A kreatív írás, mint meditáció

A meditációt a mindenféle, felesleges dologra élénken rárepülő elme megfegyelmezésének és lecsendesítésének eszközeként tartják számon a nyugati kultúrákban, keleten pedig sokkal több mindent jelent a meditálás, ott gyakorlatilag a spiritualitás legfontosabb eszköze. Az alábbi írásomban azt állítom, hogy a jobb agyféltekés kreatív írás hasonló működési mechanizmusú, mint a meditáció.

Mi a meditáció?

A meditáció az elme lecsendesítésének, és különböző tudatállapotokba való juttatásának módszere, és az egyik legalapvetőbb trükkje az, hogy a száguldó gondolatok nyughatatlanságát egy lépésben, az egy dologra, egy gondolatra való fókuszálásra cseréli, és igyekszik ezt a fókuszt fenntartani.

Gyakorlatilag minden meditáció úgy kezdődik, hogy az ember nyugalmi helyzetbe vonul – például kényelmesen leül –, becsukja a szemét, és egy valamire gondol, mondhatni koncentrál. Vannak meditációk, ahol a légzésre kell figyelni, van, ahol a test érzeteire, van, amelyik mantrát használ és van, amelyik vegyíti a felsoroltakat, és még valamiféle mozgásformát, vagy egyszerűbb rituálét is mellé tesz.

Ilyenkor az elmének az a feladat van kiadva, hogy foglalkozzon csak egy valamivel, például a saját teste légzésének aprólékos megfigyelésével.

Mit tapasztal a meditáló?

A kezdő meditáló azt tapasztalja, hogy a gondolatai a meditáció révén jó néhány másodpercig tényleg egy szűk fókuszba sűríthetőek, példánk kedvéért a légzés megfigyelésére, de aztán jön valami gondolatfolyam, ami befurakszik az elmébe, és elterelődik ez a nyugalmas figyelem valami másra. Például jön egy zörej kívülről, és máris arra figyelünk, aztán már törnek is elő azok a gondolatok, amiktől éppen igyekeztünk megszabadulni.

Ilyenkor semmi más teendő nincs, mint újra és újra és újra, és akár százszor is, de visszaterelni a figyelmet arra a beszűkült, egyszerű dologra, mint amilyen például a légzés megfigyelése.

Kellő gyakorlás után a meditáció egyre könnyebbé, gördülékenyebbé válik, fiziológiailag is változások mennek végbe a testben, például csökken a stresszért felelős hormonok szintje, csökken a vérnyomás, az agyban pedig érdekes jelenségeket lehet kimutatni, például, hogy irreleváns agyterületek gátolva vannak.

A meditálók gyakran számolnak be arról, hogy meditáció közben semmi sem tudja megzavarni a nyugalmukat, közben gyakran színes képeket, villanásokat látnak, vagy unalmas jeleneteket „néznek” szemlélőként (tanúként), amiknek vagy van jelentésük számukra, vagy nincs.

Általános megfigyelés a meditálók részéről, hogy eltűnik az időérzékelésük, a fájdalmaik elmúlnak, sem nem fáznak, sem melegük nincs, a testüket olykor nem is érzik, pedig például azzal kezdték, hogy a testrészeikre koncentráltak. Spirituális élményekről is beszámolnak, melyek alapvetésnek számítanak a keleti iskolákban, hiszen ott a meditáció a spirituális fejlődés bárki számára elérhető eszköze. (A nagyon felső szinteken már több kell a meditációnál, például a magánélet teljes feladása és elvonulás, aszkétizmus – de több irányzat is virágzik úgy, hogy ilyesmit nem várnak el a meditálóktól.)

A meditálók tudják, hogy a meditáció spirituális útján csak lépésről-lépésre, sok-sok gyakorlással, a tapasztalások való életbe való átszivárogtatással, egyre inkább megtisztulva lehet csak előre jutni.

Különböző meditációs technikák

A meditációs típusok különböző hatékonyságúak lehetnek az egyén számára, az is előfordulhat, hogy bizonyos embereknek a mantrameditáció hatékonyabb, mint például a testi érzetek figyelése, és fordítva; de az is gyakran megesik a meditálókkal, hogy bizonyos időszakonként másra van szükségük, mint korábban volt.

