Címke: jobb agyféltekés kreatív írás

  • A jobb agyféltekés kreatív írás és a spiritualitás

    A jobb agyféltekés kreatív írás és a spiritualitás

    Avagy: a Transzcendens Írás

    A jobb agyféltekés kreatív írás tréningeken és utána is sokan számolnak be arról, hogy amikor megtörténik az agyintegrálás és elkezdik az írást, olyan érzésük van, mint hogyha rácsatlakoztak volna valami addig láthatatlan, érzékelhetetlen, nem létezőnek hitt gondolat-folyamra, és úgy érzik, hogy a végül leírt mondatok nem is belőlük, hanem valahonnan máshonnan, de rajtuk keresztül, velük is átitatódva kerülnének a papírra.

    Nos, erről az élményről nemcsak a jobb agyféltekés kreatív írók számolnak be, hanem minden író, költő, művész és alkotó, aki valaha megtapasztalta az ihletettség állapotát.

    Amikor az ember valami olyasmit alkot, ami mások szemében rendkívülinek, de legalábbis messze nem hétköznapinak hat, akkor sokszor felmerül a kérdés az alkotó felé, hogy: „Ez mégis honnan jött neked? Tanultad? Előre eldöntöd mi lesz és az lett? Elindul a kezed a lapon és már tudod, mi fog belőle kisülni?”

    A kissé szemérmes válasz úgy szokott hangzani, hogy „Nem tanultam, csak úgy megtörténik, és nem, nem tudom előre, csak bízom benne, hogy majd lesz belőle valami.”

    A kevésbé szemérmes válasz pedig így szokott hangzani: „Én A csatorna vagyok, akin átfolyik az „információ” és akinek a lényével átitatódik a mű.”

    De van, aki ezt mondja: „Rácsatlakozom az Univerzumra és onnan kapom az instrukciókat.”

    Az első ránézésre meredeknek tűnő megállapítások nagyon nehezen magyarázhatóak el olyanoknak, akik még sosem tapasztalták azt az élményt, hogy alkotás közben történik valami, ami egyébként soha, semmilyen más esetben nem szokott velük megesni.

    Az íráson túl velem például az előadásaim során az esetek szinte egészében az történik, hogy elkezdek beszélni, és az első mondat után már többé nem kell gondolkodnom, mert valahogy átlényegülök, és akkor az előadás előadja magát általam.

    Ilyenkor, lehet akármilyen hűvös, vagy akár hideg körülöttem, szó szerint ver a víz. Néha „feleszmélek” arra, hogy lecsorog az izzadság a hátamon, vagy, hogy a hajam alatt csatakos a tarkóm, de úgy egyébként, ha be kellene határolnom a testem körvonalait gondolatban, biztosan nem menne.

    Az életem többi részében utálok ácsorogni, de előadás közben van, hogy három órát állok egy helyben, és csak mondom, mondom, mondom, és nem fáradok, nem zsibbadok, csak huss, elröppen három óra.

    Vannak előadók, akik járkálnak előadás közben. Nos, én nem szoktam, mert akkor vagy nagyon oda kell figyelnem arra, hogy ne essek orra a saját lábamban, és akkor elveszítem ezt az átlényegülést, vagy pedig konkrétan tényleg nekimegyek valaminek, megbotlom valamiben. Az veszélyes a testi épségre, de a szellemi egységre is.

    Van, hogy oda kell menni a táblához, vagy asztalhoz, vagy kézbe kell fogni valamit, vagy mutatni kell valamit, ezek nagyon jól mennek, de fel-le járkálni? Na, azt nem!

    Mit érzek közben?

    Ott állok, szinte lecövekelve, beszél valaki a számból, aki én is vagyok, de valami több is nálam. Tudja az adatokat, ismeri a vicceimet, vágja, hogy én mit reagálok egy kérdésre, de közben olyan erőt is ad, ami máskor nincs jelen.

    Nem érzem életem minden percében, hogy képes lennék három órán át beszélni például az időgazdálkodásról, de nem is kell egyébként napokon át ráhangolódnom arra, hogy mégiscsak előadást tartsak, mert tudom, hogy ahogy kinyitom a szám, jönni fog belőle valami, amit nem kell minden tizedmásodpercben kontrollálnom, mert megtörténik magától.

    Csak az a kapocs kell, ez az átlényegülés, vagy egységesülés valamivel, ami megmagyarázhatatlannak tűnik, és már kezdhetjük is.

    Ha nagyon látni akarom lelki szemeimmel, hogy mi történik velem ilyenkor, akkor úgy szoktam elképzelni, hogy egy fentről lesugárzó fénykörben állok, ami annyi energiát sugároz belém, nekem, hozzám, rajtam át, aminek a segítségével elhordanék egy hegyet is a puszta két kezemmel. Ezt az energiát átközvetítem a közönségnek is.

    Ilyenkor a csúcson vagyok. Szellemileg, testileg és mentálisan is. Ez az átszellemültség állapota.

    Volta már, aki látta is ezt a kört körülöttem, amit én el szoktam képzelni, és utólag elmondta nekem kissé félve, de aztán megnyugodva, hogy amit látott, az ha a képzelete játéka is volt, a képzelete mégiscsak kapcsolódott valamihez, amit én is szoktam képzelni.

