Címke: kreatív írás

  • A kreatív írás, mint meditáció

    A kreatív írás, mint meditáció

    A meditációt a mindenféle, felesleges dologra élénken rárepülő elme megfegyelmezésének és lecsendesítésének eszközeként tartják számon a nyugati kultúrákban, keleten pedig sokkal több mindent jelent a meditálás, ott gyakorlatilag a spiritualitás legfontosabb eszköze. Az alábbi írásomban azt állítom, hogy a jobb agyféltekés kreatív írás hasonló működési mechanizmusú, mint a meditáció.

    Mi a meditáció?

    A meditáció az elme lecsendesítésének, és különböző tudatállapotokba való juttatásának módszere, és az egyik legalapvetőbb trükkje az, hogy a száguldó gondolatok nyughatatlanságát egy lépésben, az egy dologra, egy gondolatra való fókuszálásra cseréli, és igyekszik ezt a fókuszt fenntartani.

    Gyakorlatilag minden meditáció úgy kezdődik, hogy az ember nyugalmi helyzetbe vonul – például kényelmesen leül –, becsukja a szemét, és egy valamire gondol, mondhatni koncentrál. Vannak meditációk, ahol a légzésre kell figyelni, van, ahol a test érzeteire, van, amelyik mantrát használ és van, amelyik vegyíti a felsoroltakat, és még valamiféle mozgásformát, vagy egyszerűbb rituálét is mellé tesz.

    Ilyenkor az elmének az a feladat van kiadva, hogy foglalkozzon csak egy valamivel, például a saját teste légzésének aprólékos megfigyelésével.

    Mit tapasztal a meditáló?

    A kezdő meditáló azt tapasztalja, hogy a gondolatai a meditáció révén jó néhány másodpercig tényleg egy szűk fókuszba sűríthetőek, példánk kedvéért a légzés megfigyelésére, de aztán jön valami gondolatfolyam, ami befurakszik az elmébe, és elterelődik ez a nyugalmas figyelem valami másra. Például jön egy zörej kívülről, és máris arra figyelünk, aztán már törnek is elő azok a gondolatok, amiktől éppen igyekeztünk megszabadulni.

    Ilyenkor semmi más teendő nincs, mint újra és újra és újra, és akár százszor is, de visszaterelni a figyelmet arra a beszűkült, egyszerű dologra, mint amilyen például a légzés megfigyelése.

    Kellő gyakorlás után a meditáció egyre könnyebbé, gördülékenyebbé válik, fiziológiailag is változások mennek végbe a testben, például csökken a stresszért felelős hormonok szintje, csökken a vérnyomás, az agyban pedig érdekes jelenségeket lehet kimutatni, például, hogy irreleváns agyterületek gátolva vannak.

    A meditálók gyakran számolnak be arról, hogy meditáció közben semmi sem tudja megzavarni a nyugalmukat, közben gyakran színes képeket, villanásokat látnak, vagy unalmas jeleneteket „néznek” szemlélőként (tanúként), amiknek vagy van jelentésük számukra, vagy nincs.

    Általános megfigyelés a meditálók részéről, hogy eltűnik az időérzékelésük, a fájdalmaik elmúlnak, sem nem fáznak, sem melegük nincs, a testüket olykor nem is érzik, pedig például azzal kezdték, hogy a testrészeikre koncentráltak. Spirituális élményekről is beszámolnak, melyek alapvetésnek számítanak a keleti iskolákban, hiszen ott a meditáció a spirituális fejlődés bárki számára elérhető eszköze. (A nagyon felső szinteken már több kell a meditációnál, például a magánélet teljes feladása és elvonulás, aszkétizmus – de több irányzat is virágzik úgy, hogy ilyesmit nem várnak el a meditálóktól.)

    A meditálók tudják, hogy a meditáció spirituális útján csak lépésről-lépésre, sok-sok gyakorlással, a tapasztalások való életbe való átszivárogtatással, egyre inkább megtisztulva lehet csak előre jutni.

    Különböző meditációs technikák

    A meditációs típusok különböző hatékonyságúak lehetnek az egyén számára, az is előfordulhat, hogy bizonyos embereknek a mantrameditáció hatékonyabb, mint például a testi érzetek figyelése, és fordítva; de az is gyakran megesik a meditálókkal, hogy bizonyos időszakonként másra van szükségük, mint korábban volt.

    A fegyelmezett elme

    A meditáció fegyelmezi az elmét, de alapvetően egy bizonyos fokú fegyelem hozza létre a meditációt. Aztán ez egy szerencsésen kiegyensúlyozott folyamatként állandóan jelen lehet az életünkben: minimálisan megfegyelmezzük magunkat, hogy meditálni kezdjünk, a meditáció által pedig magasabb fokú fegyelemre teszünk szert, és aztán majd megint meditálunk, és így tovább, mígnem el nem jutunk egy olyan tudatállapotba, ahol a végtelen békesség, öröm és szeretet lesz a sajátunk. Ez a megvilágosodás, avagy Nirvána.

    Nyugat vs Kelet

    Nyugaton a meditáció még mindig valamiféle marginális tevékenységnek számít, és a tudománynak, bár nagyon sok magyarázata van erre, a keleti filozófiák meditációs tradícióit igyekeznek jobbára elvetni, merthogy azok sok vallásos felhangot is tartalmaznak a tudósok számára. Keleten a meditáció spirituális tevékenység (fontos része), nyugaton még jóformán csak a relaxációval egyenlő.

    Ezért itt nyugaton van egy hatalmas spirituális űr, amit szerintem érzékelünk is a mindennapokban. A meditáció egyébként a kolostori miszticizmusnak is része, tehát a kereszténységben is megvan (a zsidó vallásban is, és az iszlámban is).

    A meditáció fő célja

    A meditáció abban segít, hogy a mentálisan rossz, negatív megnyilvánulásokat tartósan pozitívra, jóra cseréljük, és ez által a mentális egészségünket növeljük, mely által az egész életünk harmonikusabbá, békésebbé, vagyis megvilágosodottá válik. Keleten ennek csúcsa a Nirvána, nyugaton meg a tartós Flow (fogalmi szinten egyelőre).

