövidíteni a szokásosan felesleges reggeli rutint –, és nekiülni írni. Igen, még úgy, pizsamában, kócosan, csak egy nagy pohár vízzel, esetleg egy forró kávéval-teával.

    Meg fogod tapasztalni, hogy olyan dolgok fognak megszületni az agyadból (vagyis az agyad révén), amik talán még a valóság és az álom határmezsgyéjén mozognak, de hogy rendkívüliek lesznek majd, az biztos.

    Írói válságban szenvedőknek is remek megoldás, ha órákkal korábban felkelnek és a hajnal sötétségét és csendjét írásra használják egy lámpa fénye mellett.

    Tervezgesd a művet fejben egész nap – és jegyzeteld le!

    Kreatív írásban gyakorlottak már tudják, hogy az írás nemcsak akkor történik, mikor konkrétan papírra vagy szövegszerkesztőbe kerül a szöveg, hanem gyakorlatilag mindig. Még álmunkban is. Az író mindig ír – fejben legalábbis, és a lehető leggyakrabban igyekszik ezt materializálni is. Sokan ezt furcsának találják magukon eleinte, mert a folyamatos fantáziálás, elmélkedés, tervezgetés, a szereplőkkel történő különböző forgatókönyvek futtatása, a sztori „visszatekerése”, a hétköznapi életben való helytállás ügyében felvethetnek bizonyos kérdéseket, például ilyet, hogy „Figyelsz rám egyáltalán?” – és persze a válasz az, hogy „Ó, hát persze… (nem).”

    De a sztorik nem állnak meg csak azért, mert mi pont nem pötyögjük ki magunkból őket. Mennek, futnak, zajlanak tovább, és igazából az író azért akar sokat írni, hogy le ne maradjon róluk. Ha nincs lehetőségünk effektíve írni, akkor egyrészt fejben kell hagyni, hogy a szemünk előtt történjenek a dolgok, és a részletek fülöncsípéséhez jól jöhet ilyenkor egy jegyzetfüzet, vagy a telefonunk jegyzet funkciója.

    Így, amikor már tényleg lesz 1-2 órád írni, sokkal hatékonyabb lehetsz, mint abban az esetben, ha az egész történetszálat csak akkor akarnád éppen felszedegetni.

    Zárj ki minden zavaró tényezőt, de teljesen!

    Mit értünk zavaró tényezők alatt? Telefont. Emailt. Messengert vagy bármilyen csetalkalmazást. Pittyegő bigyókat, állandóan üzengető alkalmazásokat. Közösségi oldalakat. Ugató kutyát. Becsöngető szomszédot. Üres fecsegésre vágyó ismerősöket, és így tovább. Egyébként is órák szabadulnak fel naponta, ha ezekre többé nem fecsérled az idődet, de az íráshoz sem kellenek ezek.

    A zenét ne zárd ki, az jó hatású, beindítja és fenntartja a jobb agyfélteke aktivitását – kivéve, ha zavaró éppen számodra. Nem kötelező elem a zene, de többnyire hasznos tud lenni.

    Tervezz előre – de használd ki a spontán felszabaduló időt is!

    Az írók fejében mindig ott van az írás lehetősége, ők mindent az írói szemléleten keresztül terveznek-szerveznek és közelítenek meg. A világot író szemmel nézik, így az előttük álló teendőket is, és tudják, hogy számukra minden felszabaduló idő az írás ideje lesz.

    Akik még nem vallják magukat teljes mellszélességgel írónak, azok számára kicsit nehezebb a feladat:

    – Előre be kell tervezni az írás tevékenységét a hétbe vagy a napba.

    – És aztán végre is kell hajtani a tervet.

    Ha már a tervezésnél borulnak a dolgok, akkor garantáltan ez lesz a végrehajtásnál is, vagyis sosem fog megvalósulni az írás maga. Tehát tervezni jó.

    Ezt még kiegészíthetjük a váratlanul felszabaduló időszakok azonnali írásra való kihasználásával.

    Ha előre megtervezzük a dolgainkat, és ezen jól összeépített fogaskerékrendszerbe homokszem kerül, arra habitustól függően szoktunk reagálni: van, aki a boruló tervektől falnak megy, van, aki pedig alig várja ezeket, hogy kicsit lazíthasson a felszabaduló időben.

    Gondolom már tudod, mit javasolok: a váratlanul felszabaduló időt használd írásra! Így a bosszankodást gyorsan teremtő energiává változtathatod, és ennél aligha van jobb lehetőséged adott esetben.

    Az időgazdálkodás mindenkinek problémája, de főleg azok érzik a szorítását, akiknek sok fontos céljuk van, és ezeket el is akarják érni.

    Az időt a bal agyféltekében érezzük. A jobb agyféltekénk isteni és végtelen „távlatokban” gondolkodik, az idő nemcsak, hogy nem érdekli, de nem is érti ezt a fogalmat. Igazából ha azt éreznéd, hogy idegesít, hogy nincs elég időd semmire, elég csak alkotni, és eltűnik minden: az idő is megszűnik létezni, és a vele való probléma is.

    Ehhez a kreatív írás csodás módszer, kellemes mellékhatásként pedig ott lesz egy ténylegesen kreatív mű! Amit alig várunk, hogy olvashassuk!

    Írj, hogy élj!

    Vidi Rita

  • Kreatív írás és a jobb agyfélteke kapcsolata

    Kreatív írás és a jobb agyfélteke kapcsolata

    Írni a bal agyféltekénkkel írunk. A bal agyféltekénk zseniálisan ki van találva arra, hogy beszéljen, a száguldó gondolatokat logikussá fűzze, hogy értelmet adjon a kusza szavaknak.

    A bal agyfélteke a logika híve, az ok-okozat az Istene.

    A bal agyfélteke ismeri a helyes szórendet, a ragokat, az alany-állítmány-tárgy szentháromságát is tiszteletben tartja mind beszédben, mind írásban.

    A bal agyféltekénk az, amelyik rója a betűket a papíron, amelyik tartja a sorok egyenességét és a margót, és amelyik lépésről-lépésre begyakorolja, hogy hol vannak a betűk a klaviatúrán.

    De a bal agyféltekénk még ennél is többre képes: ő az, aki beszél. A bal agyfélteke irányítja nemcsak a beszédhez szükséges motoros funkciókat, de a szerveket is ez a rész irányítja. Ezért is van az, hogy a maximálisan jobb agyféltekés énekeseknek is képezniük kell a hangjukat, hogy megfelelő izommemóriát érjenek el, mert azok többnyire a bal oldallal lesznek szoros összeköttetésben. (Az éneklés is aktívan két agyféltekés tehát.)

    De akkor mi szükség a jobb agyféltekére?

    Miért szükséges a kreatív íráshoz a jobb agyfélteke?

    Ahhoz, hogy erre válaszoljunk, először tisztázzuk, hogy mi az, hogy kreatív írás!

    Mi a kreatív írás?

