A kreativitás azt jelenti a gyerekek esetében, hogy bátran próbálkoznak. Ha elesnek, akkor felkelnek, és futnak tovább. Ha nem sikerül a rajzuk, akkor újat kezdenek legközelebb, és nem nyilatkoznak úgy magukról, hogy „nekem nincs tehetségem”. A kreativitás hibázások sorozata. Minél kreatívabb valaki, annál többet hibázik, hiszen annál többet próbálkozik értelemszerűen. A hiba ténye nem érdekli, mert a hiba a természetben is előfordul, és a Jóisten sem állítja miatta sarokba Természet Anyát… (tovább…)
Ha a gyermeked kreativitását akarod fejleszteni, és még nincs 6 éves, tehát még nem jár iskolába, akkor szülőként/nagyszülőként három nagyon alapvető teendőd van: (tovább…)
A kreatív írót az különbözteti meg kevésbé – vagy éppenséggel egyáltalán nem – kreatív társaitól, hogy képes menedzselni önmagát. Képes tervszerűen, mégis ihletetten, könnyedén, örömből dolgozni, és amikor betegség, fáradtság, más elfoglaltság miatt nem tud írni, vagy nem jól, akkor azt az átmeneti időszakot nem kiáltja ki hirtelen írói válságnak, és nem drámázik, hanem élvezi a pihenést, vagy kiteljesíti magát valamilyen más elfoglaltság által. (tovább…)
Alkotókészség? Ihletettség? Ötlet-teli személyiség? Problémamegoldó képesség? A művészet megtestesülése?
Egyik sem, tehát mindegyik.
Kreativitás
A kreativitás mindezek elegye egyszerre. A kreativitás nem pusztán alkotókészség, ötlettel teli agy, nem csupán ihletett állapot, nem csak a FLOW megélése, és nem kizárólag művek létrehozása. A kreativitás mindezek együtt: a dolgok véghezvitele, könnyedén, erőfeszítéstől mentesen.
Nem az a kreatív ember, aki kitalál és feltalál dolgokat, nem az a kreatív, aki könyvet ír, zenét szerez, fest, rajzol, alkot; nem az a kreatív, aki különleges látásmóddal rendelkezik, és képes másképp megközelíteni a dolgokat, hanem az a kreatív ember, akik végigviszi a dolgait.(tovább…)
Vállalkozásokkal kapcsolatos tanácsadásban már elég jártasságom van, és mindig azt szoktam mondani, hogy mielőtt üzleti modellt választasz – na persze, előtte nem árt tisztázni, mi az az üzleti modell – előbb döntsd el, hogy milyen életstílusú vállalkozó akarsz lenni, mert az nagyban meg fogja határozni az üzletmenetedet: (tovább…)
Az egyik női oldalon arról értekeztek, hogy mekkora hülyeség már egy olyan könyv, amiben mindenféle LEGO építmény összerakásának módjai vannak illusztrálva. Merthogy a LEGO-ban az a jó – véli az újságíró -, hogy azt csinálsz belőle, amit akarsz és úgy, ahogy akarsz. És akkor jön valaki, aki baromi drágán – akciósan 5000 forint – kiad egy ilyen könyvet, amiben ÖTLETEK vannak ahhoz, hogy miket lehet építeni a LEGO-ból, és ez gátolja a kreativitást, mert a kreativitáshoz az kell, hogy semmilyen támpont ne legyen. Napersze, LEGO az legyen, ugye? (a cikket a divany.hu-n találod) (tovább…)
A napokban vitába keveredtem egy úriemberrel a facebookon. Ő ugyanis nekiállt azt hangoztatni a mi facebook oldalunkon, hogy mi az Író születik tréningekkel a flitteres takonyt(sic!) áruljuk, és ezzel lealjasítjuk az irodalmat, azt az irodalmat, amit ő – az úriember – művel, és azt az irodalmat, amit közzé is tenne őkelme, ha valaki megfizetné, de hát nem teszik ezek a piszok kiadók…
Miután szétmorzsoltam az úr siralmas sorsa fölött érzett bánatomban előbuggyanó könnyeimet, válaszoltam neki.(tovább…)
Én írónak vallom magam. Azért, mert mindig is szerettem írni, akarok írni a jövőben is, ezerféle írói ötletem van, és ezt az utat választottam magamnak. Nem jártam íróiskolába, nem vagyok tagja az Írószövetségnek, nincs erről bizonyítványom és/vagy diplomám és mégis író vagyok. Nem kevés pénzt kerestem már ezzel, és továbbra is szándékozom ezen az úton maradni. Akinek ezzel problémája van, az nem én vagyok.(tovább…)
Mikor máskor lenne a legjobb alkalom beszélni arról, hogyan javíthatunk a gyermekeink kreativitás-szintjén, ha nem a tanév végén?