    A meditáció eszközével a Páli Kánon szerint a tudat 8 szintjét lehet bejárni (plusz a legalsó, belépő szintet), melyek közül a 8. szintet (8. jána) leginkább a szuperpozícióhoz tudnám hasonlítani, amiről Schrödinger macskájának története meséli el nyugati elménk számára legtöbbet. Ez a levés-nemlevés állapota, ami már messze túlmutat az ego földhözragadtságán olyannyira, hogy szavakkal sem lehet kifejezni, hiszen ami nincs, az nincs, tehát szó sincs rá…

    A modern pszichológia, hála Freud-nak, elhanyagolta a spiritualitás kérdését, mert nem tudta megmagyarázni. Ők ebből kifolyólag  – és persze teljesen más megközelítésből – másképp értelmezték a nemlevést: „Nem tudunk róla beszélni, tehát maradjunk annyiban, hogy nincs.” Keleten viszont sokat beszélnek róla, tehát van. 🙂

    Nyugaton ma is csak a neurológia és a viselkedés-pszichológia irányából igyekeznek bizonyítani a meditáció hatásosságát, míg a spirituális élményeket konkrétan csak pszichopatológiás szakkifejezésekkel írják le. Tehát a modern pszichológia számára az, ami megmagyarázhatatlan, az egyben betegség is, míg keleten az élet része.

    Erre szokták mondani pestiesen, hogy „Innen szép nyerni.”

    Az állításom mindezek után az, hogy a kreatív írás – főként a jobb agyféltekés kreatív írás – gyakorlása hasonló hatású és eredményű a meditációhoz.

    A jobb agyféltekés kreatív írás folyamata ugyanaz, mint a meditációé

    A jobb agyféltekés kreatív írás tevékenységének megkezdéséhez is olyan fajta fegyelem szükséges, ami a mentális energiákat igyekszik egy fókuszba rendezgetni azért, hogy a fókusz majd fenn is maradjon, és a fókusz fenntartására konkrétan az írást használja tevőlegesen.

    Nem pillanatnyi fegyelmezésre van szükségünk az elme számára, hanem tartós fókuszált állapotra, mely fókusz nem azt jelenti, hogy folyamatosan, akár órákon át egy pontra koncentrálunk, és azt nézzük, hanem azt jelenti, hogy folyamatosan, akár órákon át például egy történetre, vagy egy karakter kidolgozottságára koncentrálunk, de az is előfordulhat, hogy ehhez hasonló, felvilágosító, összefoglaló, ismeretterjesztő szövegeket akarunk létrehozni a kissé módosult tudatállapot által.

    A jobb agyféltekés kreatív írás megkezdéséhez nem szükséges a légzést figyelni, de mindenképp szükséges egy kiindulási pontot kijelölnünk a gondolatfolyamban – vagy hagyni, hogy kijelölődjön spontán, és aztán abba kapaszkodni kicsit –, és aztán onnan elindulva eljutni valahová. Ha a „valahová” túlságosan elkanyarodik egy tervezett, vagy spontánnak meghagyott úttól, akkor bármikor visszatérhetünk az eredeti kiindulási ponthoz, és újra felvehetjük a szálat – mint ahogyan az  a meditációnál is történik, de hagyhatjuk azt is, hogy új utakra vigyen bennünket.

    A jobb agyféltekés kreatív írást gyakorlók gyakran tapasztalják, hogy megszűnik számukra a tér, az idő, a hely, a hangok, az illatok, csak és kizárólag az van, amivel éppen foglalkoznak. Ha a külvilágból be is szivárog valamilyen impulzus, azokra nem reagálnak, azok nem bírnak zavaró, kizökkentő hatással.

    A jobb agyféltekés kreatív írást gyakorlók a meditálókkal hasonlatosan a gondolataik fix, kvázi irányított mederben tartásáról szereznek tapasztalást, miközben a tudatukkal érzékelik, hogy azok a gondolatok nem ott és akkor történnek velük, tehát sem félniük, sem túlságosan lelkesedniük nem szükséges semmitől/semmiért.

    Visszaolvasáskor sokan számolnak be arról, hogy sokkal inkább megérintik őket az olvasottak, mint ahogy megérintődtek korábban az alkotás közben. Alkotás közben semleges álláspontot tudnak képviselni a kiáradó, szöveggé formálódó írásaikkal kapcsolatban még akkor is, ha saját személyes történetüket írják meg, vagy saját élményeiket örökítik meg.

    A semlegesség, a nyugalom ilyen szintje, a közöny olyan dolgok iránt, amik egyébként megérintenek, sőt, egész életünkre hatással vannak, a meditációnak már nagyon magas szintjét jelenti, a jobb agyféltekés kreatív írásnál viszont már gyakran az első így létrehozott műnél megjelenik.

    A jobb agyféltekés kreatív írásnál elsődlegesen nem az volt a célom, hogy spirituális utazásra invitálja az alkalmazóit, de közben ez is megvalósult; de ha csak a nyugati megközelítést alkalmazzuk, és semmiféle spirituális pluszt nem teszünk mögé, akkor is teljesülnek a flow és a mély relaxáció „kívánalmai”.

    Több a meditációnál: kiterjesztő hatás

    A jobb agyféltekés kreatív írás segíti a mentális egészség kialakítását és fenntartását, mint ahogy a meditáció is, de sokkal többet is tud, mint a meditáció: ezt a hatást, élményt, és magát az utat is mások számára is tudja közvetíteni. Az író megéli: az olvasó megéli.

    Az egész világot jobbá teheti az a fajta jobb agyféltekés kreatív írás, aminek akár csak a legelső, belépő fókuszpontja az, hogy oszlassa a stresszt az olvasóiban, vagy akár leszámoljon a dogmává vált tévhitekkel – és ezek által mind az írók, mind az olvasók mentális egészségét javítsa.

    Amikor a meditációs technikák kialakultak – némelyikük több mint 4000 éves –, még ritka volt, hogy a különböző társadalom tagjai mind-mind tudtak volna írni és az írás képességét használni a meditáció helyett, de ha tudtak is írni, akkor nem volt MIRE és mivel írniuk. Ezért terjedt el évezredekkel ezelőtt a meditáció, és nem a jobb agyféltekés kreatív írás 🙂, de a meditációs technikák és a spiritualitás mégiscsak az írás révén maradtak fenn és örökítődtek tovább az utókorok számára. A meditációnak, a spiritualitásnak mindig is volt kapcsolata az írással, ráadásul több szempontból is.

    Hogy egyáltalán mi a spirituális fejlődés célja, majd máskor még beszélünk róla, és lehet, hogy nemcsak ennek a blognak a keretein belül. A mentális egészségről pedig legközelebb esik majd szó.