A fegyelmezett elme

A meditáció fegyelmezi az elmét, de alapvetően egy bizonyos fokú fegyelem hozza létre a meditációt. Aztán ez egy szerencsésen kiegyensúlyozott folyamatként állandóan jelen lehet az életünkben: minimálisan megfegyelmezzük magunkat, hogy meditálni kezdjünk, a meditáció által pedig magasabb fokú fegyelemre teszünk szert, és aztán majd megint meditálunk, és így tovább, mígnem el nem jutunk egy olyan tudatállapotba, ahol a végtelen békesség, öröm és szeretet lesz a sajátunk. Ez a megvilágosodás, avagy Nirvána.

Nyugat vs Kelet

Nyugaton a meditáció még mindig valamiféle marginális tevékenységnek számít, és a tudománynak, bár nagyon sok magyarázata van erre, a keleti filozófiák meditációs tradícióit igyekeznek jobbára elvetni, merthogy azok sok vallásos felhangot is tartalmaznak a tudósok számára. Keleten a meditáció spirituális tevékenység (fontos része), nyugaton még jóformán csak a relaxációval egyenlő.

Ezért itt nyugaton van egy hatalmas spirituális űr, amit szerintem érzékelünk is a mindennapokban. A meditáció egyébként a kolostori miszticizmusnak is része, tehát a kereszténységben megvan (a zsidó vallásban is, és az iszlámban is).

A meditáció fő célja

A meditáció abban segít, hogy a mentálisan rossz, negatív megnyilvánulásokat tartósan pozitívra, jóra cseréljük, és ez által a mentális egészségünket növeljük, mely által az egész életünk harmonikusabbá, békésebbé, vagyis megvilágosodottá válik. Keleten ennek csúcsa a Nirvána, nyugaton meg a tartós Flow (egyelőre).

A meditáció eszközével a Páli Kánon szerint a tudat 8 szintjét lehet bejárni (plusz a legalsó, belépő szintet), melyek közül a 8. szintet (8. jána) leginkább a szuperpozícióhoz tudnám hasonlítani, amiről Schrödinger macskájának története meséli el nyugati elménk számára legtöbbet. Ez a levés-nemlevés állapota, ami már messze túlmutat az ego földhözragadtságán olyannyira, hogy szavakkal sem lehet kifejezni, hiszen ami nincs, az nincs, tehát szó sincs rá…

A modern pszichológia, hála Freud-nak, elhanyagolta a spiritualitás kérdését, mert nem tudta megmagyarázni. Ők ebből kifolyólag  – és persze teljesen más megközelítésből – másképp értelmezték a nemlevést: „Nem tudunk róla beszélni, tehát maradjunk annyiban, hogy nincs.” Keleten viszont sokat beszélnek róla, tehát van. 🙂 Nyugaton ma is csak a neurológia és a viselkedés pszichológia irányából igyekeznek bizonyítani a meditáció hatásosságát, míg a spirituális élményeket konkrétan csak pszichopatológiás szakkifejezésekkel írják le. Tehát a modern pszichológia számára az, ami megmagyarázhatatlan, az egyben betegség is, míg keleten az élet része.

Erre szokták mondani pestiesen, hogy „Innen szép nyerni.”

Az állításom mindezek után az, hogy a kreatív írás – főként a jobb agyféltekés kreatív írás – gyakorlása hasonló hatású és eredményű a meditációhoz.

A jobb agyféltekés kreatív írás folyamata ugyanaz, mint a meditációé

A jobb agyféltekés kreatív írás tevékenységének megkezdéséhez is olyan fajta fegyelem szükséges, ami a mentális energiákat igyekszik egy fókuszba rendezgetni azért, hogy a fókusz majd fenn is maradjon, és a fókusz fenntartására konkrétan az írást használja tevőlegesen.

Nem pillanatnyi fegyelmezésre van szükségünk az elme számára, hanem tartós fókuszált állapotra, mely fókusz nem azt jelenti, hogy folyamatosan, akár órákon át egy pontra koncentrálunk, és azt nézzük, hanem azt jelenti, hogy folyamatosan, akár órákon át például egy történetre, vagy egy karakter kidolgozottságára koncentrálunk, de az is előfordulhat, hogy ehhez hasonló, felvilágosító, összefoglaló, ismeretterjesztő szövegeket akarunk létrehozni a kissé módosult tudatállapot által.

A jobb agyféltekés kreatív írás megkezdéséhez nem szükséges a légzést figyelni, de mindenképp szükséges egy kiindulási pontot kijelölnünk a gondolatfolyamban – vagy hagyni, hogy kijelölődjön spontán, és aztán abba kapaszkodni kicsit –, és aztán onnan elindulva eljutni valahová. Ha a „valahová” túlságosan elkanyarodik egy tervezett, vagy spontánnak meghagyott úttól, akkor bármikor visszatérhetünk az eredeti kiindulási ponthoz, és újra felvehetjük a szálat – mint ahogyan az  a meditációnál is történik, de hagyhatjuk azt is, hogy új utakra vigyen bennünket.