    A kreatív írás az a fajta írásszemlélet, amikor a puszta adatok és tények felsorolásán és szabatos közlésén túl valami mást is el akarunk érni, pontosabban valami többet.

    A lexikonok szócikkei és a hivatalos MTI sajtóközlemények nem tartoznak a kreatív írás körébe, mégis fontosak, mint ahogyan a törvények és rendeletek is.

    A kreatív írás a szabatosságon és a puszta tényeken túl még mást is akar.

    Úgy is mondhatnám, hogy a kreatív írás túlmutat a bal agyfélteke logikus és ok-okozatiságra felesküdő, igencsak szűk keretein.

    A kreatív írásnak több célja van, mint szárazon tájékoztatni: szórakoztatni akar, tanítani akar, cselekvésre akar ösztönözni (alapvetően legalább a továbbolvasásra), el akar gondolkodtatni, meg akarja másítani a fejekben az oda rögzült esetleg káros sémákat, jobbá akarja tenni az olvasó életét, és még sorolhatnám.

    A kreatív írás képes arra, amire a bal agyféltekés írás sosem: kiragad a valóságból és a fantáziavilágba repít, persze, csak ha akarod.

    A jobb agyfélteke és a kreatív írás viszonya

    A bal agyfélteke korlátolt, ha a hétköznapi logikán túli világba akar bepillantani. Nem képes elvonatkoztatni a saját elvont logikájától, földhözragadt és racionális, de végtelenül.

    A jobb agyféltekénk azért van, hogy akár minden pillanatban megtalálhassuk a boldogságot, és hogy alkothassunk, teremthessünk, kapcsolatokat építhessünk ki és mélyíthessünk el másokkal, hogy kötődjünk, hogy álomvilágban éljünk, hogy kapcsolatba kerüljünk a racionalitáson túli világgal is.

    A hit, az ihlet, a feltalálások, az intuíció – amikből a tudósok is gyakran táplálkoznak, még akkor is, ha még nincs rá tudományos magyarázatuk –, a megérzések, az ízek, az illatok, az emlékek, a képzelet, a fantázia, a humor, és bizonyos érzelmek, mind-mind a jobb agyféltekében vannak.

    A jobb agyfélteke összeköttetésben van az Anyatermészettel, az állatokkal, a növényekkel, és csak neki van kapcsolata Istennel.

    A jobb agyfélteke végtelen, és bár sem nem beszél, sem nem ír, összeköttetésbe tud lépni a bal agyféltekével– a corpus callosum nevű, két agyféltekét összekötő fő idegkötegen keresztül –, hogy mit írjon le és mit mondjon azért, hogy tolmácsolhassa az ő szavait is, és ezzel végre színesebb és érdekesebb legyen ez a rideg, monoton, racionális, kockavilág.

    Ahhoz, hogy a napsütés csodáján elmélázzunk, a jobb agyfélteke szükséges. Ahhoz, hogy erről beszélni tudjunk, már mindkét agyfélteke szükséges. Ahhoz, hogy a napsütéssel kapcsolatos élményeinket és érzéseinket másoknak is át tudjuk adni úgy, hogy ők akkor is átérezzék ennek gyönyörét, ha már hónapok óta nem láttak mást, csak felhőket, ahhoz nagyon aktív jobb agyfélteke kell.

    Nincs művészet jobb agyfélteke nélkül.

    Nincs szépirodalom jobb agyfélteke nélkül.

    Nincs zene, nincsenek színorgiák, nincs divat, nincs parfüm, nincs webdizájn, és persze kreatív írás sem jobb agyfélteke nélkül.

    Jobb agyféltekével gazdagabb, színesebb, mélyebb és örömtelibb az életünk, és a céljaink is ezekhez foghatóak.

    Bal agyféltekével megelégednénk azzal a puszta ténnyel, hogy kétszer kettő az öt  négy, és tudnánk, hogy a mondat elején nagy a kezdőbetű, és a végén kell valamilyen írásjel, de nem lenne a világon sem fejlődés, sem probléma megoldás, sem öröm, sem élmény.

    A kreatív írás tartalmazhat bal agyféltekés elemeket, de elég csak úgy elképzelni, hogy olyan, mint maga az élet: izgalmas, mozgalmas, néha titokzatos, néha akár unalmas.

    Írj, hogy élj!

    Vidi Rita

  • Ne nyomtass könyvet!

    Ne nyomtass könyvet!

    Még nagyon friss az élményem a hétvégi Szakkönyvírás és kiadás tréningem után, sőt, még nagyon friss a fáradságérzetem is, de muszáj beszélnünk valamiről, ami ott is elhangzott, és ami mindenki számára fontos, aki ír, vagy majd valamikor írni akar.

    A tréning egy pontján eljutottunk a könyvkiadás témakörben oda, amit minden írónak érdemes végiggondolnia:

    Nyomtatva vagy digitálisan adjam ki a könyvemet?

    A helyes válasz szerintem erre a kérdésre alapesetben az, hogy nyomtatva IS, meg digitálisan IS.

    De ahogy ez kijött a számon, megszólalt a klímamozgalmista énem is, és egy cseppet sem csodálkoztam, hogy először persze döbbent arcokkal, utána pedig megértő egyetértő tekintetekkel találhattam szembe magam.

    Feltettem a résztvevőknek ugyanis azt a kérdést, hogy:

    Szerintetek egy tonna papír előállításához mennyi fára van szükség?

    Konkrét számok nem, de szomorúan lemondó „rengeteg”, „elképesztően sok”, „sokkoló mennyiségű” kifejezések azonnal elhangzottak a szájakból, és máris láttam rajtuk, hogy sikerült átkapcsolniuk „mentsük meg a fákat” üzemmódba.

    De nem a fával van a legnagyobb gond.

    – A wikipédia szerint 1 tonna papír előállításához körülbelül 18-20 darab 30 éves fenyőfa szükséges – közöltem a résztvevőkkel.

    (Forrás: wikipédia/Papír)

    Ez nem tűnik soknak darabra, de a 30 éves távlat már mindenkit gondolkodóba ejt, és tovább erősítik ezek az adatok „a fákat mindenképp védenünk kell” szemléletmódot, ami – én úgy tapasztalom – már minden gondolkodó emberben (ide értve a gyerekeket is) megvan, létezik és aktív.

    De tovább folytattam a sokkoló tények sorolását:

    – A probléma nem a fával van, bár nyilván azzal is. A papírelőállítással az a legnagyobb baj, hogy az az 1 tonna papír, ami 18-20 darab 30 éves fenyőfát kíván, az a folyamat 417 köbméter vizet is emészt fel.

    Na, ettől mindenki lepadlózott, én pedig ahogy ezeket kimondtam, még a hideg is végigfutott a hátamon. Ott és akkor megtapasztalhattam, hogy egész más olvasni ezekről a dolgokról, szörnyülködni egy sort, és egész más közösségben BESZÉLNI róluk, és ott átérezni a döbbenet végigfutó hullámait.

    Elakadtak a szavak, csak sutyorgás jött a közönség soraiból, innen-onnan:

    – 417 köbméter víz? Úristen… Az nagyon sok…

    És akkor még folytattam tovább.