    Vigyázat! (És ez a rész is egy mentális egészségjavító szöveg lesz itt alább, mivel tévhitet oszlat el.)

    A meditáció nem egyenlő a szabad asszociációval, a jobb agyféltekés kreatív írás sem szabad, irányítatlan írás. Valami biztosan irányít. Vagy az elme, vagy egy felsőbb tudatállapot, valami fensőbb elme.

    A szabad asszociáció és a szabad írás is léteznek és fontos részei az életünknek ugyan, de azok sokkal inkább a földhözragadt elme csapongásai, tehát nem sorolhatóak a fegyelmezett működéshez, a különböző tudatállapotok megtapasztalásához és a spirituális úton való elinduláshoz, előrejutáshoz.

    Vidi Rita

  • Hogyan szakítsunk időt az írásra?

    Hogyan szakítsunk időt az írásra?

    Bármivel is foglalkozik az ember, az időgazdálkodás, illetve az idő hiánya mindig probléma. Sokan és sokszor szeretnénk, ha egy nap nem 24, hanem esetenként akár 72 órából állna, merthogy a 48 is olyan szűkös keret, nem igaz? :).

    A „sok a dolgom és mind fontos” típusú emberek, akiknek mindig valamilyen tevékenykedhetnékjük van, napi szinten küzdenek ezzel a kihívással, míg a kényelmesebb tempóhoz szokottak többnyire csak akkor szembesülnek az időhiány problémájával, ha végre valamit tényleg el akarnak érni.

    De az igazság az, hogy azok, akik rendszeresen alkotnak, és a teremtő tevékenység kiemelt helyet foglal el az életükben, azok nem azt a kérdést szokták feltenni, hogy „hogyan szakítsak időt az alkotásra” (esetünkben az írásra), hanem azt szokták inkább kérdezni maguktól, hogy „Hogyan szakítsak időt minden másra?”

    Alkotóként nagyon gyorsan megtanuljuk, hogy a mosogatás, a fűnyírás, az ide-oda császkálás a városban, a shoping, de még a jóleső pletyózás is mind-mind megvárnak. Többségünk életében az éhes gyerekek és éhes házikedvencek jelentenek általában csak nagy nyomást, minden más ráér, mert az alkotás és a teremtés, az írott mű létrehozása mindennél fontosabbak.

    De ha mégsem így lenne, azt gyorsan megérezzük. Olykor még a rendszeresen és rutinosan írók is szembesülhetnek azzal, hogy „Oké, most valahogy időt kell teremtenem az igazi hivatásomra, az írásra.”

    Hogyan csináljuk ezt? Hogyan teremtsünk időt magunknak, bármire, amire szeretnénk?

    Lássunk néhány időgazdálkodási tippet egy írótól, aki másodállásban egyébként időgazdálkodás szakértő is :).

    Saját írósarok kialakítása

    Bármennyire is furcsa, a fizikai valóság megteremtésével kezdjük, nem pedig a percek számolgatásával. A tér berendezése a kívánt célnak megfelelően – mely kívánt cél esetünkben most a sok-sok szabad idő nyerése az írásra – azt eredményezi, hogy mind magunknak, mind a környezetünknek, mind a függönyön túli világnak azt üzenjük, hogy nemcsak szeretnénk írogatni, de maximálisan eltökéltek vagyunk ez ügyben olyannyira, hogy saját kis sarkot alakítunk ki és tartunk fenn az íráshoz. Ha ide leülsz, az konkrét üzenet mindenkinek és mindenhova: most írok.

    Ha nincs egy fix helyed, nincs egy védett sarkod, hanem mondjuk csak a fotelban üldögélve írogatsz, vagy épp az ebédlőasztalnál teszed ugyanezt, akkor bárki külső szemlélő – köztük a Jóisten vagy az Univerzum, de a családtagok is – azt hihetné, hogy nem is írsz, hanem csak úgy vagy bele a vakvilágba. És akkor meg fognak zavarni valamivel, például beszélgetést kezdeményeznek, kérdeznek, te pedig válaszolni fogsz a továbbiakban és nem pedig írni. (A Jóisten és/vagy az Univerzum pedig feladatokkal fog zargatni, főleg, ha nem az utadon jársz…)

    Az írósarokban vedd körbe magad az íráshoz szükséges eszközökkel: kényelmes magasságú asztallal, ergonómiailag megfelelő székkel, elegendő térrel – ne szűkítsd be a határokat! –, számodra kellemes üzenetű tárgyakkal. Legyen kéznél a kedvenc illatod, a kedvenc bögréd a kedvenc italoddal, halk, inspiráló zene, és bármi, ami segít beindítani a kreatív folyamatokat. Csinálhatsz agyintegráló gyakorlatot is, hogy a beindulás és a fennmaradás biztosabb legyen.

    Az írósarkodat ne a lakás legforgalmasabb pontjára tervezd!

    Kelj fel korábban és írj még szinte kómás aggyal!

    Az emberek többsége a reggeli rutinnal próbálja beindítani magát és az agyát, hogy az előtte álló nap kihívásara minél hamarabb készen álljon. Pedig a reggeli kómás agy, a reggeli, még dagadt, esetenként csipás szemek, nehezen mozduló ujjak és ásítozástól megnyúló arcok a legalkalmasabbak arra, hogy írjunk valami zseniálisat. Elég reggelente 20 perccel korábban kelni – vagy 20 perccel lerövidíteni a szokásosan felesleges reggeli rutint –, és nekiülni írni. Igen, még úgy, pizsamában, kócosan, csak egy nagy pohár vízzel, esetleg egy forró kávéval-teával.

    Meg fogod tapasztalni, hogy olyan dolgok fognak megszületni az agyadból (vagyis az agyad révén), amik talán még a valóság és az álom határmezsgyéjén mozognak, de hogy rendkívüliek lesznek majd, az biztos.

    Írói válságban szenvedőknek is remek megoldás, ha órákkal korábban felkelnek és a hajnal sötétségét és csendjét írásra használják egy lámpa fénye mellett.

    Tervezgesd a művet fejben egész nap – és jegyzeteld le!

    Kreatív írásban gyakorlottak már tudják, hogy az írás nemcsak akkor történik, mikor konkrétan papírra vagy szövegszerkesztőbe kerül a szöveg, hanem gyakorlatilag mindig. Még álmunkban is. Az író mindig ír – fejben legalábbis, és a lehető leggyakrabban igyekszik ezt materializálni is. Sokan ezt furcsának találják magukon eleinte, mert a folyamatos fantáziálás, elmélkedés, tervezgetés, a szereplőkkel történő különböző forgatókönyvek futtatása, a sztori „visszatekerése”, a hétköznapi életben való helytállás ügyében felvethetnek bizonyos kérdéseket, például ilyet, hogy „Figyelsz rám egyáltalán?” – és persze a válasz az, hogy „Ó, hát persze… (nem).”