    Amikor nem jön az ihlet

    És van, amikor nincs kapocs, nincs átszellemültség, nincs ihlet.

    Néha előfordult már velem előadás közben, hogy nem indult be a kapcsolat, vagy nem jött létre. Ott és akkor nem analizálom és vizsgálom, hogy miért nem történik meg, egyszerűen érzem, hogy összeakad a nyelvem a fogaimmal, érzem a testem minden porcikáját, és érzem azt is, hogy kutatnom kell a fejemben a gondolatok után. Igen, tudom fejből az előadást, főleg, ha valami olyasmiről szól, amit tényleg álmomból felébresztve is fújok, de valahogy nem olyan gördülékenyek a szavak, nem jönnek a viccek, a közönség pedig nem mosolyog, nem nevet a szinte már előre kiszámított helyeken, csak ülnek karba tett kézzel, komoly arccal.

    A nyilvános beszédtől szoktak a legtöbben félni, ezért is hoztam példaként, hogy a nagyon rázós, azonnali visszajelzéseket hozó szituációkban hogyan is működik ez. Van valami, ami olyankor, mikor előadsz, az nem is biztos, hogy ihlet, mert az ihlet már az előadás megtervezésénél és összeállításánál elvégezte a dolgát. Ez már több mint ihlet, ez már az ihlet fölötti szint.

    A jobb agyféltekés kreatív írás közben igazából azt csináljuk, hogy csatornaként kapcsolódunk valamihez. Ezt úgy nevezem, hogy energiamező (lehetne ezt még bővebben jellemezni, de ettől most tekintsünk el, majd esetleg később még mesélhetek róla), de mások úgy is szokták nevezni, hogy kollektív tudat. A tréningeknek van saját energiamezejük, ezért is szokott előfordulni az, hogy írói feladatoknál többen is ugyanazt írják, de persze önmagukon „átfolyatva”, ezért aztán teljesen másképp. De a sztori alapmotívumai ugyanazok, akár a csattanó is. Vagy épp ellentétjei egymásnak a történetek, mintha tükörképek lennének, pedig a variációk száma végtelen lehetne, de valahogy mégis összepasszolnak.

    Az íróink a legtöbbször elkezdenek írni, és fogalmuk sincs arról, hogy mi lehet és mi lesz belőle. Van, aki már egy kezdő ötlettel kezdi az írást, és van, aki csak leír találomra pár szót, hogy túl legyen az első „falon”, ami akadályozhatná.

    Nemrégiben úgy kezdtem el írni egy történetet, hogy csak egy pillanat volt meg az elejéből, leírtam két mondatot, a többi pedig „jött magától”. Amikor abbahagyom az írást, akkor még órákkal későbbi is azon gondolkodom, hogy „Vajon mi fog még történni Liával?”, és mindig azon röhögök magamban, hogy ahhoz, hogy megtudjam, vissza kell ülnöm írni.

    A tréningen is ezt tapasztaltatjuk meg az írókkal leginkább. Jönnek a szavak, alakulnak a mondatok, és rengeteg minden belekerül a saját tapasztalatokból, saját ötletekből, saját érzésekből és gondolatokból, de van ott még valami, amitől egyrészt könnyű maga az írás folyamata, másrészt pedig valahogy úgy töltődnek ki általa az üres részek, hogy mégis valami nagyon különleges és kerek egész lesz belőle.

    Van, akinél alig vannak üres részek, amik kitöltődnek a láthatatlan energiamező (nevezzük most is így) által, számukra „csak” a könnyedség, magabiztosság, örömteli írás, csatornaként funkcionálás jelenik meg elemi erővel.

    És vannak, akiknél nagyobb hézagok vannak, mondjuk a kezdeti önbizalomhiány, ismeretlen szituációtól való félelem miatt, és náluk sokkal inkább villámcsapás szerű a végeredmény: „Te jó ég, ezt komolyan ÉN ÍRTAM???”

    Minden jobb agyféltekés kreatív írás tréningnek saját energiamezője jön létre, a tagok összessége és a tréner által.

    Az energiamező addig marad egyben, míg a tagok is együtt vannak, és együtt gondolkodnak, írnak, alkotnak, teremtenek. Mindannyian érzik a közös energia jótékony hatásait, de vannak, akik a hátrányát is. Például, akik nagyon erőteljesen más energiákkal érkeznek, mint amilyen minőség kialakul majd a közös energiamezőként, ők szokták érezni, hogy mintha „nem fogadná be őket a csapat”. Van, akinél a felismerés, hogy érdemes idomulni, már átlendít ezen a falon, de van olyan is, aki ezt felismeri, de nem akar rajta változtatni, mert számára pont úgy jó; és volt már olyan is az évek során, aki inkább elment a képzésről, mert érezte, hogy ő erre nem tud rácsatlakozni (és nem is akar).

    A jobb agyféltekés kreatív írás során az embernek alapvetően a fejében egy kisebb csata dúl, hiszen az addig aktív, domináns és főnöki szerepet betöltő bal agyféltekének át kell adnia a gyeplőt a jobb agyfélteke számára. Mivel a bal agyféltekében van az ego, ez a csata sokak számára átmeneti nehézségeket okoz, hiszen az ego számára minden kontrollvesztés azt a félelmet idézi elő, hogy elveszíti önmagát.