    Mielőtt még valaki abba a tévhitbe ringatná magát, hogy a papír újrahasznosítása a megoldás, közlöm, hogy egy tonna újrahasznosított papír előállítása újabb 390 köbméter vizet igényel. A problémánk a klímaváltozás kapcsán a vízzel lesz, mert ha megborul a vízkörforgás, akkor azonnal azt fogjuk észrevenni, hogy nincs vizünk, nem tudunk mit inni.

    És itt a fizikus Éva közbeszólt:

    – És ez már most zajlik!

    Ne legyenek többé nyomtatott könyvek, csak digitálisak?

    Könyvet olvasni nyomtatott formában a legeslegjobb, ez tagadhatatlan, mert a nyomtatott könyv olvasása közben a szemünkön és agyunkon kívül több érzékszervünk is dolgozik, ami nagyban segíti a bevonódást, a megértést és a hosszú távú memóriába történő bekerülést is. Dolgoznak a tapintó érzékek; halljuk, ahogy lapozás közben zizeg a papír; a könyvnek súlya is van, ami a kinesztetikus képességeinket igényli; és persze ott az illat, a könyv fantasztikus illata. Ezek miatt sokkal jobban érezzük magunkat olvasóként, ha nyomtatott könyvben mélyedhetünk el.

    A digitális könyvek – gépen, mobilon, ekönyv olvasón – fantasztikusan praktikusak, de szokni kell a használatukat, és ha azt tapasztaljuk, hogy az így olvasott könyvek tartalmára kevésbé emlékszünk, az nem a véletlen műve. Az azért van, mert jóformán csak a szemünket használjuk: tapintásra, hallásra, szaglásra, és az izmainkra nincs szükség, így ezek hiánya azt jelenti, hogy a beépülés sokkal kevésbé valósul meg.

    Egy 250 oldalas, A/5-ös méretű nyomtatott könyv körülbelül 300 gramm. Tehát egy tonna papírból körülbelül 3300 könyvet lehet kinyomtatni. Ez elég sok, ha magánkiadásban adjuk ki, azt jelenti, hogy az 1000 darabos digitális nyomdai keret (mely költséghatékonyságból ennyi), háromszor is kimaxolható utánnyomással, ha elmegyünk az egyszeri maximum példányszámig. 3300 olvasó már nagyon sok!

    Azt gondolom, hogy ha a klímaváltozás megállítása, megfordítása a cél, akkor mostantól kezdve inkább az összes nyomtatott könyvről le kellene mondanunk.

    De azt is gondolom, hogy az hatalmas veszteség lenne a világnak!

    Minden olvasó megérdemli, hogy az, amit olvas, lehessen hozzáférhető nyomtatva is.

    Minden író is megérdemli, hogy az, amit írt, jelenjen meg a mű számára legtökéletesebb formában, nyomtatva IS.

    De mi, emberek is megérdemeljük, hogy 20-30 év múlva is legyen még mit innunk, legyen levegő, amit szívhatunk, megérdemeljük, hogy élhessünk még akkor is.

    Szóval valamiről mégiscsak le kell mondanunk…

    Szerintem a Just In Time rendszer, melyet már az összes felvilágosult folyamatban alkalmaznak, megoldás lehet egyelőre. Ez azt jelenti, hogy kis nyomtatott példányszámokkal dolgozunk, és mindig csak annyit gyártatunk, amennyire a következő hetekben, néhány hónapban szükség lesz (Just in Time: mindent pont időben – magyarázata pedig az, hogy nem úgy gyártunk, ahogy a csövön kifér, hanem okosan. Ha tudjuk, hogy valamiből a következő héten csak 10 darab kell, akkor nem tolunk ki ezret a folyamatból, mert az a legköltséghatékonyabb, a termék fajlagos költsége úgy lesz a legkevesebb, hanem csak azt a 10-et, mert a raktározás, a tárolás, és az elavulás fenyegetettsége túlságosan drága mulatság!) Például csak 100 darabot nyomtatunk egyszerre, nem pedig ezret, pláne nem megyünk offszet nyomdához, csak mert nekik a sokezres darabszám a szívük csücske.

    Hadd fogalmazzak egyértelműen: tudom, hogy erről a dologról nem tud mindenki, és nem is érdekel mindenkit. De mindenki, aki a Just in Time szemléleten túl könyvet nyomtat, az nemcsak magától, de az emberiségtől veszi el a levegőt, a vizet, és közben a papírelőállítás súlyos vegyszerigénye miatt még egyéb gazságokra is áldását adja.

    Ne nyomtass könyvet! Csak amennyit muszáj, csak amennyi 5-6 héten belül garantáltan elfogy!

    Ne pocsékold a vizet, a fát, az életet!

    Nagyon sokan felismerték már, hogy elektronikusan is könyv a könyv, és a fiatalabb korosztályok pláne nem igényelnek semmit, ami nem digitális. Mi, vén rókák még ragaszkodhatunk a nyomtatott könyvekhez, és az erről való leszokás harcát még talán meg kell vívnunk – önmagunkkal például. Az is lehet, hogy csak átmenetileg kell lemondanunk a nyomtatásról, és később majd visszaszokhatunk rá, ha helyreállt a bolygó.

    Addig bírjunk magunkkal! A könyv érték. Akkor is, ha „csak” egy fájl a gépen. Nyomtatott könyv nélkül évekig kibírjuk, sőt, van, aki ugyebár egész életében kibírja-kibírta könyv és olvasás nélkül.

    De ha nem lesz ivóvíz, abba három nap alatt belehalunk.

    Sajnos manapság ezt is kell mérlegelnünk, mikor a könyvünket tervezzük.

    Vidi Rita

  • Kinek és mikor mutassuk meg publikálás előtt álló írásainkat?

    Kinek és mikor mutassuk meg publikálás előtt álló írásainkat?

    Mostanában minden Író születik-en felmerül a konkrét kérdés:

    – Publikálás, kiadás előtt kinek és mikor mutassuk meg az írásainkat ellenőrzés céljából, vagy visszajelzés kérése okán.

    Mielőtt válaszolnék, beszéljünk róla, hogy mi az elterjedt, tehát mi a szokásjog a kezdő és olykor a haladó írók esetében is. (tovább…)

  • Csapatépítő tréningek a RitArtnál: Igazi Csapat Születik

    Csapatépítő tréningek a RitArtnál: Igazi Csapat Születik

    Szeretünk mindig új dolgokkal kísérletezni a jobb agyféltekés kreatív írás tréningek által, és most olyan dolgot indítunk útjára, ami a kezdetektől jelen volt a tréningjeinken, csak külön nem ezért a célért tartottuk ezeket.

    Csapatépítő tréningeket szervezünk 2019 őszétől azoknak, akik:

    • valóban ütős közösséget akarnak létrehozni,
    • akik tényleg csapatot akarnak építeni,
    • akiknek fontos, hogy a csapatuk valóban produktív legyen,
    • és akik mindig szem előtt tartanak magasabb rendű célokat is a tevékenységeikben.