    De a sztorik nem állnak meg csak azért, mert mi pont nem pötyögjük ki magunkból őket. Mennek, futnak, zajlanak tovább, és igazából az író azért akar sokat írni, hogy le ne maradjon róluk. Ha nincs lehetőségünk effektíve írni, akkor egyrészt fejben kell hagyni, hogy a szemünk előtt történjenek a dolgok, és a részletek fülöncsípéséhez jól jöhet ilyenkor egy jegyzetfüzet, vagy a telefonunk jegyzet funkciója.

    Így, amikor már tényleg lesz 1-2 órád írni, sokkal hatékonyabb lehetsz, mint abban az esetben, ha az egész történetszálat csak akkor akarnád éppen felszedegetni.

    Zárj ki minden zavaró tényezőt, de teljesen!

    Mit értünk zavaró tényezők alatt? Telefont. Emailt. Messengert vagy bármilyen csetalkalmazást. Pittyegő bigyókat, állandóan üzengető alkalmazásokat. Közösségi oldalakat. Ugató kutyát. Becsöngető szomszédot. Üres fecsegésre vágyó ismerősöket, és így tovább. Egyébként is órák szabadulnak fel naponta, ha ezekre többé nem fecsérled az idődet, de az íráshoz sem kellenek ezek.

    A zenét ne zárd ki, az jó hatású, beindítja és fenntartja a jobb agyfélteke aktivitását – kivéve, ha zavaró éppen számodra. Nem kötelező elem a zene, de többnyire hasznos tud lenni.

    Tervezz előre – de használd ki a spontán felszabaduló időt is!

    Az írók fejében mindig ott van az írás lehetősége, ők mindent az írói szemléleten keresztül terveznek-szerveznek és közelítenek meg. A világot író szemmel nézik, így az előttük álló teendőket is, és tudják, hogy számukra minden felszabaduló idő az írás ideje lesz.

    Akik még nem vallják magukat teljes mellszélességgel írónak, azok számára kicsit nehezebb a feladat:

    – Előre be kell tervezni az írás tevékenységét a hétbe vagy a napba.

    – És aztán végre is kell hajtani a tervet.

    Ha már a tervezésnél borulnak a dolgok, akkor garantáltan ez lesz a végrehajtásnál is, vagyis sosem fog megvalósulni az írás maga. Tehát tervezni jó.

    Ezt még kiegészíthetjük a váratlanul felszabaduló időszakok azonnali írásra való kihasználásával.

    Ha előre megtervezzük a dolgainkat, és ezen jól összeépített fogaskerékrendszerbe homokszem kerül, arra habitustól függően szoktunk reagálni: van, aki a boruló tervektől falnak megy, van, aki pedig alig várja ezeket, hogy kicsit lazíthasson a felszabaduló időben.

    Gondolom már tudod, mit javasolok: a váratlanul felszabaduló időt használd írásra! Így a bosszankodást gyorsan teremtő energiává változtathatod, és ennél aligha van jobb lehetőséged adott esetben.

    Az időgazdálkodás mindenkinek problémája, de főleg azok érzik a szorítását, akiknek sok fontos céljuk van, és ezeket el is akarják érni.

    Az időt a bal agyféltekében érezzük. A jobb agyféltekénk isteni és végtelen „távlatokban” gondolkodik, az idő nemcsak, hogy nem érdekli, de nem is érti ezt a fogalmat. Igazából ha azt éreznéd, hogy idegesít, hogy nincs elég időd semmire, elég csak alkotni, és eltűnik minden: az idő is megszűnik létezni, és a vele való probléma is.

    Ehhez a kreatív írás csodás módszer, kellemes mellékhatásként pedig ott lesz egy ténylegesen kreatív mű! Amit alig várunk, hogy olvashassuk!

    Írj, hogy élj!

    Vidi Rita

  • Kreatív írás és a jobb agyfélteke kapcsolata

    Kreatív írás és a jobb agyfélteke kapcsolata

    Írni a bal agyféltekénkkel írunk. A bal agyféltekénk zseniálisan ki van találva arra, hogy beszéljen, a száguldó gondolatokat logikussá fűzze, hogy értelmet adjon a kusza szavaknak.

    A bal agyfélteke a logika híve, az ok-okozat az Istene.

    A bal agyfélteke ismeri a helyes szórendet, a ragokat, az alany-állítmány-tárgy szentháromságát is tiszteletben tartja mind beszédben, mind írásban.

    A bal agyféltekénk az, amelyik rója a betűket a papíron, amelyik tartja a sorok egyenességét és a margót, és amelyik lépésről-lépésre begyakorolja, hogy hol vannak a betűk a klaviatúrán.

    De a bal agyféltekénk még ennél is többre képes: ő az, aki beszél. A bal agyfélteke irányítja nemcsak a beszédhez szükséges motoros funkciókat, de a szerveket is ez a rész irányítja. Ezért is van az, hogy a maximálisan jobb agyféltekés énekeseknek is képezniük kell a hangjukat, hogy megfelelő izommemóriát érjenek el, mert azok többnyire a bal oldallal lesznek szoros összeköttetésben. (Az éneklés is aktívan két agyféltekés tehát.)

    De akkor mi szükség a jobb agyféltekére?

    Miért szükséges a kreatív íráshoz a jobb agyfélteke?

    Ahhoz, hogy erre válaszoljunk, először tisztázzuk, hogy mi az, hogy kreatív írás!

    Mi a kreatív írás?

    A kreatív írás az a fajta írásszemlélet, amikor a puszta adatok és tények felsorolásán és szabatos közlésén túl valami mást is el akarunk érni, pontosabban valami többet.

    A lexikonok szócikkei és a hivatalos MTI sajtóközlemények nem tartoznak a kreatív írás körébe, mégis fontosak, mint ahogyan a törvények és rendeletek is.

    A kreatív írás a szabatosságon és a puszta tényeken túl még mást is akar.

    Úgy is mondhatnám, hogy a kreatív írás túlmutat a bal agyfélteke logikus és ok-okozatiságra felesküdő, igencsak szűk keretein.