Cikkek, amik a vészharangot kongatják: (tovább…)
Múlt hét szerdán a Rádió 17-ben (Rádió 17. FM96.8 frekvencián) voltam meghívott vendég. A riporter, Bitó Ildikó részt vett előzőleg a jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamon, és kiderült, hogy az én témám – kreativitás és írás – kapcsolódik az övéhez – társkeresés.
Hogy hogyan?
Kiderül a beszélgetésből: (tovább…)
„Alternatívok” és hagyományos oktatásban hívők már legalább száz éve vitatkoznak arról, hogy mi a jobb? A tapasztalás által tanítani a gyereket, vagy bebifláztatni vele a lexikonokat?
A minap, egy hasonló vitát találtam a neten, és volt egy hozzászóló, aki azt mondta, hogy szerinte a kreativitáshoz igen is szükség van a lexikális tudásra.
A kritika szavunk, a görög κριτικ – ítélni szóból ered.
Lehet szépíteni, hogy létezik konstruktív kritika, meg segítő kritika, de sajnálattal kell közölnöm, hogy ezt az oktatásban próbálták meg először veled elhitetni, hogy aztán minden fenntartás nélkül elfogadd mások ítéletét, és felnőtt korodra rabszolga lehess.
Pedig hát mindannyian tudjuk, hogy „ki mint él, úgy ítél”, illetve azt is tudjuk – de fiatalabb korunkban legalábbis sejtjük -, hogy „ami belül, az kívül”, tehát a kritika jóformán kizárólag a KRITIZÁLÓT tükrözi – vagy képezi le -, és nem a kritika tárgyát. (tovább…)
És ezt komolyan mondom!
Mindig mindenhol azt tanítják – én is tanítom -, hogy a cselekvés a leghatékonyabb módszer arra, hogy elérj bármit is.
Ez igaz is…
De néha nagyon jó nem cselekedni. Néha nagyon jó semmit sem csinálni, és olyankor a legjobb, amikor pedig kellene ;). (tovább…)
Ma felüdülésként nem szövegelek, hanem egy kb. 1 órás videó megtekintésére ösztönözlek.
A videó főszereplője egy olyan nő, akinek a neve hallatán biztos, hogy nem a kreativitás jut eszedbe, ő mégis az egész beszélgetés alatt ezt a szót emlegeti 🙂
Hihetetlenül tanulságos, inspiráló, és szeretni való interjú.. Polgár Judittal! (tovább…)
Egy csomó minden jót tesz a kreativitásnak, egy másik csomó minden meg kimondottan nem használ neki. Amikor valaki irigyli a szerinte hihetetlenül kreatív embereket, talán nem is tud róla, hogy azok, akik nem kreatívak, minden alkalmat megragadnak arra, hogy ne is legyenek azok.
Persze teszik mindezt öntudatlanul, egyszerűen csak élve az életüket. A mindennapjaink részei is képesek rombolni a kreativitást, még ha az első gondolatunk az is lenne ezekről, hogy pont ezek szükségesek a kreatív pillanatokhoz. (tovább…)
Hétvégén Író születik tanfolyamot tartottam, és amikor egymás után születtek a zseniálisabbnál zseniálisabb írások, akkor – elnézve a szerzőiket – a gyakorlatban is megbizonyosodhattam arról, amit már tudtam előtte is, hogy egyáltalán nem kell gyógyíthatatlan betegségben, vagy súlyos pszichiátriai kórban szenvedni ahhoz, hogy valaki maximálisan kreatív legyen és ez ki is jöjjön belőle.