    A részleteket itt írtuk le, és az árajánlatkéréseket is itt várjuk:

    Igazi Csapat Születik – RitArt Csapatépítő Tréningek, a jobb agyféltekés kreatív írás módszertanára épülve.

    Vidi Rita

     

     

  • A jobb agyféltekés kreatív írás és a spiritualitás

    A jobb agyféltekés kreatív írás és a spiritualitás

    Avagy: a Transzcendens Írás

    A jobb agyféltekés kreatív írás tréningeken és utána is sokan számolnak be arról, hogy amikor megtörténik az agyintegrálás és elkezdik az írást, olyan érzésük van, mint hogyha rácsatlakoztak volna valami addig láthatatlan, érzékelhetetlen, nem létezőnek hitt gondolat-folyamra, és úgy érzik, hogy a végül leírt mondatok nem is belőlük, hanem valahonnan máshonnan, de rajtuk keresztül, velük is átitatódva kerülnének a papírra.

    Nos, erről az élményről nemcsak a jobb agyféltekés kreatív írók számolnak be, hanem minden író, költő, művész és alkotó, aki valaha megtapasztalta az ihletettség állapotát.

    Amikor az ember valami olyasmit alkot, ami mások szemében rendkívülinek, de legalábbis messze nem hétköznapinak hat, akkor sokszor felmerül a kérdés az alkotó felé, hogy: „Ez mégis honnan jött neked? Tanultad? Előre eldöntöd mi lesz és az lett? Elindul a kezed a lapon és már tudod, mi fog belőle kisülni?”

    A kissé szemérmes válasz úgy szokott hangzani, hogy „Nem tanultam, csak úgy megtörténik, és nem, nem tudom előre, csak bízom benne, hogy majd lesz belőle valami.”

    A kevésbé szemérmes válasz pedig így szokott hangzani: „Én A csatorna vagyok, akin átfolyik az „információ” és akinek a lényével átitatódik a mű.”

    De van, aki ezt mondja: „Rácsatlakozom az Univerzumra és onnan kapom az instrukciókat.”

    Az első ránézésre meredeknek tűnő megállapítások nagyon nehezen magyarázhatóak el olyanoknak, akik még sosem tapasztalták azt az élményt, hogy alkotás közben történik valami, ami egyébként soha, semmilyen más esetben nem szokott velük megesni.

    Az íráson túl velem például az előadásaim során az esetek szinte egészében az történik, hogy elkezdek beszélni, és az első mondat után már többé nem kell gondolkodnom, mert valahogy átlényegülök, és akkor az előadás előadja magát általam.

    Ilyenkor, lehet akármilyen hűvös, vagy akár hideg körülöttem, szó szerint ver a víz. Néha „feleszmélek” arra, hogy lecsorog az izzadság a hátamon, vagy, hogy a hajam alatt csatakos a tarkóm, de úgy egyébként, ha be kellene határolnom a testem körvonalait gondolatban, biztosan nem menne.

    Az életem többi részében utálok ácsorogni, de előadás közben van, hogy három órát állok egy helyben, és csak mondom, mondom, mondom, és nem fáradok, nem zsibbadok, csak huss, elröppen három óra.

    Vannak előadók, akik járkálnak előadás közben. Nos, én nem szoktam, mert akkor vagy nagyon oda kell figyelnem arra, hogy ne essek orra a saját lábamban, és akkor elveszítem ezt az átlényegülést, vagy pedig konkrétan tényleg nekimegyek valaminek, megbotlom valamiben. Az veszélyes a testi épségre, de a szellemi egységre is.

    Van, hogy oda kell menni a táblához, vagy asztalhoz, vagy kézbe kell fogni valamit, vagy mutatni kell valamit, ezek nagyon jól mennek, de fel-le járkálni? Na, azt nem!

    Mit érzek közben?

    Ott állok, szinte lecövekelve, beszél valaki a számból, aki én is vagyok, de valami több is nálam. Tudja az adatokat, ismeri a vicceimet, vágja, hogy én mit reagálok egy kérdésre, de közben olyan erőt is ad, ami máskor nincs jelen.

    Nem érzem életem minden percében, hogy képes lennék három órán át beszélni például az időgazdálkodásról, de nem is kell egyébként napokon át ráhangolódnom arra, hogy mégiscsak előadást tartsak, mert tudom, hogy ahogy kinyitom a szám, jönni fog belőle valami, amit nem kell minden tizedmásodpercben kontrollálnom, mert megtörténik magától.

    Csak az a kapocs kell, ez az átlényegülés, vagy egységesülés valamivel, ami megmagyarázhatatlannak tűnik, és már kezdhetjük is.

    Ha nagyon látni akarom lelki szemeimmel, hogy mi történik velem ilyenkor, akkor úgy szoktam elképzelni, hogy egy fentről lesugárzó fénykörben állok, ami annyi energiát sugároz belém, nekem, hozzám, rajtam át, aminek a segítségével elhordanék egy hegyet is a puszta két kezemmel. Ezt az energiát átközvetítem a közönségnek is.

    Ilyenkor a csúcson vagyok. Szellemileg, testileg és mentálisan is. Ez az átszellemültség állapota.

    Volta már, aki látta is ezt a kört körülöttem, amit én el szoktam képzelni, és utólag elmondta nekem kissé félve, de aztán megnyugodva, hogy amit látott, az ha a képzelete játéka is volt, a képzelete mégiscsak kapcsolódott valamihez, amit én is szoktam képzelni.

    Amikor nem jön az ihlet

    És van, amikor nincs kapocs, nincs átszellemültség, nincs ihlet.

    Néha előfordult már velem előadás közben, hogy nem indult be a kapcsolat, vagy nem jött létre. Ott és akkor nem analizálom és vizsgálom, hogy miért nem történik meg, egyszerűen érzem, hogy összeakad a nyelvem a fogaimmal, érzem a testem minden porcikáját, és érzem azt is, hogy kutatnom kell a fejemben a gondolatok után. Igen, tudom fejből az előadást, főleg, ha valami olyasmiről szól, amit tényleg álmomból felébresztve is fújok, de valahogy nem olyan gördülékenyek a szavak, nem jönnek a viccek, a közönség pedig nem mosolyog, nem nevet a szinte már előre kiszámított helyeken, csak ülnek karba tett kézzel, komoly arccal.

    A nyilvános beszédtől szoktak a legtöbben félni, ezért is hoztam példaként, hogy a nagyon rázós, azonnali visszajelzéseket hozó szituációkban hogyan is működik ez. Van valami, ami olyankor, mikor előadsz, az nem is biztos, hogy ihlet, mert az ihlet már az előadás megtervezésénél és összeállításánál elvégezte a dolgát. Ez már több mint ihlet, ez már az ihlet fölötti szint.