    A kreatív írásnak több célja van, mint szárazon tájékoztatni: szórakoztatni akar, tanítani akar, cselekvésre akar ösztönözni (alapvetően legalább a továbbolvasásra), el akar gondolkodtatni, meg akarja másítani a fejekben az oda rögzült esetleg káros sémákat, jobbá akarja tenni az olvasó életét, és még sorolhatnám.

    A kreatív írás képes arra, amire a bal agyféltekés írás sosem: kiragad a valóságból és a fantáziavilágba repít, persze, csak ha akarod.

    A jobb agyfélteke és a kreatív írás viszonya

    A bal agyfélteke korlátolt, ha a hétköznapi logikán túli világba akar bepillantani. Nem képes elvonatkoztatni a saját elvont logikájától, földhözragadt és racionális, de végtelenül.

    A jobb agyféltekénk azért van, hogy akár minden pillanatban megtalálhassuk a boldogságot, és hogy alkothassunk, teremthessünk, kapcsolatokat építhessünk ki és mélyíthessünk el másokkal, hogy kötődjünk, hogy álomvilágban éljünk, hogy kapcsolatba kerüljünk a racionalitáson túli világgal is.

    A hit, az ihlet, a feltalálások, az intuíció – amikből a tudósok is gyakran táplálkoznak, még akkor is, ha még nincs rá tudományos magyarázatuk –, a megérzések, az ízek, az illatok, az emlékek, a képzelet, a fantázia, a humor, és bizonyos érzelmek, mind-mind a jobb agyféltekében vannak.

    A jobb agyfélteke összeköttetésben van az Anyatermészettel, az állatokkal, a növényekkel, és csak neki van kapcsolata Istennel.

    A jobb agyfélteke végtelen, és bár sem nem beszél, sem nem ír, összeköttetésbe tud lépni a bal agyféltekével– a corpus callosum nevű, két agyféltekét összekötő fő idegkötegen keresztül –, hogy mit írjon le és mit mondjon azért, hogy tolmácsolhassa az ő szavait is, és ezzel végre színesebb és érdekesebb legyen ez a rideg, monoton, racionális, kockavilág.

    Ahhoz, hogy a napsütés csodáján elmélázzunk, a jobb agyfélteke szükséges. Ahhoz, hogy erről beszélni tudjunk, már mindkét agyfélteke szükséges. Ahhoz, hogy a napsütéssel kapcsolatos élményeinket és érzéseinket másoknak is át tudjuk adni úgy, hogy ők akkor is átérezzék ennek gyönyörét, ha már hónapok óta nem láttak mást, csak felhőket, ahhoz nagyon aktív jobb agyfélteke kell.

    Nincs művészet jobb agyfélteke nélkül.

    Nincs szépirodalom jobb agyfélteke nélkül.

    Nincs zene, nincsenek színorgiák, nincs divat, nincs parfüm, nincs webdizájn, és persze kreatív írás sem jobb agyfélteke nélkül.

    Jobb agyféltekével gazdagabb, színesebb, mélyebb és örömtelibb az életünk, és a céljaink is ezekhez foghatóak.

    Bal agyféltekével megelégednénk azzal a puszta ténnyel, hogy kétszer kettő az öt  négy, és tudnánk, hogy a mondat elején nagy a kezdőbetű, és a végén kell valamilyen írásjel, de nem lenne a világon sem fejlődés, sem probléma megoldás, sem öröm, sem élmény.

    A kreatív írás tartalmazhat bal agyféltekés elemeket, de elég csak úgy elképzelni, hogy olyan, mint maga az élet: izgalmas, mozgalmas, néha titokzatos, néha akár unalmas.

    Írj, hogy élj!

    Vidi Rita

  • Kinek és mikor mutassuk meg publikálás előtt álló írásainkat?

    Kinek és mikor mutassuk meg publikálás előtt álló írásainkat?

    Mostanában minden Író születik-en felmerül a konkrét kérdés:

    – Publikálás, kiadás előtt kinek és mikor mutassuk meg az írásainkat ellenőrzés céljából, vagy visszajelzés kérése okán.

    Mielőtt válaszolnék, beszéljünk róla, hogy mi az elterjedt, tehát mi a szokásjog a kezdő és olykor a haladó írók esetében is. (tovább…)

  • A jobb agyféltekés kreatív írás és a spiritualitás

    A jobb agyféltekés kreatív írás és a spiritualitás

    Avagy: a Transzcendens Írás

    A jobb agyféltekés kreatív írás tréningeken és utána is sokan számolnak be arról, hogy amikor megtörténik az agyintegrálás és elkezdik az írást, olyan érzésük van, mint hogyha rácsatlakoztak volna valami addig láthatatlan, érzékelhetetlen, nem létezőnek hitt gondolat-folyamra, és úgy érzik, hogy a végül leírt mondatok nem is belőlük, hanem valahonnan máshonnan, de rajtuk keresztül, velük is átitatódva kerülnének a papírra.

    Nos, erről az élményről nemcsak a jobb agyféltekés kreatív írók számolnak be, hanem minden író, költő, művész és alkotó, aki valaha megtapasztalta az ihletettség állapotát.

    Amikor az ember valami olyasmit alkot, ami mások szemében rendkívülinek, de legalábbis messze nem hétköznapinak hat, akkor sokszor felmerül a kérdés az alkotó felé, hogy: „Ez mégis honnan jött neked? Tanultad? Előre eldöntöd mi lesz és az lett? Elindul a kezed a lapon és már tudod, mi fog belőle kisülni?”

    A kissé szemérmes válasz úgy szokott hangzani, hogy „Nem tanultam, csak úgy megtörténik, és nem, nem tudom előre, csak bízom benne, hogy majd lesz belőle valami.”

    A kevésbé szemérmes válasz pedig így szokott hangzani: „Én A csatorna vagyok, akin átfolyik az „információ” és akinek a lényével átitatódik a mű.”

    De van, aki ezt mondja: „Rácsatlakozom az Univerzumra és onnan kapom az instrukciókat.”

    Az első ránézésre meredeknek tűnő megállapítások nagyon nehezen magyarázhatóak el olyanoknak, akik még sosem tapasztalták azt az élményt, hogy alkotás közben történik valami, ami egyébként soha, semmilyen más esetben nem szokott velük megesni.

    Az íráson túl velem például az előadásaim során az esetek szinte egészében az történik, hogy elkezdek beszélni, és az első mondat után már többé nem kell gondolkodnom, mert valahogy átlényegülök, és akkor az előadás előadja magát általam.