    De csak a jobb agyfélteke tud csatlakozni energiamezőkre, a közösségére is, ezért aztán a háttérbe szoruló bal agyfélteke végül kiegyezik a jobbal a cél érdekében. Hiszen a csatornaként funkcionáló író, aki a jobb agyféltekéjével rácsatlakozik egy tiszta forrásra, végül sok-sok remek feladatot ad a bal agyféltekének is, miközben a jobb agyféltekéből és a jobb agyfélteke által duzzad majd a tennivalók sora a bal agyfélteke számára is. Hiszen leírni a szavakat, mondatokat, mondattá formálni a gondolatokat a bal agyfélteke tudja.

    Tehát ez egy kölcsönösen nyer-nyer helyzet a koponyán belül, aminek kezdeti nehézségei megjelenhetnek, némi idegesség vagy diszkomfort érzet formájában, és ezek percek alatt elsimulnak.

    De közben ugyebár más is történik, nemcsak a fejen belül zajlanak az események. Az a környezet, amiben az író lélegzik, dolgozik éppen, alkot, vagyis ír, az jóval tágabb, mint amit az érzékszerveivel meg tud tapasztalni. Valami, ami nem látható, nem hallható, nem tapintható, de mégis valahogy mélyebben – vagy inkább magasabban? – érzékelhető, támogatja az írót, a csapatot, tehát minden résztvevőt, de még a trénert is.

    Minden könyvnek is van ilyen energiamezeje, ami hat az olvasókra is, tehát ha valaki tényleg hatást akar gyakorolni másokra, semmi más dolga nincs, mint könyvet írni.

    Hogy fér ez össze a racionalitással?

    Hogyan is kereshetnénk racionalitást egy olyan világban, ahol minden fals, még az is, amit látsz? Hiszen úgy születünk, hogy fejjel lefelé látunk mindent, az agyunk fordítja meg a képet, tehát amit látunk az agyunkkal és a szemünkkel, az már egy konstruált kép, az számunkra már nem az igazi.

    De próbáljuk meg, legalább elméletben!

    Nagyon szeretném ezt az egészet valami nagyon materialista, nagyon racionális megközelítéssel megmagyarázni. Lehetne az írókon például EEG vizsgálatokat végezni a tréning közben, meg utána, írás közben is. Ha valaki finanszírozná, meg is csinálnánk :).

    De mit mondanának számunkra az átlagosnál nagyobb amplitúdóval „kilengő” EGG hullámok?

    Azt, hogy aktívabb az agytevékenység, meg alfa, béta, théta és a görög ABC minden betűje feltűnne a monitoron?

    Mit mondanának el ezek arról, hogy írás, alkotás közben nem érezzük az idő múlását, de azt sem, hogy megéhezünk, megszomjazunk, bejött valaki és beszélt hozzánk?

    Mit mondanának el az EEG görbék arról, hogy írás, alkotás közben úgy érezzük, hogy valaki vagy valami támogat bennünket és vezeti a gondolatainkat és kezünket?

    Mit mondanak el a görbék arról, hogy olyan dolgok jutnak eszünkbe, amik soha korábban nem voltak a fejünkben?

    Mit mondanak el a görbék arról, hogy megírjuk mások élettörténetét anélkül, hogy ismernénk őket?

    Mit mondanak arról, hogy megírjuk a novellát egy íróképzésen és hazafelé úton megtörténik a szemünk láttára?

    Mindig is jelen volt ez a csatorna és kapcsolódás jelenség, az energiamező és az ihletettség különböző állapotai, az információ „lehívása” a tréningjeinken. Ha olyan a csapat összetétele a tréningeken, még szóba is kerülnek ezek, nagy bólogatások, és itt-ott tátott szájjal hallgatások által övezve. Vannak, akik soha többé nem írnak jóformán semmit, mégis azt vallják, hogy megváltozott, jobbá, egyszerűbbé, teremtőbbé vált az életük.

    Számomra most csak az az új, hogy ezt az egész kérdéskört konkrétan átgondoltam hat évvel az Író születik képzések elindulása után, újra abból a szempontból, hogy a materiális világképnek van-e magyarázata erre a dologra. És nincs. Még mindig nincs. Ez egyértelműen a spiritualitáshoz tartozik – mindamellett a tudomány próbál ezekre magyarázatot kapni, de még csak az adatfelvételnél tartanak.

    Ha úgy vesszük, hogy amit itt leírtam, az még mindig viszonylag egy szűk csoport, az úgynevezett „beavatottak” számára értelmezhetőek igazán, akkor még azt is rámondhatjuk, hogy ezek ezoterikus tanok, de még azt is, hogy transzcendens.

    Ez utóbbi tetszik a legjobban. Transzcendens.

    Transzcendens Írás.

    Ez egy képesség, ami bárki számára előhívható, és aztán tetszőlegesen használható szépirodalmi, szakirodalmi, feltáró írások készítésére.

    Hogy mi történik a háttérben, az igazából nem is lényeges, hiszen megtörténik akkor is, ha nem tudunk róla, vagy nem foglalkozunk vele.