    A jobb agyféltekés kreatív írás közben igazából azt csináljuk, hogy csatornaként kapcsolódunk valamihez. Ezt úgy nevezem, hogy energiamező (lehetne ezt még bővebben jellemezni, de ettől most tekintsünk el, majd esetleg később még mesélhetek róla), de mások úgy is szokták nevezni, hogy kollektív tudat. A tréningeknek van saját energiamezejük, ezért is szokott előfordulni az, hogy írói feladatoknál többen is ugyanazt írják, de persze önmagukon „átfolyatva”, ezért aztán teljesen másképp. De a sztori alapmotívumai ugyanazok, akár a csattanó is. Vagy épp ellentétjei egymásnak a történetek, mintha tükörképek lennének, pedig a variációk száma végtelen lehetne, de valahogy mégis összepasszolnak.

    Az íróink a legtöbbször elkezdenek írni, és fogalmuk sincs arról, hogy mi lehet és mi lesz belőle. Van, aki már egy kezdő ötlettel kezdi az írást, és van, aki csak leír találomra pár szót, hogy túl legyen az első „falon”, ami akadályozhatná.

    Nemrégiben úgy kezdtem el írni egy történetet, hogy csak egy pillanat volt meg az elejéből, leírtam két mondatot, a többi pedig „jött magától”. Amikor abbahagyom az írást, akkor még órákkal későbbi is azon gondolkodom, hogy „Vajon mi fog még történni Liával?”, és mindig azon röhögök magamban, hogy ahhoz, hogy megtudjam, vissza kell ülnöm írni.

    A tréningen is ezt tapasztaltatjuk meg az írókkal leginkább. Jönnek a szavak, alakulnak a mondatok, és rengeteg minden belekerül a saját tapasztalatokból, saját ötletekből, saját érzésekből és gondolatokból, de van ott még valami, amitől egyrészt könnyű maga az írás folyamata, másrészt pedig valahogy úgy töltődnek ki általa az üres részek, hogy mégis valami nagyon különleges és kerek egész lesz belőle.

    Van, akinél alig vannak üres részek, amik kitöltődnek a láthatatlan energiamező (nevezzük most is így) által, számukra „csak” a könnyedség, magabiztosság, örömteli írás, csatornaként funkcionálás jelenik meg elemi erővel.

    És vannak, akiknél nagyobb hézagok vannak, mondjuk a kezdeti önbizalomhiány, ismeretlen szituációtól való félelem miatt, és náluk sokkal inkább villámcsapás szerű a végeredmény: „Te jó ég, ezt komolyan ÉN ÍRTAM???”

    Minden jobb agyféltekés kreatív írás tréningnek saját energiamezője jön létre, a tagok összessége és a tréner által.

    Az energiamező addig marad egyben, míg a tagok is együtt vannak, és együtt gondolkodnak, írnak, alkotnak, teremtenek. Mindannyian érzik a közös energia jótékony hatásait, de vannak, akik a hátrányát is. Például, akik nagyon erőteljesen más energiákkal érkeznek, mint amilyen minőség kialakul majd a közös energiamezőként, ők szokták érezni, hogy mintha „nem fogadná be őket a csapat”. Van, akinél a felismerés, hogy érdemes idomulni, már átlendít ezen a falon, de van olyan is, aki ezt felismeri, de nem akar rajta változtatni, mert számára pont úgy jó; és volt már olyan is az évek során, aki inkább elment a képzésről, mert érezte, hogy ő erre nem tud rácsatlakozni (és nem is akar).

    A jobb agyféltekés kreatív írás során az embernek alapvetően a fejében egy kisebb csata dúl, hiszen az addig aktív, domináns és főnöki szerepet betöltő bal agyféltekének át kell adnia a gyeplőt a jobb agyfélteke számára. Mivel a bal agyféltekében van az ego, ez a csata sokak számára átmeneti nehézségeket okoz, hiszen az ego számára minden kontrollvesztés azt a félelmet idézi elő, hogy elveszíti önmagát.

    De csak a jobb agyfélteke tud csatlakozni energiamezőkre, a közösségére is, ezért aztán a háttérbe szoruló bal agyfélteke végül kiegyezik a jobbal a cél érdekében. Hiszen a csatornaként funkcionáló író, aki a jobb agyféltekéjével rácsatlakozik egy tiszta forrásra, végül sok-sok remek feladatot ad a bal agyféltekének is, miközben a jobb agyféltekéből és a jobb agyfélteke által duzzad majd a tennivalók sora a bal agyfélteke számára is. Hiszen leírni a szavakat, mondatokat, mondattá formálni a gondolatokat a bal agyfélteke tudja.

    Tehát ez egy kölcsönösen nyer-nyer helyzet a koponyán belül, aminek kezdeti nehézségei megjelenhetnek, némi idegesség vagy diszkomfort érzet formájában, és ezek percek alatt elsimulnak.

    De közben ugyebár más is történik, nemcsak a fejen belül zajlanak az események. Az a környezet, amiben az író lélegzik, dolgozik éppen, alkot, vagyis ír, az jóval tágabb, mint amit az érzékszerveivel meg tud tapasztalni. Valami, ami nem látható, nem hallható, nem tapintható, de mégis valahogy mélyebben – vagy inkább magasabban? – érzékelhető, támogatja az írót, a csapatot, tehát minden résztvevőt, de még a trénert is.

    Minden könyvnek is van ilyen energiamezeje, ami hat az olvasókra is, tehát ha valaki tényleg hatást akar gyakorolni másokra, semmi más dolga nincs, mint könyvet írni.

    Hogy fér ez össze a racionalitással?

    Hogyan is kereshetnénk racionalitást egy olyan világban, ahol minden fals, még az is, amit látsz? Hiszen úgy születünk, hogy fejjel lefelé látunk mindent, az agyunk fordítja meg a képet, tehát amit látunk az agyunkkal és a szemünkkel, az már egy konstruált kép, az számunkra már nem az igazi.

    De próbáljuk meg, legalább elméletben!

    Nagyon szeretném ezt az egészet valami nagyon materialista, nagyon racionális megközelítéssel megmagyarázni. Lehetne az írókon például EEG vizsgálatokat végezni a tréning közben, meg utána, írás közben is. Ha valaki finanszírozná, meg is csinálnánk :).

    De mit mondanának számunkra az átlagosnál nagyobb amplitúdóval „kilengő” EGG hullámok?

    Azt, hogy aktívabb az agytevékenység, meg alfa, béta, théta és a görög ABC minden betűje feltűnne a monitoron?

    Mit mondanának el ezek arról, hogy írás, alkotás közben nem érezzük az idő múlását, de azt sem, hogy megéhezünk, megszomjazunk, bejött valaki és beszélt hozzánk?

    Mit mondanának el az EEG görbék arról, hogy írás, alkotás közben úgy érezzük, hogy valaki vagy valami támogat bennünket és vezeti a gondolatainkat és kezünket?

    Mit mondanak el a görbék arról, hogy olyan dolgok jutnak eszünkbe, amik soha korábban nem voltak a fejünkben?

    Mit mondanak el a görbék arról, hogy megírjuk mások élettörténetét anélkül, hogy ismernénk őket?

