Ne nyomtass könyvet!

Még nagyon friss az élményem a hétvégi Szakkönyvírás és kiadás tréningem után, sőt, még nagyon friss a fáradságérzetem is, de muszáj beszélnünk valamiről, ami ott is elhangzott, és ami mindenki számára fontos, aki ír, vagy majd valamikor írni akar.

A tréning egy pontján eljutottunk a könyvkiadás témakörben oda, amit minden írónak érdemes végiggondolnia:

Nyomtatva vagy digitálisan adjam ki a könyvemet?

A helyes válasz szerintem erre a kérdésre alapesetben az, hogy nyomtatva IS, meg digitálisan IS.

De ahogy ez kijött a számon, megszólalt a klímamozgalmista énem is, és egy cseppet sem csodálkoztam, hogy először persze döbbent arcokkal, utána pedig megértő egyetértő tekintetekkel találhattam szembe magam.

Feltettem a résztvevőknek ugyanis azt a kérdést, hogy:

Szerintetek egy tonna papír előállításához mennyi fára van szükség?

Konkrét számok nem, de szomorúan lemondó „rengeteg”, „elképesztően sok”, „sokkoló mennyiségű” kifejezések azonnal elhangzottak a szájakból, és máris láttam rajtuk, hogy sikerült átkapcsolniuk „mentsük meg a fákat” üzemmódba.

De nem a fával van a legnagyobb gond.

– A wikipédia szerint 1 tonna papír előállításához körülbelül 18-20 darab 30 éves fenyőfa szükséges – közöltem a résztvevőkkel.

(Forrás: wikipédia/Papír)

Ez nem tűnik soknak darabra, de a 30 éves távlat már mindenkit gondolkodóba ejt, és tovább erősítik ezek az adatok „a fákat mindenképp védenünk kell” szemléletmódot, ami – én úgy tapasztalom – már minden gondolkodó emberben (ide értve a gyerekeket is) megvan, létezik és aktív.

De tovább folytattam a sokkoló tények sorolását:

– A probléma nem a fával van, bár nyilván azzal is. A papírelőállítással az a legnagyobb baj, hogy az az 1 tonna papír, ami 18-20 darab 30 éves fenyőfát kíván, az a folyamat 417 köbméter vizet is emészt fel.

Na, ettől mindenki lepadlózott, én pedig ahogy ezeket kimondtam, még a hideg is végigfutott a hátamon. Ott és akkor megtapasztalhattam, hogy egész más olvasni ezekről a dolgokról, szörnyülködni egy sort, és egész más közösségben BESZÉLNI róluk, és ott átérezni a döbbenet végigfutó hullámait.

Elakadtak a szavak, csak sutyorgás jött a közönség soraiból, innen-onnan:

– 417 köbméter víz? Úristen… Az nagyon sok…

És akkor még folytattam tovább.

Mielőtt még valaki abba a tévhitbe ringatná magát, hogy a papír újrahasznosítása a megoldás, közlöm, hogy egy tonna újrahasznosított papír előállítása újabb 390 köbméter vizet igényel. A problémánk a klímaváltozás kapcsán a vízzel lesz, mert ha megborul a vízkörforgás, akkor azonnal azt fogjuk észrevenni, hogy nincs vizünk, nem tudunk mit inni.

És itt a fizikus Éva közbeszólt:

– És ez már most zajlik!

Ne legyenek többé nyomtatott könyvek, csak digitálisak?

Könyvet olvasni nyomtatott formában a legeslegjobb, ez tagadhatatlan, mert a nyomtatott könyv olvasása közben a szemünkön és agyunkon kívül több érzékszervünk is dolgozik, ami nagyban segíti a bevonódást, a megértést és a hosszú távú memóriába történő bekerülést is. Dolgoznak a tapintó érzékek; halljuk, ahogy lapozás közben zizeg a papír; a könyvnek súlya is van, ami a kinesztetikus képességeinket igényli; és persze ott az illat, a könyv fantasztikus illata. Ezek miatt sokkal jobban érezzük magunkat olvasóként, ha nyomtatott könyvben mélyedhetünk el.