A jobb agyféltekés kreatív írást gyakorlók gyakran tapasztalják, hogy megszűnik számukra a tér, az idő, a hely, a hangok, az illatok, csak és kizárólag az van, amivel éppen foglalkoznak. Ha a külvilágból be is szivárog valamilyen impulzus, azokra nem reagálnak, azok nem bírnak zavaró, kizökkentő hatással.

A jobb agyféltekés kreatív írást gyakorlók a meditálókkal hasonlatosan a gondolataik fix, kvázi irányított mederben tartásáról szereznek tapasztalást, miközben a tudatukkal érzékelik, hogy azok a gondolatok nem ott és akkor történnek velük, tehát sem félniük, sem túlságosan lelkesedniük nem szükséges semmitől/semmiért.

Visszaolvasáskor sokan számolnak be arról, hogy sokkal inkább megérintik őket az olvasottak, mint ahogy megérintődtek korábban az alkotás közben. Alkotás közben semleges álláspontot tudnak képviselni a kiáradó, szöveggé formálódó írásaikkal kapcsolatban még akkor is, ha saját személyes történetüket írják meg, vagy saját élményeiket örökítik meg.

A semlegesség, a nyugalom ilyen szintje, a közöny olyan dolgok iránt, amik egyébként megérintenek, sőt, egész életünkre hatással vannak, a meditációnak már nagyon magas szintjét jelenti, a jobb agyféltekés kreatív írásnál viszont már gyakran az első így létrehozott műnél megjelenik.

A jobb agyféltekés kreatív írásnál elsődlegesen nem az volt a cél, hogy spirituális utazásra invitálja az alkalmazóit, de közben ez is megvalósult; de ha csak a nyugati megközelítést alkalmazzuk, és semmiféle spirituális pluszt nem teszünk mögé, akkor is teljesülnek a flow és a mély relaxáció „kívánalmai”.

Több a meditációnál: kiterjesztő hatás

A jobb agyféltekés kreatív írás segíti a mentális egészség kialakítását és fenntartását, mint ahogy a meditáció is, de sokkal többet is tud, mint a meditáció: ezt a hatást, élményt, és magát az utat is mások számára is tudja közvetíteni. Az író megéli: az olvasó megéli. Az egész világot jobbá teheti az a fajta jobb agyféltekés kreatív írás, aminek akár csak a legelső, belépő fókuszpontja az, hogy oszlassa a stresszt az olvasóiban, vagy akár leszámoljon a dogmává vált tévhitekkel – és ezek által mind az írók, mind az olvasók mentális egészségét javítsa.

Amikor a meditációs technikák kialakultak – némelyikük több mint 4000 éves –, még ritka volt, hogy a különböző társadalom tagjai mind-mind tudtak volna írni és az írás képességét használni a meditáció helyett, de ha tudtak is írni, akkor nem volt MIRE és mivel írniuk. Ezért terjedt el évezredekkel ezelőtt a meditáció, és nem a jobb agyféltekés kreatív írás :), de a meditációs technikák és a spiritualitás mégiscsak az írás révén maradtak fenn és örökítődtek tovább az utókorok számára. A meditációnak, a spiritualitásnak mindig is volt kapcsolata az írással, ráadásul több szempontból is.

Hogy egyáltalán mi a spirituális fejlődés célja, majd máskor még beszélünk róla, és lehet, hogy nemcsak ennek a blognak a keretein belül. A mentális egészségről pedig legközelebb esik majd szó.

Vigyázat! (És ez a rész is egy mentális egészségjavító szöveg lesz itt alább, mivel tévhitet oszlat el.)

A meditáció nem egyenlő a szabad asszociációval, a jobb agyféltekés kreatív írás sem szabad, irányítatlan írás. Valami biztosan irányít. Vagy az elme, vagy egy felsőbb tudatállapot, valami fensőbb elme.

A szabad asszociáció és a szabad írás is léteznek és fontos részei az életünknek ugyan, de azok sokkal inkább a földhözragadt elme csapongásai, tehát nem sorolhatóak a fegyelmezett működéshez, a különböző tudatállapotok megtapasztalásához és a spirituális úton való elinduláshoz, előrejutáshoz.

Vidi Rita

Comments are closed.