    Mindenesetre így lassan hat és fél évvel az első jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyam után ideje volt ezeket a gondolatokat is papírra vetni és közzé tenni, mert ez is a fejlődés része: mérföldköveket letenni és kinevezni őket mérföldköveknek :).

    Vidi Rita

  • A jobb agyfélteke misztériuma – avagy miért így írunk mi?

    A jobb agyfélteke misztériuma – avagy miért így írunk mi?

    ritartszovegirasbanner

    A RitArt Szövegírói a világ egyetlen olyan írócsapata, akik jobb agyféltekével írnak. De mi ennek az oka, és miért jobb a jobb agyféltekés írás a megrendelők számára, mint a hagyományos?

    A történet 2013-ban kezdődött, amikor túl a hosnok.hu és a Minerva Capitoliuma magazin főszerkesztői teendőin, rájöttem végre, hogy hogyan lehet másokat megtanítani kreatívan írni.

    Mert fogalmazni mindenkit tanítanak az iskolában, hiszen ez kötelező része a tananyagnak gyakorlatilag már általános iskola 3. osztályától, de dacára annak, hogy ez már így van évtizedek óta, mégis csak kevesen lettek írók, sőt, nagyon kevesen.

    Miért van ez így?

    Azért, mert az iskolában, a bal agyfélteke dominálásával, a logikára alapozva, de a lehető legelvontabban akarnak megtanítani például művészeti ágak művelésére, mint amilyen az írás is. Agyrém! A kivételes tehetségek is csak a véletlennek köszönhetően lesznek ebből kifolyólag írók, hiszen ha nincs körülöttük lelkes, motiváló tanár, nincs előttük inspiráló közvetlen példa, továbbá a szülők sem igazán hisznek az egészben, ja, és ne feledjük, hogy az írószakma is azt hiszi, hogy kritikával lehet csak előremozdítani a dolgokat, akkor esélyük sincs elhinni magukról, hogy lehetnek írók.

    Mi ezzel a dogmatikus és végképp nem működő hagyománnyal számoltunk le a jobb agyféltekés kreatív íróképzéseinken.

    2016-ig, csak képeztük az írókat, majd 2016-ban a sorra érkező „vállalnának szövegírást a nálatok tanult írók” kérdésre végre kimondtam azt a választ, hogy „oké, próbáljuk meg”.

    Beindulnak a jobb agyféltekék a megrendelők érdekében is

    A nálunk tanult írók úgy tanultak meg írni a mi képzéseinken, hogy megtapasztalták ennek minden pozitívumát – és a létező legtöbb negatívumát, például a testre gyakorolt, semmi máshoz nem hasonlítható fárasztó hatását, amihez némi edzettség kell, ami majd idővel kialakul, ha eleget gyakoroljuk –, valódi írói élettapasztalatot szerezve. Jobb agyféltekével írni nemcsak könnyű, de a kreativitás megélésének legmagasabb szintje is egyben, és ezt én is csak akkor kezdtem el megérteni, amikor olyan írói feladatokat kaptunk a megrendelőinktől, hogy azokra első bal agyféltekés nekifutásomra még én is azt gondoltam néha, hogy „jézusom, erről a témáról hogyan lehetne ennyit írni?”

    A jobb agyféltekés kreatív írás kicsit úgy működik, mint valami varázslat, ugyanis a jobb agyfélteke beindításával, és kicsit a bal agyfélteke elé sorolásával az történik, hogy eltűnik a kishitűség, megszűnik az „én erre nem vagyok képes” érzés, elmúlik a szorongás a feladattól, és marad az örömteli alkotás.

    A jobb agyféltekés kreatív írásnak egyetlen hátránya van, mégpedig az, hogy a laza, történetekben, képekben gondolkodó jobb agyfélteke ha figyelembe is veszi a helyesírás szigorú szabályait, nem mindig veszi észre, hogy vét ellene. Ezért a mi esetünkben nagyon oda kell figyelni a helyesírásra, és az utólagos korrigálásokra, de mi ezt már a legelején beépítettük a rendszerünkbe, minőségbiztosítással együtt, tehát az egyetlen hátulütőjét a dolognak az ügyfelek nem érzékelik.

    Nálunk sem hibásabbak a szövegek, mint máshol, de nálunk sokkal kreatívabbak a szövegek, és sokkal gyorsabban el is készülnek.

    A jobb agyfélteke képes arra, hogy elmélyüljön a tevékenységben. Nem zavarja meg telefoncsörgés, idő múlása, gyerekzsivaj, kutyaugatás, autódudálás. Ha benne vagy a jobb agyféltekés flow állapotban, akkor onnan nehéz kibillenteni. (Ez fordítva is igaz: ha nehéz kibillenteni abból, amiben el vagy mélyedve, akkor egészen biztosan jobb agyféltekés állapotban vagy.)

    Ezért ha megvan a lendület, megvan a jobb agyféltekés állapot írás közben, akkor úgy reppennek ki a szavak az író ujjaiból, mintha angyalok diktálnák neki.