    Ilyenkor, lehet akármilyen hűvös, vagy akár hideg körülöttem, szó szerint ver a víz. Néha „feleszmélek” arra, hogy lecsorog az izzadság a hátamon, vagy, hogy a hajam alatt csatakos a tarkóm, de úgy egyébként, ha be kellene határolnom a testem körvonalait gondolatban, biztosan nem menne.

    Az életem többi részében utálok ácsorogni, de előadás közben van, hogy három órát állok egy helyben, és csak mondom, mondom, mondom, és nem fáradok, nem zsibbadok, csak huss, elröppen három óra.

    Vannak előadók, akik járkálnak előadás közben. Nos, én nem szoktam, mert akkor vagy nagyon oda kell figyelnem arra, hogy ne essek orra a saját lábamban, és akkor elveszítem ezt az átlényegülést, vagy pedig konkrétan tényleg nekimegyek valaminek, megbotlom valamiben. Az veszélyes a testi épségre, de a szellemi egységre is.

    Van, hogy oda kell menni a táblához, vagy asztalhoz, vagy kézbe kell fogni valamit, vagy mutatni kell valamit, ezek nagyon jól mennek, de fel-le járkálni? Na, azt nem!

    Mit érzek közben?

    Ott állok, szinte lecövekelve, beszél valaki a számból, aki én is vagyok, de valami több is nálam. Tudja az adatokat, ismeri a vicceimet, vágja, hogy én mit reagálok egy kérdésre, de közben olyan erőt is ad, ami máskor nincs jelen.

    Nem érzem életem minden percében, hogy képes lennék három órán át beszélni például az időgazdálkodásról, de nem is kell egyébként napokon át ráhangolódnom arra, hogy mégiscsak előadást tartsak, mert tudom, hogy ahogy kinyitom a szám, jönni fog belőle valami, amit nem kell minden tizedmásodpercben kontrollálnom, mert megtörténik magától.

    Csak az a kapocs kell, ez az átlényegülés, vagy egységesülés valamivel, ami megmagyarázhatatlannak tűnik, és már kezdhetjük is.

    Ha nagyon látni akarom lelki szemeimmel, hogy mi történik velem ilyenkor, akkor úgy szoktam elképzelni, hogy egy fentről lesugárzó fénykörben állok, ami annyi energiát sugároz belém, nekem, hozzám, rajtam át, aminek a segítségével elhordanék egy hegyet is a puszta két kezemmel. Ezt az energiát átközvetítem a közönségnek is.

    Ilyenkor a csúcson vagyok. Szellemileg, testileg és mentálisan is. Ez az átszellemültség állapota.

    Volta már, aki látta is ezt a kört körülöttem, amit én el szoktam képzelni, és utólag elmondta nekem kissé félve, de aztán megnyugodva, hogy amit látott, az ha a képzelete játéka is volt, a képzelete mégiscsak kapcsolódott valamihez, amit én is szoktam képzelni.

    Amikor nem jön az ihlet

    És van, amikor nincs kapocs, nincs átszellemültség, nincs ihlet.

    Néha előfordult már velem előadás közben, hogy nem indult be a kapcsolat, vagy nem jött létre. Ott és akkor nem analizálom és vizsgálom, hogy miért nem történik meg, egyszerűen érzem, hogy összeakad a nyelvem a fogaimmal, érzem a testem minden porcikáját, és érzem azt is, hogy kutatnom kell a fejemben a gondolatok után. Igen, tudom fejből az előadást, főleg, ha valami olyasmiről szól, amit tényleg álmomból felébresztve is fújok, de valahogy nem olyan gördülékenyek a szavak, nem jönnek a viccek, a közönség pedig nem mosolyog, nem nevet a szinte már előre kiszámított helyeken, csak ülnek karba tett kézzel, komoly arccal.

    A nyilvános beszédtől szoktak a legtöbben félni, ezért is hoztam példaként, hogy a nagyon rázós, azonnali visszajelzéseket hozó szituációkban hogyan is működik ez. Van valami, ami olyankor, mikor előadsz, az nem is biztos, hogy ihlet, mert az ihlet már az előadás megtervezésénél és összeállításánál elvégezte a dolgát. Ez már több mint ihlet, ez már az ihlet fölötti szint.

    A jobb agyféltekés kreatív írás közben igazából azt csináljuk, hogy csatornaként kapcsolódunk valamihez. Ezt úgy nevezem, hogy energiamező (lehetne ezt még bővebben jellemezni, de ettől most tekintsünk el, majd esetleg később még mesélhetek róla), de mások úgy is szokták nevezni, hogy kollektív tudat. A tréningeknek van saját energiamezejük, ezért is szokott előfordulni az, hogy írói feladatoknál többen is ugyanazt írják, de persze önmagukon „átfolyatva”, ezért aztán teljesen másképp. De a sztori alapmotívumai ugyanazok, akár a csattanó is. Vagy épp ellentétjei egymásnak a történetek, mintha tükörképek lennének, pedig a variációk száma végtelen lehetne, de valahogy mégis összepasszolnak.

    Az íróink a legtöbbször elkezdenek írni, és fogalmuk sincs arról, hogy mi lehet és mi lesz belőle. Van, aki már egy kezdő ötlettel kezdi az írást, és van, aki csak leír találomra pár szót, hogy túl legyen az első „falon”, ami akadályozhatná.

    Nemrégiben úgy kezdtem el írni egy történetet, hogy csak egy pillanat volt meg az elejéből, leírtam két mondatot, a többi pedig „jött magától”. Amikor abbahagyom az írást, akkor még órákkal későbbi is azon gondolkodom, hogy „Vajon mi fog még történni Liával?”, és mindig azon röhögök magamban, hogy ahhoz, hogy megtudjam, vissza kell ülnöm írni.

    A tréningen is ezt tapasztaltatjuk meg az írókkal leginkább. Jönnek a szavak, alakulnak a mondatok, és rengeteg minden belekerül a saját tapasztalatokból, saját ötletekből, saját érzésekből és gondolatokból, de van ott még valami, amitől egyrészt könnyű maga az írás folyamata, másrészt pedig valahogy úgy töltődnek ki általa az üres részek, hogy mégis valami nagyon különleges és kerek egész lesz belőle.

    Van, akinél alig vannak üres részek, amik kitöltődnek a láthatatlan energiamező (nevezzük most is így) által, számukra „csak” a könnyedség, magabiztosság, örömteli írás, csatornaként funkcionálás jelenik meg elemi erővel.