    Mit mondanak arról, hogy megírjuk a novellát egy íróképzésen és hazafelé úton megtörténik a szemünk láttára?

    Mindig is jelen volt ez a csatorna és kapcsolódás jelenség, az energiamező és az ihletettség különböző állapotai, az információ „lehívása” a tréningjeinken. Ha olyan a csapat összetétele a tréningeken, még szóba is kerülnek ezek, nagy bólogatások, és itt-ott tátott szájjal hallgatások által övezve. Vannak, akik soha többé nem írnak jóformán semmit, mégis azt vallják, hogy megváltozott, jobbá, egyszerűbbé, teremtőbbé vált az életük.

    Számomra most csak az az új, hogy ezt az egész kérdéskört konkrétan átgondoltam hat évvel az Író születik képzések elindulása után, újra abból a szempontból, hogy a materiális világképnek van-e magyarázata erre a dologra. És nincs. Még mindig nincs. Ez egyértelműen a spiritualitáshoz tartozik – mindamellett a tudomány próbál ezekre magyarázatot kapni, de még csak az adatfelvételnél tartanak.

    Ha úgy vesszük, hogy amit itt leírtam, az még mindig viszonylag egy szűk csoport, az úgynevezett „beavatottak” számára értelmezhetőek igazán, akkor még azt is rámondhatjuk, hogy ezek ezoterikus tanok, de még azt is, hogy transzcendens.

    Ez utóbbi tetszik a legjobban. Transzcendens.

    Transzcendens Írás.

    Ez egy képesség, ami bárki számára előhívható, és aztán tetszőlegesen használható szépirodalmi, szakirodalmi, feltáró írások készítésére.

    Hogy mi történik a háttérben, az igazából nem is lényeges, hiszen megtörténik akkor is, ha nem tudunk róla, vagy nem foglalkozunk vele.

    Mindenesetre így lassan hat és fél évvel az első jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyam után ideje volt ezeket a gondolatokat is papírra vetni és közzé tenni, mert ez is a fejlődés része: mérföldköveket letenni és kinevezni őket mérföldköveknek :).

    Vidi Rita

  • Itt van a nyelvemen, de nem tudom kimondani – magyarázat a jelenségre

    Itt van a nyelvemen, de nem tudom kimondani – magyarázat a jelenségre

    Nyugalom, nem az Alzheimer-kór első tünete az, hogy néha – szerinted esetleg a kelleténél kicsit többször – nem tudsz kimondani bizonyos szavakat.

    Sokan tapasztalják azt, hogy például mesélni akarnak egy viszonylag távolabbi ismerősükről egy sztorit, és egyszerűen nem jut eszükbe az illető neve. Ott van a nyelvükön, de egyszerűen nem tudják kimondani. Az illető arca is ott van előttük, látják maguk előtt a gesztusait, lelki füleikkel még a hangját is hallják, de a neve az istennek se akar beugrani.

    Mindegy is, „majd ha eszembe jut, mondom”. – és próbálnak tovább haladni a sztorival, míg végül néhány perc múlva tényleg beugrik a név és mondják is.

    Ez fiatal korban vicces, idősebb, 35-40 éves korban viszont már a közvélekedés szerint intő jel lehet.

    Nos, nem az.

    Nem az elbutulás jele az, ha nem tudsz kimondani bizonyos szavakat – akkor sem, ha ezek nagyon gyakori jelenségek esetedben, és akkor sem, ha mindig ugyanarról a szóról van szó.

    Számomra például a legnehezebben kimondható szó az, hogy tejbegríz.

    Hogy miért?

    Mert életem során annyiszor készítettem már, annyiszor ízleltem már, annyiszor toltam magamba csak cukrosan, kakaósan, fahéjasan, olykor sűrűbben, de a legtöbbször hígan, néha fegyelmezetten, néha jól összekavarva…

    Annyi élmény, hatás és tapasztalás fűződik hozzá, hogy ha készíteni akarok, és megkérdem a gyerekeimet – megjegyzem, évek óta már csak gluténmentes formátumban képzelhető el nálunk, de a blokk az ettől függetlenül nem oldódott a megnevezésével kapcsolatban –, akkor az valahogy így szokott zajlani:

    – Készítek… ööö… tudjátok… öööö… naaaaa, szóval tejből és grízből készült és nagyon finom… AZT!

    Miközben ezeket makogom, látom magam előtt, ahogy lassú, kimért mozdulatokkal kavargatom a lábasban a tejbegrízt, közben az édes illatát szippantom, és igen, még egy kis cukrot teszek bele, mert a fiam úgy szereti.

    Miközben ki akarom mondani azt az egy szót, aközben történetek százai suhannak át az agyamon, hogy a lányom hogyan kent a hajára – szó szerint – egyszer egy tányérnyit, és aztán egy hétig áztattuk le neki, hogy a fiam hogyan próbálta kiskorában kézzel enni és hogyan méltatlankodott, hogy ez most akkor miért nem sikerül… Ott vannak a saját gyerekkori élményeim, hogy ha a nagymamám meg akart nyugodni, hogy biztosan eszem, akkor tejbegrízt készített, mert azzal tuti sikert lehetett nálam elérni.

    Ezek mind-mind előjönnek és életre kelnek, és miközben ezeket látom és újra átérzem, naná, hogy ezerszer több minden van a fejemben, mint egyetlen szó!

    Ilyenkor annak a szónak meg kell várnia, míg elcsitulnak az érzelmek, visszavonulót fújnak az emlékek, és valami praktikusra irányul az aktív figyelem. Na, olyankor kibukik: tejbegríz.

    A tejbegríz blokk volt az első szokásos megakadásom, amire rendszeresen felfigyeltem, így ez már rögzült is, aminek külön hálás vagyok, mert jó kis téma egy ilyen cikkhez :).

    De számtalan esetet tudnék felsorolni én is, és a legtöbb ember így van ezzel.

    Mi történik ilyenkor az agyunkban?

    Az, amit leírtam: túl sok minden történik egyszerre ahhoz, hogy azt le tudjuk butítani egyetlen lényeges szóra. Túl sok mindent kellene belesűríteni egy kifejezésbe, és mivel éppen nagy a forgatag az elménkben, ez az adott pillanatban csak döccenőkkel megy.

    Ilyenkor a jobb agyféltekénk hiperaktív. Történetek tucatjai kelnek életre, vagy épp a vizuális memóriánk kezd el szárnyalni – amikor látjuk az arcot magunk előtt, de nem tudjuk a nevét kimondani, hiszen egy arc rendkívül bonyolult dolog, rengeteg információt hordoz és rejt magában, és az agyunk ezt mind-mind érzékeli, de nem biztos, hogy felszínre is tudja hozni (ami a bal agyfélteke feladata) –, miközben a hozzá tartozó címkét – a megnevezést – nem találjuk meg gyorsan.