    A jobb agyféltekés szövegírásnak az is nagyon nagy előnye, hogy az életünk során látott-hallott információk sokkal könnyebben előjönnek, mintha tudatosan gondolkodnánk rajtuk, ezért nekünk kevesebb időt kell töltenünk források keresésével, információk gyűjtésével, mert nekünk előjönnek akár még az iskolában tanultak is írás közben. Utána pedig egyszerű leellenőrizni, hogy helyes-e az infó, vagy az, ami addig a jobb agyféltekénkben volt, esetleg elavulttá kezd-e válni.

    A jobb agyféltekés kreatív írás annyira működik, hogy én sem akartam hinni a szememnek – megtörtént eset

    Mesélek egy sztorit, ami tavaly esett meg velünk, és én magam is hanyatt dobtam tőle magam, szó szerint egyik percben csak bámultam magam elé, és azt motyogtam, hogy „ez hihetetlen”, aztán meg hangosan nevettem, hogy jé, hát tényleg, ez nálunk simán megtörténhet.

    Az volt, hogy van egy írónk, aki iszonyúan lelkes, gyors, tüneményes, szorgalmas, de az írásai néha olyan szinten voltak tele hibákkal, hogy mindenki mindkét agyféltekéje lefáradt tőle. Néha nem voltak durva hibák, néha meg konkrétan értelmetlenek voltak a mondatok, sokat kellett utána javítani.

    Természetesen nem hagytuk ezt annyiban, így külön megkerestem az írónkat, és megkérdeztem, mi az oka ennek a sok hibának, szerinte hogyan lehetne ezeket kiküszöbölni.

    Hogy nagyobbat üssön a dolog, kell egy kis kitérőt tennem.

    ritartszovegirasbanner

    Manapság szinte divat mindenféle disz-problémát diagnosztizálni a gyerekenél. Diszgráfia, diszkalkulia, diszlexia, és mindenféle csúnya szavak, amik mögött nemcsak egy-egy tünet, hanem komplett szindróma húzódik meg.

    Ha egy gyereknél megállapítják, hogy diszlexiás, akkor gyakorlatilag keresztbe tesznek a jövőjének, mert kaphat felmentést a számára értelmezhetetlen tantárgyak alól, de új szabályok szerint például akkor is le kell belőle érettségiznie magyarból, ha előtte 12 évig számon se volt kérve.

    Fejleszteni eddig nem lehetett, és persze, a szülők könnyen elintézik azzal a dolgot, hogy „és akkor mi van, maximum nem lesz belőle irodalmár, meg író”, de a probléma nagyon összetett, és igen is mondhatjuk rá, hogy súlyos. (Hozzá kell tennem: főleg a magyar rendszerben, ami mindent csak szövegesen képes értelmezni, és akkor is muszáj írni, ha más országokban erről már rég leszoktak.)

    Szóval ott tartottunk, hogy megkérdeztem az írónkat, mi a gond, miért vét ennyi hibát, és pláne miért hagyja benne a szövegben, amikor ez a válasz jött emailen:

    „Elnézést Rita, nagyon igyekszem, de tudod, én diszlexiás vagyok.”

    Az egyik leglelkesebb, az egyik legszorgalmasabb és az egyik legügyesebb írónk diszlexiás.

    Azt gondolom, hogy a jobb agyféltekés kreatív írás résztvevői által vezetett sok-sok írói blog, rengeteg eddig megjelent könyv után ez a tény a pont az i-re.

    Jobb agyféltekével annyira könnyű írni, hogy még diszlexiások is boldogulnak vele.

    Ez olyan, mintha egy féllábú ember elindulni az egészséges kétlábúak versenyén, és bár kicsit botladozva, de az élmezőnyben végezne.

    Mi mindenkinek adunk esélyt, hogy az íróink között dolgozhasson, ha elvégzett egy jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamot.

    Milyen előnnyel bír ez a megrendelők számára?

    • A megrendelőink mindig egyedi, különlegesen kreatív, olvasmányos szöveget kapnak, amik nem döcögnek és nem darabosak.
    • Így nagyon sok íróval tudunk együtt dolgozni, ami azt eredményezi, hogy a megrendelő számára írt szövegek nem válnak egysíkúvá, mert óriási az esélye, hogy ha például 10 cikket rendel valaki, akkor azt 5-6 író fogja megírni. Az egységes képről a lektorunk gondoskodik, ha szükséges.
    • Az íróink nem kényszerből írnak, ami bizony rányomná a bélyegét a szövegminőségre, hanem örömből és belső motivációból, ami pozitív hatásként jelenik meg a szövegminőségben.
    • Gyorsak tudunk lenni, nem kell hetekig molyolnunk néhány cikkel. Ha csak néhány írónk aktív éppen – például hétvégén –, akkor is gyorsan haladunk, mert a jobb agyfélteke utál totojázni.
    • Ja, igen: hétvégén is dolgozunk.

    Számunkra ez nem munka. Ez az életünk.

    ritartszovegirasbanner

  • Már annyi minden jót megírtak előttem, hogyan rúghatnék én labdába?

    Olvastad Bram Stoker eredeti Drakula-történetét, minden vámpírtörténetek elődjét és alapját? Tudod mikor jelent meg először? Most kapaszkodj: a 19. században, pontosabban 1897. május 26-án, tehát közel 118 éve!