    És vannak, akiknél nagyobb hézagok vannak, mondjuk a kezdeti önbizalomhiány, ismeretlen szituációtól való félelem miatt, és náluk sokkal inkább villámcsapás szerű a végeredmény: „Te jó ég, ezt komolyan ÉN ÍRTAM???”

    Minden jobb agyféltekés kreatív írás tréningnek saját energiamezője jön létre, a tagok összessége és a tréner által.

    Az energiamező addig marad egyben, míg a tagok is együtt vannak, és együtt gondolkodnak, írnak, alkotnak, teremtenek. Mindannyian érzik a közös energia jótékony hatásait, de vannak, akik a hátrányát is. Például, akik nagyon erőteljesen más energiákkal érkeznek, mint amilyen minőség kialakul majd a közös energiamezőként, ők szokták érezni, hogy mintha „nem fogadná be őket a csapat”. Van, akinél a felismerés, hogy érdemes idomulni, már átlendít ezen a falon, de van olyan is, aki ezt felismeri, de nem akar rajta változtatni, mert számára pont úgy jó; és volt már olyan is az évek során, aki inkább elment a képzésről, mert érezte, hogy ő erre nem tud rácsatlakozni (és nem is akar).

    A jobb agyféltekés kreatív írás során az embernek alapvetően a fejében egy kisebb csata dúl, hiszen az addig aktív, domináns és főnöki szerepet betöltő bal agyféltekének át kell adnia a gyeplőt a jobb agyfélteke számára. Mivel a bal agyféltekében van az ego, ez a csata sokak számára átmeneti nehézségeket okoz, hiszen az ego számára minden kontrollvesztés azt a félelmet idézi elő, hogy elveszíti önmagát.

    De csak a jobb agyfélteke tud csatlakozni energiamezőkre, a közösségére is, ezért aztán a háttérbe szoruló bal agyfélteke végül kiegyezik a jobbal a cél érdekében. Hiszen a csatornaként funkcionáló író, aki a jobb agyféltekéjével rácsatlakozik egy tiszta forrásra, végül sok-sok remek feladatot ad a bal agyféltekének is, miközben a jobb agyféltekéből és a jobb agyfélteke által duzzad majd a tennivalók sora a bal agyfélteke számára is. Hiszen leírni a szavakat, mondatokat, mondattá formálni a gondolatokat a bal agyfélteke tudja.

    Tehát ez egy kölcsönösen nyer-nyer helyzet a koponyán belül, aminek kezdeti nehézségei megjelenhetnek, némi idegesség vagy diszkomfort érzet formájában, és ezek percek alatt elsimulnak.

    De közben ugyebár más is történik, nemcsak a fejen belül zajlanak az események. Az a környezet, amiben az író lélegzik, dolgozik éppen, alkot, vagyis ír, az jóval tágabb, mint amit az érzékszerveivel meg tud tapasztalni. Valami, ami nem látható, nem hallható, nem tapintható, de mégis valahogy mélyebben – vagy inkább magasabban? – érzékelhető, támogatja az írót, a csapatot, tehát minden résztvevőt, de még a trénert is.

    Minden könyvnek is van ilyen energiamezeje, ami hat az olvasókra is, tehát ha valaki tényleg hatást akar gyakorolni másokra, semmi más dolga nincs, mint könyvet írni.

    Hogy fér ez össze a racionalitással?

    Hogyan is kereshetnénk racionalitást egy olyan világban, ahol minden fals, még az is, amit látsz? Hiszen úgy születünk, hogy fejjel lefelé látunk mindent, az agyunk fordítja meg a képet, tehát amit látunk az agyunkkal és a szemünkkel, az már egy konstruált kép, az számunkra már nem az igazi.

    De próbáljuk meg, legalább elméletben!

    Nagyon szeretném ezt az egészet valami nagyon materialista, nagyon racionális megközelítéssel megmagyarázni. Lehetne az írókon például EEG vizsgálatokat végezni a tréning közben, meg utána, írás közben is. Ha valaki finanszírozná, meg is csinálnánk :).

    De mit mondanának számunkra az átlagosnál nagyobb amplitúdóval „kilengő” EGG hullámok?

    Azt, hogy aktívabb az agytevékenység, meg alfa, béta, théta és a görög ABC minden betűje feltűnne a monitoron?

    Mit mondanának el ezek arról, hogy írás, alkotás közben nem érezzük az idő múlását, de azt sem, hogy megéhezünk, megszomjazunk, bejött valaki és beszélt hozzánk?

    Mit mondanának el az EEG görbék arról, hogy írás, alkotás közben úgy érezzük, hogy valaki vagy valami támogat bennünket és vezeti a gondolatainkat és kezünket?

    Mit mondanak el a görbék arról, hogy olyan dolgok jutnak eszünkbe, amik soha korábban nem voltak a fejünkben?

    Mit mondanak el a görbék arról, hogy megírjuk mások élettörténetét anélkül, hogy ismernénk őket?

    Mit mondanak arról, hogy megírjuk a novellát egy íróképzésen és hazafelé úton megtörténik a szemünk láttára?

    Mindig is jelen volt ez a csatorna és kapcsolódás jelenség, az energiamező és az ihletettség különböző állapotai, az információ „lehívása” a tréningjeinken. Ha olyan a csapat összetétele a tréningeken, még szóba is kerülnek ezek, nagy bólogatások, és itt-ott tátott szájjal hallgatások által övezve. Vannak, akik soha többé nem írnak jóformán semmit, mégis azt vallják, hogy megváltozott, jobbá, egyszerűbbé, teremtőbbé vált az életük.

    Számomra most csak az az új, hogy ezt az egész kérdéskört konkrétan átgondoltam hat évvel az Író születik képzések elindulása után, újra abból a szempontból, hogy a materiális világképnek van-e magyarázata erre a dologra. És nincs. Még mindig nincs. Ez egyértelműen a spiritualitáshoz tartozik – mindamellett a tudomány próbál ezekre magyarázatot kapni, de még csak az adatfelvételnél tartanak.

    Ha úgy vesszük, hogy amit itt leírtam, az még mindig viszonylag egy szűk csoport, az úgynevezett „beavatottak” számára értelmezhetőek igazán, akkor még azt is rámondhatjuk, hogy ezek ezoterikus tanok, de még azt is, hogy transzcendens.

    Ez utóbbi tetszik a legjobban. Transzcendens.

    Transzcendens Írás.