    Amikor a jobb agyféltekénk ilyen hiperaktív, akkor a bal agyféltekénknek muszáj kicsit alább adnia a pörgést egy-egy pillanatra a címkézésben, vagyis a megnevezésben. A bal agyféltekénk képes csak beszélni. Ha ő alább adja, akkor a beszédképességet is alább adja. Ez tényleg csak pillanatokig tart, de mivel megakadás élmény, ezért zavaró számunkra. Ezeket többnyire elfelejtjük, de ahogy halad velünk a kor előre, úgy találjuk egyre aggasztóbbnak a jelenséget, pedig a kor előre haladtával ezek csak azért történnek meg velünk gyakrabban, mert egyre több az infó az agyunkban, amik közül mind a jobb, mind a bal agyféltekének válogatnia kell.

    Olyan értelemben tényleg a korral járhat a jelenség gyarapodása, hogy 20 évesen még nem gondolunk ennyi mindent és nem is tapasztaltunk ennyi mindent, így ezek a megakadások nem szembetűnőek akkoriban sem minőségben, sem mennyiségben.

    De később már erre is jobban tudunk figyelni, merthogy jobban is tudunk miatta aggódni. És minden, ami érzelmeket gerjeszt, mélyebb lenyomatot hagy bennünk.

    A problémán úgy lehet átlendülni gyorsan, hogy ha ez a jelenség felbukkan, akkor nem kell megállni, hanem tovább kell haladni. A sztorival, a mondattal, a szituációval.

    Ha megállsz és agyalsz-agyalsz azon az egy szón, akkor a bal agyféltekéd nem fog hozzáférni az infóhoz, mert a jobb agyfélteke annyira aktív, hogy blokkolja a balt. Az ebben a pillanatban maradással nem fogsz eljutni a célhoz, csakis úgy juthatsz el oda, ha egy lépést ellépsz ebből a szituból bárhova. Akár hátrébb, akár oldalra, akár előre.

    A „jó, majd mondom, ha eszembe jut” egy tökéletes megoldás a továbblépéshez, és pont ez miatt fog majd tényleg eszedbe jutni, fél perc, egy perc, vagy egy óra múlva, de mindegy is, mert nem egyetlen szavak a lényegesek, hanem igazából az a rengeteg érzelem, történet, esemény, élmény, ami mögöttük van.

    Az agyféltekéink örökös harcot vívnak egymással az erőforrásokért. Az erőforrást számukra az idegrendszerünk szolgáltatja, tehát az erőforrás az bizony véges. Ha az egyik nagyon aktív, akkor a másik nem tud 100%-on teljesíteni.

    Ha érzésed szerint sokszor fordul elő veled az, hogy nem tudsz szavakat kimondani, az azt jelenti, hogy nagyon aktív a jobb agyféltekéd. Kreatív ember vagy. Ez ennyit jelent. Nem butulsz, nem hülyülsz, nem szenvedsz mentális zavartól, egyszerűen csak használod az agyad rejtett zugait is.

    Ez jó dolog. Ez az ár, hogy ez miatt nem tudsz néha bizonyos szavakat kinyögni, ez semmi ahhoz az előnyhöz képest, amihez a jobb agyfélteke eljuttat. Ugyanis a jobb agyfélteke képes a boldogságra. Minél aktívabb a jobb agyféltekéd, annál boldogabb ember vagy.

    Ugye, hogy megéri ezért cserében néha kicsit nyökögni? 🙂

    Vidi Rita

  • Szövegírás webshopoknak – példaszámolás arról, hogy mennyibe kerül

    Szövegírás webshopoknak – példaszámolás arról, hogy mennyibe kerül

    Éppen most olvastam egy cikket egy legendásan megbízhatatlan, lassan már az átverés határát is feszegető webshopról, amely cikkben a szerző megjegyezte, hogy már az gyanús az ominózus shopban, hogy alig vannak leírások a termékeknél.

    Egy weboldalon, ahol a vásárlás a leginkább alapvető opció a felhasználók  számára – tehát nem a szórakozás, nem az informálódás, nem a közösségi érzés –, ott elengedhetetlen, hogy a szöveges tájékoztatás kifogástalan legyen.

    Vegyük végig a webshopok legfontosabb szöveg-szempontjait, és aztán számoljuk ki, hogy mennyibe kerül ezeket a szövegeket megíratni!

    Az üzleti eredmény szempontja

    Egyáltalán: mi a célod? Mik az üzleti céljaid? Mik a terveid? Mikor akarsz eredményeket? Milyen eredményeket akarsz? Mennyi erőforrást vagy hajlandó megmozgatni az eredményekért? Óvatos duhaj vagy, vagy esetleg szeretsz belecsapni a lecsóba? Ezek mind-mind fontos szempontok, sőt, ezek mindennél előbb a legfontosabbak, mert ezek foglalják magukba a te belső motivációidat is. (tovább…)

  • Miért nem írunk már Facebook posztokat? Hát ezért:

    Miért nem írunk már Facebook posztokat? Hát ezért:

    Miért nem írunk már Facebook posztokat? – ezzel a szöveggel frissítettem 2018. 07. 14-én a szövegírás szolgáltatásunk megrendelő oldalát. Íme:

    Frissítés: 2018. 07. 14. – az elmúlt években természetesen nagy örömmel írtunk FB posztokat az ügyfeleknek, de 2017-ben már bevezettük az előzetes tájékoztatást a Facebook posztok ügyében. Ez arról szólt, hogy csak akkor javasoljuk Facebook posztok írását, ha annak tényleg van értelme. Ha a FB oldal elérése alapvetően nulla, akkor azt előbb meg kell turbózni, és csak utána érdemes azért fizetned, hogy FB posztjaid legyenek.

    De mára már oda jutottunk, hogy egyetlen kisvállalkozásnak – de a nagyokra is vonatkozik – sem javasoljuk a Facebook, mint érdeklődő vagy ügyfélszerző csatorna túldimenzionálását a marketingstratégiában. Az is bebizonyosodott, hogy a politikai kommunikációban sem jelent semmit a jó elérés. Illetve a kommunikációban igen, jelent, csak az eredményekben nem. Ezért 2018. július 14-étől kezdve nem vállalunk többé FB posztokat a szövegíróinkkal. Bármennyire is szerettük ezt a munkát is, meggyőződésünk, hogy sem stratégiailag, sem taktikailag nem mutat előre a külön Facebook kommunikáció az olyan vállalkozások számára, akik valódi ügyfeleket akarnak, és nem pedig trollokkal hadakozni, vagy épp a totális érdeklődés nélküliségben „gyönyörködni”.

    Helyette azt javasoljuk, hogy cikkeket írass, amiket kiteszel a saját weboldaladra, kiküldesz a saját hírleveledre, és a saját oldaladról megoszthatod persze a FB oldaladon is, ha már van olyanod (ha nincs, akkor ne hajszold magad a létrehozásával).