    Azóta hány vámpíros történet látott napvilágot? Több száz? Ezer?
    Hány lett ebből sikeres? Több száz? Ezer? (tovább…)

  • 7+1 tipp, hogy legyen ihleted az íráshoz

    Honnan jön az ihlet az íráshoz? – szól az örök kérdés. A válasz az, hogy a jobb agyféltekéből. De hogy lehet ihletetté válni úgy csak úgy, a mindennapokban? Hogyan lehet elérni az ihletettség állapotát bármikor?

    A válasz még mindig az, hogy a jobb agyfélteke dominálásával, de ha erre nem vagy még képes, mert nem vettél még részt jobb agyféltekés kreatív írás tréningen, akkor ezeket próbáld ki mindenképp, és ámulj! Az alábbi tippek motiváció növelésére is kiválóak!

    • Reggel ne pattanj ki az ágyból azonnal ébredés után, hanem hagyj magadnak kb. fél órát henteregve álmodozni. Praktika: Állítsd be az ébresztőt fél órával korábbra, ha csörög, menj ki WC-re, igyál egy pohár vizet, majd feküdj vissza! Az eredeti időpontra is legyen beállítva az ébresztő, hogy ha visszaszunnyadnál, akkor se legyen elkésés belőle.
      Mit eredményez ez a módszer? Reggel a két agyféltekénk még azonos szinten mozgolódik, egyformán kipihentek, egyformán aktívak. Ez azt eredményezi, hogy a jobb agyféltekéd kedvére tevékenykedhet: ötletelhet, feltalálhat, kitalálhat, megvilágosodhat, felfedezhet, és így tovább. Ilyenkor jönnek a világmegváltó ötletek, amik legkésőbb reggeli utánra, mire beszéltél már néhány mondatot, el is múlnak. Úgyhogy az álmodozásod időszaka alatt felvetődött ötleteket AZONNAL jegyzeteld le.
    • Ha teheted, kelj két órával korábban, mint szoktál – például hétvégén -, és használd az 1-es pontot, majd ülj le és ÍRJ! De nem ám étlen-szomjan! Praktika: Készíts harapnivalót, teát, kávét, friss vizet, mosd meg az arcod, mielőtt nekiülsz, és hajrá! Olyan hatékony leszel, hogy majd csak pislogsz az eredményen. A mínusz két órányi alvásidőt pótold be egy laza délutáni sziesztával, vagy este feküdj le korábban, mint szoktál.
      Mit eredményez ez a módszer? Ha mindig ugyanazt csinálod és ugyanúgy, éveken, évtizedeken keresztül, akkor nem számíthatsz ÚJ eredményekre! Az új dolgokhoz új megoldások és megközelítések kellenek. Az első könyvemet úgy írtam, hogy minden nap fél6-6 óra tájban keltem, és mire 8 órakor feleszmélt az akkor 2.5 éves fiam, addigra rengeteg szó bekerült a szövegszerkesztőbe. Néhány hét alatt készen is lettem több mint 200 oldallal. Fárasztó? Az első napokban furcsa volt, de a felkelő nap fényeiben fürdő kert és utca látványa feledtette a fáradságot, és új energiákat mozgósított.
    • Csobogtass! A víz csobogása – talán az anyaméhben folyamatosan hallott, víz és véráramlás hangjának bevésődése miatt – mindig segíti az ihletett állapotba kerülést. Ha kellene az ihlet az íráshoz, de nem jön, akkor mosogass el, zuhanyozz le, menj ki egy patak vagy folyópartra, kacsázz kavicsokkal a közeli tóban, vagy ha teheted ruccanj el egy tengerhez, netán óceánhoz. Az akváriumok vízszűrőjének csobogása is hatásos, ezt tanúsíthatom ;). Kerti csobogó, szobai szökőkút, egyik pohárból víz öntögetése a másikba… Bármi szóba jöhet, légy kreatív nyugodtan!
    • Szagolgass! Ma már tudományos kutatások vizsgálják az illatoknak az emberi agyra gyakorolt hatását, és egyre inkább kiviláglik, hogy igencsak a szagok hatása alatt vagyunk! A szaglás egy nagyon összetett folyamat, de a jobb agyféltekénkben van a zamatok, és a mélyebb illatinformációk értelmezése (nem tudati szinten). Ha ihletre van szükséged akkor vegyél elő intenzív illatokat, ami lehet virág, parfüm, illatosító, füstölő; vagy kifejezetten szagló dolgokat, mint például dohány, föld, vagy egy régi könyv (de szóba jöhet szerintem a töltöttkáposzta is ;)).
      Fűszernövények, és akár a zacskózott, feldolgozott fűszerek is sokat segíthetnek. Szerintem a fahéj verhetetlen mind közül. Használd!
    • Menj el sétálni, vagy ülj fel egy buszra, vonatra! A táj monoton elhaladása mellettünk beindítja a kreatív csatornákat, és előhív olyan dolgokat, amik egyhelyben ülve sosem kerülnének előtérbe. Nem kell, hogy célja legyen a sétának vagy az utazásnak, elég, ha csak mész egy kicsit. Az utazás történetdinamizáló eszköz a sztorikban, de kifejezetten ihletdinamizáló eszköz a hétköznapokban. Az autóvezetés is lehet hasonló hatású, de csak akkor, ha nagyon szeretsz vezetni és sosem stresszelsz a volán mögött!
    • Ha már itt tartunk: ne stresszelj, ne idegeskedj! Sokan élik úgy az életüket, hogy azzal hoznak izgalmat a túlságosan langyosnak tűnő hétköznapokba, hogy problémákat csinálnak maguknak. Dühöngnek azon, amire nincs ráhatásuk, és lehet, hogy rájuk sem hat igazából az a dolog; aggódnak olyasmi miatt, ami nem is létezik; összevesznek olyan emberekkel, akik a legfőbb támogatást nyújtják számukra, vagy akiknek a szeretetében a végletekig bízhatnak; és így tovább. Ha nincs problémád, NE csinálj magadnak! A csend, a nyugalom a barátod, nem a szenvedés és a kínlódás. Ha teljes egészében meg akarsz szabadulni a stressztől, akkor tanulj meg meditálni. A Transzcendentális Meditáció a legjobb – szerintem (én is ezt használom).
    • Ha nem tudsz meditálni, de nagyon kellene az ihlet, akkor próbáld ki azt, hogy vastag zoknit húzol, befekszel az ágyba a hátadra, betakarózol, és a kezeidet becsavarod egy külön meleg takaróba úgy valahogy, hogy közben majd a tested mellé tudd lazán helyezni (vastag kesztyű is megteszi). Feküdj így negyed órát nyugodtan. A tapintóérzékek kiiktatása és a nyugalomban fekvés meglepően jó hatással van az ihletre, és a motivációra. Majd ne lepődj meg, ha ágyúgolyóként pattansz ki az ágyból a negyed óra leteltével, és világmegváltó terveid lesznek 😉 (Természetsen azonnal felfüggesztheted ezt a megoldást, ha rossz érzés. Ez nem való mindenkinek.)
    • Ha már semmi sem használ, akkor keress egy egy-két-három év körüli gyereket az ismerősi körödben, ülj le vele játszani a szőnyegre, és érezd, ahogy feltöltődsz az Univerzum legpozitívabb energiájával. Nézd a pici arcocskáját, figyeld, hogy milyen okos, lenyűgözően fantasztikus a világlátása, hallgasd, ahogy csacsog és magyaráz, és hagyd, hogy átjárjon a gyermeki kreativitás csodája. Ha ezek után nem lesz ihleteted alkotni valamit, teremteni, újítani, hát megeszem a sapkám!