A digitális könyvek – gépen, mobilon, ekönyv olvasón – fantasztikusan praktikusak, de szokni kell a használatukat, és ha azt tapasztaljuk, hogy az így olvasott könyvek tartalmára kevésbé emlékszünk, az nem a véletlen műve. Az azért van, mert jóformán csak a szemünket használjuk: tapintásra, hallásra, szaglásra, és az izmainkra nincs szükség, így ezek hiánya azt jelenti, hogy a beépülés sokkal kevésbé valósul meg.

Egy 250 oldalas, A/5-ös méretű nyomtatott könyv körülbelül 300 gramm. Tehát egy tonna papírból körülbelül 3300 könyvet lehet kinyomtatni. Ez elég sok, ha magánkiadásban adjuk ki, azt jelenti, hogy az 1000 darabos digitális nyomdai keret (mely költséghatékonyságból ennyi), háromszor is kimaxolható utánnyomással, ha elmegyünk az egyszeri maximum példányszámig. 3300 olvasó már nagyon sok!

Azt gondolom, hogy ha a klímaváltozás megállítása, megfordítása a cél, akkor mostantól kezdve inkább az összes nyomtatott könyvről le kellene mondanunk.

De azt is gondolom, hogy az hatalmas veszteség lenne a világnak!

Minden olvasó megérdemli, hogy az, amit olvas, lehessen hozzáférhető nyomtatva is.

Minden író is megérdemli, hogy az, amit írt, jelenjen meg a mű számára legtökéletesebb formában, nyomtatva IS.

De mi, emberek is megérdemeljük, hogy 20-30 év múlva is legyen még mit innunk, legyen levegő, amit szívhatunk, megérdemeljük, hogy élhessünk még akkor is.

Szóval valamiről mégiscsak le kell mondanunk…

Szerintem a Just In Time rendszer, melyet már az összes felvilágosult folyamatban alkalmaznak, megoldás lehet egyelőre. Ez azt jelenti, hogy kis nyomtatott példányszámokkal dolgozunk, és mindig csak annyit gyártatunk, amennyire a következő hetekben, néhány hónapban szükség lesz (Just in Time: mindent pont időben – magyarázata pedig az, hogy nem úgy gyártunk, ahogy a csövön kifér, hanem okosan. Ha tudjuk, hogy valamiből a következő héten csak 10 darab kell, akkor nem tolunk ki ezret a folyamatból, mert az a legköltséghatékonyabb, a termék fajlagos költsége úgy lesz a legkevesebb, hanem csak azt a 10-et, mert a raktározás, a tárolás, és az elavulás fenyegetettsége túlságosan drága mulatság!) Például csak 100 darabot nyomtatunk egyszerre, nem pedig ezret, pláne nem megyünk offszet nyomdához, csak mert nekik a sokezres darabszám a szívük csücske.

Hadd fogalmazzak egyértelműen: tudom, hogy erről a dologról nem tud mindenki, és nem is érdekel mindenkit. De mindenki, aki a Just in Time szemléleten túl könyvet nyomtat, az nemcsak magától, de az emberiségtől veszi el a levegőt, a vizet, és közben a papírelőállítás súlyos vegyszerigénye miatt még egyéb gazságokra is áldását adja.

Ne nyomtass könyvet! Csak amennyit muszáj, csak amennyi 5-6 héten belül garantáltan elfogy!

Ne pocsékold a vizet, a fát, az életet!

Nagyon sokan felismerték már, hogy elektronikusan is könyv a könyv, és a fiatalabb korosztályok pláne nem igényelnek semmit, ami nem digitális. Mi, vén rókák még ragaszkodhatunk a nyomtatott könyvekhez, és az erről való leszokás harcát még talán meg kell vívnunk – önmagunkkal például. Az is lehet, hogy csak átmenetileg kell lemondanunk a nyomtatásról, és később majd visszaszokhatunk rá, ha helyreállt a bolygó.

Addig bírjunk magunkkal! A könyv érték. Akkor is, ha „csak” egy fájl a gépen. Nyomtatott könyv nélkül évekig kibírjuk, sőt, van, aki ugyebár egész életében kibírja-kibírta könyv és olvasás nélkül.

De ha nem lesz ivóvíz, abba három nap alatt belehalunk.

Sajnos manapság ezt is kell mérlegelnünk, mikor a könyvünket tervezzük.

Vidi Rita

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.