    Ennyi! (Azért hoztam ki ide, mert a megrendelő oldalról levesszük most már ezt az infórészt :))

    Itt még találsz infókat arról, hogy mi a véleményem a Facebookról>>

    Jó munkát!
    Vidi Rita

     

  • SEO stratégiai tippek és ötletek 2019-re

    SEO stratégiai tippek és ötletek 2019-re

    A keresőoptimalizálás (Search Engine Optimization – SEO) sok változáson ment keresztül az elmúlt években, és a különböző keresőmotorok algoritmusai is napról napra egyre fejlettebbek, annak érdekében, hogy a felhasználók számára minél relevánsabb eredményeket prezentáljanak.

    Pár évvel ezelőtt a keresőoptimalizálás nem számított különösképpen nehéznek. Napjainkban azonban amennyiben eredményesek akarunk lenni, megfelelő képzettségre és naprakész tudásra van szükség egy weboldal keresőoptimalizálásának elvégzéséhez.

    Cikkünkben bemutatunk 7 tippet, amelyekkel 2019-ben is eredményes maradhatsz. (tovább…)

  • Szövegírás és reklámszöveg

    Szövegírás és reklámszöveg

    Reklámszövegek

    A mondással ellentétben a jó bornak is kell a cégér – vagyis a mai médiazajos világban, ahol a csapból is állandóan reklámok folynak, senki nem engedheti meg magának, hogy valamilyen formában ne reklámozzon. A termékek és szolgáltatások nem adják el magukat; ezt a célt leginkább megfelelő reklámszövegekkel lehet elérni. A reklámszövegek megjelenhetnek írott vagy hang formátumban, de a céljuk ugyanaz: megragadni a célközönség, vagyis a potenciális vásárlók figyelmét, és vásárlásra ösztönözni őket.

    Szövegírás Szolgáltatás a RitArttól
    Szövegírás Szolgáltatás a RitArttól

    Hirdetési szöveg minták

    Hirdetni egyszerű, hiszen csak ki kell tölteni a különböző felületeken a hirdetés feladására szolgáló űrlapot, és már özönlenek is az érdeklődők, csak győzzünk nekik válaszolni! Vagy mégsem? Ma, amikor mindenki hirdet, mindenki mindig minden megnyilvánulásával elad, nagyon nehéz kitűnni a tömegből. A megfelelő hirdetési szöveg minták ebben segíthetnek: kitűnni, feltűnni – és eladni. Mégpedig úgy, hogy a vevő is elégedett legyen. Ezek a minták testre szabva mindig bevethetők, mi több, eredményesen! (tovább…)

  • Új jobb agyféltekés novellás kötet a láthatáron

    Új jobb agyféltekés novellás kötet a láthatáron

    2018 elején a RitArt-nál végzett kreatív írók ismét bizsergést éreztek ujjaikban és egyéb testrészeikben – értsd: agyukban –, mely bizsergés biztos jele annak, hogy írhatnékjuk támadt.

    Ezért aztán elkezdték sorban feltenni a kérdést: – Az Univerzum után mikor írhatunk újra jobb agyféltekés novellás kötetet együtt? (tovább…)

  • Hirdetés szövegek, reklámszövegek, cikkírás, szövegírás – ezeket tanácsolom velük kapcsolatban

    Hirdetés szövegek, reklámszövegek, cikkírás, szövegírás – ezeket tanácsolom velük kapcsolatban

    Szövegírás Szolgáltatás a RitArttól

    Idestova 10 éve figyelem folyamatosan, hogy milyen keresőkifejezésekre keresve jutnak el az oldalaimra a látogatók, és 10 éve csodálkozom az emberi elme eféle leleményességén is: mi mondunk valami konkrétumot, de az, ami a fejetekben van, az nem biztos, hogy szorosan, hanem inkább lazán kapcsolódik. Az utolsó egy hétben ezekre a teljesen új, szöveggel és szövegírással, hirdetésekkel és reklámmal kapcsolatos kifejezésekre jöttek látogatók tucatjával, és most mindegyikre, mint felvetésre, bővebben is válaszolok. (tovább…)

  • A Lozanov-módszer

    A Lozanov-módszer

    Georgi Lozanov (1926-2012): tudós, orvos (neurológus, pszichiáter), pszichológus, oktató. Számtalan kutatási eredménye közül kiemelkedik a szuggesztopédia módszerének kidolgozása, mely a köztudatba egyszerűen csak Lozanov módszerként került be. (tovább…)

  • SEO szövegírás

    SEO szövegírás

    Szövegírás Szolgáltatás a RitArttól

    Örök téma nálunk a szöveggel történő keresőoptimalizálás, és mostanában különösen sokan kérdeztetek a SEO szövegírásról. Lássuk a lényeget a szövegalapú keresőoptimalizálás világával kapcsolatban! (tovább…)

  • Reklámszöveg

    Reklámszöveg

    reklámszövegek sokat változtak az elmúlt néhány évtizedben, de a lényegük, az üzenet mögött rejtőző céljuk mégis hasonló maradt. Hiszen a világunk bár látszólag sokat fejlődött, mégis, az emberek ugyanazt szeretnék, mint a kőkorszakban: megoldani a felmerülő problémáikat.

    Miért van szükség reklámra, és ezen belül reklámszövegre?
    Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Ha senki sem lát, senki sem vesz észre, akkor senki sem fog tőled vásárolni. Ilyen egyszerű. (tovább…)

  • Online marketing szövegírás

    Online marketing szövegírás

    Ha most készülsz betörni az online világba, vagy fejlődni szeretnél az online marketingben, akkor számtalan kérdésed lehet az online marketing szövegírásról. Kezdjük az elején, hogy biztos alapokra építkezhess: (tovább…)

  • Kreatív szövegírás

    Kreatív szövegírás

    Szövegírás Szolgáltatás a RitArttól

    Mielőtt bárki fantáziája meglódulna és kiszínezné a kifejezést, elmondom, mit takar pontosan a kreatív szövegírás.

    Talán te is – mint ahogy az emberek többsége – a nap nagy részében öntudatlanul is a bal agyféltekédet használod. Írsz, olvasol, számolsz, gondolkozol, elemzel, talán elmerülsz a részletekben, véleményt alkotsz, s hangot is adsz neki. (tovább…)

  • A megvilágosító erejű visszatérés az alapokhoz – videó

    A megvilágosító erejű visszatérés az alapokhoz – videó

    Te is küzdöttél már azzal, hogy túl sok az infó a vállalkozásról, a marketingről, az értékesítésről, a modern honlapok mibenlétéről, a reklámról és az online sikerekről, és nem tudsz velük mit kezdeni?

    (tovább…)

  • Így akadályozza a FB a vállalkozásod sikereit

    Így akadályozza a FB a vállalkozásod sikereit

    Te is szeretnél jobban érvényesülni a FB-on, de csak kínlódsz?
    Te is posztolsz, publikálsz, kiemelsz, és egyre csak frusztráltabb vagy?
    Te is irigyled mások Facebook sikereit és fogalmad sincs, mit csinálsz rosszul? (tovább…)

  • A szövegírás három borzongató hibája

    A szövegírás három borzongató hibája

    Szövegírás Szolgáltatás a RitArttól

    Te is elköveted ezeket? (tovább…)