    Röviden ennyi 😉
    Neked milyen trükkjeid vannak az ihletettség elérésére?

    Vidi Rita

     

     

  • Mi az az írói válság?

    Írói válságnak azt a szituációt nevezik/nevezzük, amikor az író valamilyen oknál fogva nem tud/akar írni.

    Minden szakmában és hivatásban vannak válságos időszakok, csak azokat nem nevezzük el ilyen szépen, hangzatosan. Van olyan, amikor a pék a háta közepére sem kívánja a kenyérsütést, sőt, felfordul a gyomra a friss kenyér illatának gondolatától, de még sosem láttam blogbejegyzést, vagy idézetet arról, hogy „kenyérsütés-válság”. Mint ahogy „autószerelő-válság”-ról sem szokás értekezni, de bizony még a „menedzser-válság” kifejezés is rejtegette magát eddig előlem. (tovább…)

  • Ha mindenki írni fog, akkor ki fog olvasni?

    Jobb agyféltekés kreatív írás tréningjeinken soha, de az internetes felületen velünk futólag találkozók fejében rendre felmerül a kérdés, mely szerint:

    „Jó vicc, legyünk a 10 millió író országa… De ha mindenki írni fog, akkor ki fog olvasni?”

    Nyolcévnyi online oktatás, 16ezer kezdő számítógép felhasználó képzése, a hősnők.hu és a Minerva Capitoliuma szerkesztése, három könyvem többezer olvasója, majd az elmúlt másfél év után… Nekem ez a kérdés fáj. Mindig azt vallottam, amit egyszer talán egy graffitin olvastam, hogy „nincs hülye kérdés, csak amit nem tesznek fel”, de az utóbbi időben kezdek rájönni, hogy van hülye kérdés. Az, amikor valaki csak azért kérdez, mert lusta gondolkodni, és a kérdésébe belekódolja a lesújtó véleményét is. (tovább…)

  • Mátraverebélyen ezt mondták rólunk

    jobb agyfélteke, jobb agyféltekésEz most a hangfelvételek hete, és előre elnézést kérek azoktól, akik nem rajonganak a hangos beszámolókért, de szeretném, ha mindenki bepillantást nyerhetne abba, hogy mit élnek meg a résztvevők.

    November elején jártunk Mátraverebélyen, és egy minden szempontból különleges élményben volt részünk.

    Hallgass bele, mi volt a véleményük a mátraverebélyi résztvevőknek: (tovább…)

  • Egri vélemények

    jobb agyfélteke, jobb agyféltekés, egerNovember 23-24-én voltam Egerben Író születik tréninget tartani, és a csodálatos két nap végén megejtettük a nálunk már hagyománnyá váló hangfelvétel készítést is.