Vincent van Gogh, Beethoven, Marilyn Monroe, Hemingway nevével indul az a lista, amit azok sorolnak előszeretettel, akik azt bizonygatják, hogy a zseniális teljesítményhez kell valami „bibi”, mert különben anélkül csak átlagos lesz az ember. (tovább…)
Nemcsak az agyunk tréningezésével és a stressz kioltásával lehet elérni a kreativitás csúcsát, mert a testünk-lelkünk-elménk egy nagyon szoros egységet alkotnak. Hiába vagyunk jók „fejben”, ha gond nyomasztja a szívünket, és ha betegségek mardossák a testünket. Az étkezésünkkel jócskán hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az elménk magas szinten működjön, ez gondolom számodra sem újdonság. De a nyugati orvoslás most éppen ellentmondásban van önmagával, hogy most akkor együnk-e búza alapú élelmiszereket, vagy ne együnk, együnk-e sok húst, vagy ne együnk, milyen gyümölcsöt együnk és mennyit… stb. Eközben a több ezer éves ajurvédikus tanok még mindig nem keveredtek ellentmondásba magukkal. Ezért hozzájuk fordulunk egy kis segítségért. (tovább…)
21. századi, gyerekekkel foglalkozó szakemberek egyik legfőbb intelme a szülők számára az, hogy „a gyerek minél kevesebbet tévézzen, és minél kevesebbet számítógépezzen”.
A szülők értik és átérzik, hogy ez miért fontos.
És közben körmüket tövig rágva aggódnak a számítógép előtt órákat eltöltő gyerek láttán…
meg kellene oldanunk egy problémát, és nem érünk rá hetekig, mire végre megálmodjuk, hogyan fogjunk hozzá;
ki kellene találnunk valami frappáns dolgot, például, hogy hogyan rendezzük be az új szobát, vagy, hogy mit írjunk a névjegykártyánkra;
elakadunk a blogbejegyzéssel, vagy a könyvünkkel, és nem ártana, ha még ma tudnánk vele haladni;
ezer ötletünk közül ki kellene választani azt, amivel valóban érdemes foglalkozni;
stb.
Természetesen az ihletettségre is igaz az, mint minden másra, hogy ha rágörcsölünk, akkor sokkal inkább megrekedünk. Az erőltetés a kreativitás esetében sem működik. Ez egy készség, amit magas szintre lehet (sőt, kell) fejleszteni, de amikor épp nincs, akkor hiába agyalunk ezerrel, nem fog bekapcsolni.
Bekapcsolni NEM AGYALÁSSAL lehet a kreativitást. Ennek csomó trükkje van, és most arról az egyik legszuperebb, legegyszerűbb, legolcsóbb módszerről fogok írni, amit biztosan te is használsz nap mint nap, csak éppen még nem tudod, hogy ezt tudatosan is lehet alkalmazni a kreativitás beindítására.
Ehhez a nagyon egyszerű és emiatt nagyon nagyszerű trükkhöz két dologra van szükséged:
1.) Egy vízcsapra.
2.) És vízre.
A feladatot tetszés szerint variálhatod:
nekiállhatsz mosogatni;
zuhanyozhatsz;
vagy épp locsolhatsz is a kertben;
a lényeg az, hogy csobogjon a víz, és te valamilyen tevékenységet folytass/végezz közben. Legalábbis eleinte, míg ki nem épül reflex-szerűen a kreativitás beindítása, addig mindenképp úgy folyasd a vizet, hogy annak valami konkrét célja van. Mosogatás, tusolás, locsolás.
Erre azért van így szükség, mert ha csinálsz valamit, akkor nem tudsz görcsölni. A vízcsobogás pedig megteszi a magáét (egyértelműen két agyfélteke integráló hatása van).
Valószínűleg nem fog elsőre sikerülni, mert figyelni fogod magad, és minősíteni fogod a közben felmerült gondolataidat.
Csináld azt, hogy amikor nagyon kellene valami ötlet, sugallat, vagy bármi, ami NINCS éppen, akkor odaállsz mosogatni, vagy elmész letusolni. Akkor is, ha nagyon nem lenne éppen sürgős.
Egyszer csak elkezdenek jönni a szikrák, ötletek, sugallatok. Amint valami eszedbe jut, amire már jó ideje vártál, azonnal hagyd abba a mosogatást-tusolást-locsolást, és irány felírni, feljegyezni, vagy épp gyorsan megcsinálni!
Ha ezt rendszeresen gyakorlod, akkor egy idő után – ez mindenkinél más ez az időintervallum – eléred azt, hogy egy vízpartra kiülve is életbe lép ez a kreatív hatás. Vagy épp egy szökőkút szélén üldögélve, sőt, akár akváriumi halak nézegetése közben is.