    Ezen a felvételen hallhatod azt, hogy mit tapasztaltak, éreztek, gondoltak és írtak a résztvevők, akiknek ezúton is köszönöm:

    Beáta, Edit, Erika, Klára, Szabolcs, óriási és csodálatos élmény volt veletek! <3

    Íme a hangfelvétel (kb. 13 perc):



  • Kézzel vagy géppel érdemes írni?

    Kézzel vagy géppel érdemes írni?

    Nagyon érdekes kérdés merült fel a jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyam kapcsán egy beszélgetésben, gondoltam, talán számodra is hasznos lehet.

    Azt kérdezte egy ismerősünk, amikor elmeséltük neki, hogy mivel foglalkozunk, hogy ha jobb agyféltekésen akarunk írni,  akkor mi az üdvösebb: az, ha kézzel, vagy az, ha géppel írunk.

    Kiváló kérdés!
    A válasz pedig csak első ránézésre egyszerű.

    Az írás maga egyértelműen bal agyféltekés tevékenység  alapvetően, két dolog miatt:
    1.) A szövegértelmezés bal agyféltekés, írás közben  értelmezzük is, amit írunk.
    2.) A nyelvtani szabályok, a helyesírás bal agyféltekét igényelnek.

    Ugyanakkor, a saját kútfőből eredő írás, a fikció, vagy saját szavainkkal való megfogalmazás
    (tehát nem másolás, nem élő szöveg leírása) KÉT agyféltekés tevékenység. Ezt modern
    képalkotó eljárásokkal is be lehet már bizonyítani, pl. MRI-vel. Írás közben mindkét félteke dolgozik „ezerrel”, ezért is jó az, ha kiírunk magunkból dolgokat, mert az agy minden része részt vesz a munkában, és így például traumatikus élményeket könnyebb feldolgozni (vigyázat, felszínre hozni is könnyű, aztán a szálakat el is kell ám varrni!)

    Akkor vegyük be most az írás módját is a pakliba:
    Kézzel írás: mivel a legtöbb ember jobb kezes, ezért óriási valószínűséggel a bal félteke irányítja a kéz mozgását, így, a két agyféltekés írástevékenység közben a bal a dominánsabb alapvetően.
    Kézzel íráshoz  a jobb kezesek számára nagyon-nagyon fontos a jobb  agyfélteke „tuningolása”.
    A bal kezesek egy pici előnyben vannak, mert az ő kezüket óriási valószínűséggel – sosem lehet 100%-ra biztos senki abban, hogy melyik féltekéje mijét irányítja 😉 – a jobb agyféltekéjük irányítja, sőt, az is előfordulhat, hogy a beszédközponjuk is a jobb oldalon van. Szóval, ha valaki bal kezes, és írni szeretne, akkor kezdhet nagyon örülni, mert van ebben egy „kis” előnye ;). Főleg, ha kézzel ír.
    Géppel írás: laptopon, vagy írógépen való írás, mivel általában KÉT KEZES művelet akkor is, ha a két kezünknek csak egy-egy ujját használjuk, értelemszerűen azért, mert mindkét „felünk” munkára van fogva. Géppel írásnál nem árt, ha írás közben kikapcsoljuk a helyesírás ellenőrzőt – pl. Word-ben -, mert így nem fordulhat elő az, hogy a zölddel, vagy pirossal való aláhúzás miatt rögtön átkapcsol balos üzemmódba az agyunk, jó eséllyel minden negyedik-ötödik szónál, és legalább minden második mondatnál. Érdemes a helyesírás ellenőrzést a végére hagyni, és utólag javítani a hibákat.
    A géppel írás tehát a jobb kezesek számára lehet előnyösebb, de csak akkor, ha magabiztosan írnak géppel! Annak semmi értelme, hogy kínszenvedésként éld meg az írást, csak azért, mert a számítógépen hatékonyabb. Érdemes megtanulni egy kicsit gépelni – vakon a legjobb  természetesen -, hogy könnyű is legyen, laza csuklómozdulat legyen a gépelés, ne okozzon stresszt, és alapvetően két agyféltekés is lesz majd.

    Gyorsírás: a gyorsírás egyértelműen JOBB agyféltekés – mint ahogy pl. a kínai és japán nyelvű írás -, mert nem betűről betűre írunk így, hanem egy teljesen más struktúrával épül fel az írott szöveg, leginkább képszerű, nem betűszerű.

    Tehát a legjobb, ha a balkezesek gyorsírással írnak ;).

    Egyébként természetesen az a „szabály”, hogy mindenki írjon úgy, ahogy számára kényelmes, és ahogy számára NEM stesszes.

    Itt tudsz jelentkezni a következő jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamra>>

    TIPP: Az írás közbeni átmeneti elakadásnál ki lehet próbálni azt, hogy a szakaszt, aminél megrekedtél, nem átugrod, hanem megpróbálod másképp megírni, mint szoktad. Ha eddig géppel írtál, próbáld meg kézzel, és fordítva. Ha nem segít, rajzold le ;).

    Vidi Rita
    A RitArt Academy szakmai vezetője

    Hogyan növelheted a kreativitásodat? A válasz: 14 napos online kreativitásfejlesztő tanfolyam>>