TIPP: mindig legyen nálad ilyenkor valami, amibe jegyzetelhetsz, vagy valaki, akit megkérhetsz, hogy „ezt jegyezd meg légy szíves, amit most mondok”, mert ezek az ihletett pillanatok tényleg csak pillanatok lehetnek, és a legkézenfekvőbb ötletet is, amit úgy vártál, mint a Karácsonyt, úgy el fogod felejteni, mint a huzat…
A kreativitás magasiskolája az, amikor meglátjuk az összképet abban is, amiben mások nem, vagy csak nagyon nehezen. A jobb agyféltekénk jó ebben igazán, a bal agyféltekénk a részletekben „menő”.
A kreativitás magasiskolájának művelői nem a művészek, és nem is a bűvészek, hanem egy igen meglepő csoport, ami nem más, mint…
…na, kitalálod?
ők..
a…
vállalkozók.
Bezony ám!
A vállalkozók azok a leginkább, akik könnyen képesek az összességet látni, és képesek nem elveszni a részeltekben, illetve képesek nem fennakadni azokon.
A kreativitás magasiskolájának elérése nem lehetséges egy csapásra, és nagyon kevesen vannak azok, akiknek ez zsigerből megy – valószínűleg belőlük nem ölte ki az iskola a kreativitást. A többségre az jellemző, hogy pár év folyamatos kreatívkodás után egyszercsak rácsodálkoznak arra, hogy jééé, ezt én tudtam előre… Vagy „jééé, sejtettem, hogy valami ilyesmi van/volt a háttérben”.
Az összkép látást nem kell összekeverni az átfogó kép meglátásával, mert az nem ugyanaz. Az összkép látás azt jelenti, hogy látod a kerek egészet, és látod a FOLYAMATOT is. Nem egy pillanatfelvételt érzékelsz, hanem egy négydimenziós valamit: teret és időt egyben.
Az igazán mesterei ennek azok, akik képesek egyúttal a LÉNYEGET is meglátni.
Oké, ez eddig nagyon misztikus, de most már essen szó arról is, hogy ezt a fajta érzékünket, képességünket hogyan lehet fejleszteni.
Egyrészt a 14 napos kreativitásfejlesztő tanfolyamon két lecke is van, ami az összképalkotási képességet fejleszti, másrészt most mutatok még egy nagyon jó módszert arra, hogyan tudod fejleszteni ezt a készséget.
Pofon egyszerű, szerintem csinálod is már, csak eddig nem tudtad, hogy ha ezt intenzíven műveled, akkor a szórakozáson kívül más hasznos hozadéka is lesz.
Mutatok is egy remek magyar példát.
Néhány hónappal ezelőtt vettem észre – teljesen véletlenül – egy blogot, amit az Index.hu egykori egyik alapítója írt, és óriási meglepetésre elejétől a végéig elmeséli – több bejegyzésben -, szerencsére hosszasan és részletesen, hogy hogyan jött az Index.hu ötlete, hogyan kezdtek bele, meddig voltak ráfizetésesek, mikor kezdett nagyon jó üzletté válni, és így tovább. Tele van a sztori hullámvölgyekkel és hullámhegyekkel, ráadásul ez a történet ez szinte a szemünk előtt nőtt fel és teljesedett ki.
Én még emlékszem az ős-Index.hu-ra, és mindig figyeltem, mi változik a házuk táján, hogyan tarolják le látogatottságban a konkurenciát, hogyan újítanak egyre jobb és jobb dolgokat.
És most itt van, ezüst tálcán megkapjuk az egész sztorit az elejétől napjainkig:
Igen, jól látod, ez egy könyvnyi adag. Nem fogod egy kávé mellett elolvasni, arra készülj fel.
És tudom, hogy nem is fogja mindenki elolvasni.
De aki igen, az ezer lépést tett a kreativitása felé. Vannak, akik megteszik ezt az ezer lépést, és vannak, akik egész életükben mást sem tesznek, csak megöregszenek.
Elizabeth Gilbert író arról beszél ebben a legendás TED előadásában, hogy milyen lehetetlen elvárásokat támaszt a társadalom NEM író fele az írókkal szemben, és a zsenialitás új megközelítését is hallhatjuk/láthatjuk üdítően őszinte és bájos előadásában.
Írók és reménybeli írók számára kötelező néznivaló 🙂
Drága Látogatónk! Mint minden weboldal, mi is kezelünk adatokat, és mi is használunk cookie-kat. A honlapunk használatával ezt a tájékoztatásunkat tudomásul veszed, és elfogadod az adatvédelmi szabályzatunkat.