    Ez egy képesség, ami bárki számára előhívható, és aztán tetszőlegesen használható szépirodalmi, szakirodalmi, feltáró írások készítésére.

    Hogy mi történik a háttérben, az igazából nem is lényeges, hiszen megtörténik akkor is, ha nem tudunk róla, vagy nem foglalkozunk vele.

    Mindenesetre így lassan hat és fél évvel az első jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyam után ideje volt ezeket a gondolatokat is papírra vetni és közzé tenni, mert ez is a fejlődés része: mérföldköveket letenni és kinevezni őket mérföldköveknek :).

    Vidi Rita

  • Új jobb agyféltekés novellás kötet a láthatáron

    Új jobb agyféltekés novellás kötet a láthatáron

    2018 elején a RitArt-nál végzett kreatív írók ismét bizsergést éreztek ujjaikban és egyéb testrészeikben – értsd: agyukban –, mely bizsergés biztos jele annak, hogy írhatnékjuk támadt.

    Ezért aztán elkezdték sorban feltenni a kérdést: – Az Univerzum után mikor írhatunk újra jobb agyféltekés novellás kötetet együtt? (tovább…)

  • Minden a szövegírásról és a szövegről

    Minden a szövegírásról és a szövegről

     ritartszovegirasbanner

    Kreatív írás – mi az?

    Az írást eredetileg a gondolatok maradandó közléseként használta az ember, és nagyon sokáig  – évezredekig – úgy állt a helyzet, hogy kizárólag a tények puszta közlésére szorítkozott, még ha a tényeket olykor más és más emberek másként is értelmeztek…
    A kreatív írás egy nem túl régóta – néhány évtizede – elterjedt ágazata az írásnak, ami összekötötte a szépirodalmat a tényirodalommal, és igazából az internet térhódításával vált igazán népszerűvé, elvégre az internetnek hála lehet most már nagy tömegekhez eljuttatni a műveket. (tovább…)

  • Kreatív íróknak kreatív nyelvtan?

    Kreatív íróknak kreatív nyelvtan?

    A jobb agyféltekés írás tanfolyamokon megtanuljuk elengedni a görcseinket. Elkezdünk áramolva írni, nem kontrolláljuk közben a készülő anyagot, hagyjuk, hogy megszülessen a maga természetes módján a szöveg. Ezzel az is együtt jár, hogy a nagyvonalú, nem szabálykövető jobb agyfélteke dominanciája alatt a nyelvtanból tanultak háttérbe szorulnak.

    (tovább…)

  • A kreatív író

    A kreatív író

    kreatív írás, kreatív író
    Kreatív írás

    A kreatív írót az különbözteti meg kevésbé – vagy éppenséggel egyáltalán nem – kreatív társaitól, hogy képes menedzselni önmagát. Képes tervszerűen, mégis ihletetten, könnyedén, örömből dolgozni, és amikor betegség, fáradtság, más elfoglaltság miatt nem tud írni, vagy nem jól, akkor azt az átmeneti időszakot nem kiáltja ki hirtelen írói válságnak, és nem drámázik, hanem élvezi a pihenést, vagy kiteljesíti magát valamilyen más elfoglaltság által. (tovább…)

  • 5 kreatív írásgyakorlat

    Borongós időben, de a strandon napozva is jól jöhet egy kis játékos írásgyakorlat, mert nemcsak az íráskészséget fejleszti, hanem konkrétan a szürke állományt is.

    Játékos kreatív írás feladatok, bárkinek, akinek van 5-10 perce:

    • Nézd meg a kedvenc híroldalad címlapját, és írj történetet az éppen aktuális vezércikk alapján! Haladó technika: kezdd a történetet a cikk első mondatával, és legyen a történeted utolsó mondata a cikk utolsó mondata!
    • Üss fel egy lexikont csukott szemmel, mutass még mindig csukott szemmel valahova az egyik oldalon belül, majd írj azzal a szócikkel történetet!
    • Menj a könyvespolcodhoz, vedd le a szemmagasságban lévő polcról a jobbról a 12. könyvet, nyisd ki a 73. oldalon, és keresd ki az 52. szót. Bármi is az, legyen ez a következő történeted központi szava – kulcsszava.
    • Leíró feladat: Írj le (fess le szavakkal) egy hétköznapi embert, aki éppen egy nem hétköznapi tettet hajt végre.
    • Írj le egy tájat egy sas szemszögéből, de úgy, hogy a sast nem említed!

    Oszd meg velünk az írásodat a Kreatív Írás facebook oldalon, örömmel olvassuk majd!

    https://www.facebook.com/kreativiras

  • Tördelési kisokos, lelkes amatőröknek

    Megjegyzés ON: sokszor alakult már úgy életem során, hogy akaratomon kívül szakembereket döngöltem bele a sárba – illetve, hogy ők úgy érezték, ezt teszem velük. Azért, mert azt mondom, hogy egészen speciális feladatokat meg lehet oldani olcsón, saját kezűleg. Arra kérnék mindenkit, aki valaha is sértve érzi/érezte szakmai önérzetét azért, mert én a kezdő íróknak azt javaslom, hogy ha nincs pénzük szakembert megbízni, akkor próbálkozzanak meg a saját kivitelezéssel, az leginkább ne érezze önmagát sértve, mert igyekszem soha nem valami ELLEN, hanem valami/valaki ÉRDEKÉBEN tanácsokat, ötleteket, tippeket adni. Ha valaki ezt magára nézve sértőnek érzi, akkor a hiba az ő készülékében van. Megjegyzés OFF (tovább…)

  • A leggyakoribb hibák az írásban

    Avagy: írói hibák, de ezeket a lektorálás során könnyű kiiktatni

    Te is biztosan ismered azt a mondást, hogy „csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit”. Hát, ez igaz az írókra is. Az az író, akinek hibátlan a munkája, az gyakorlatilag egy betűt sem írt le…

    Mindenki, aki tesz valamit, cselekszik, az kisebb-nagyobb hibákat is vét a munkája során, de ezért nem kell magunkat ostoroznunk!

    A hibáinkból tanulni is tudunk, DE nem az írás átszellemült folyamatában kell a hibákra ügyelnünk, hanem UTÁNA, az utómunkálatok, a lektorálás, a korrektúra során. (tovább…)

  • Már annyi minden jót megírtak előttem, hogyan rúghatnék én labdába?

    Olvastad Bram Stoker eredeti Drakula-történetét, minden vámpírtörténetek elődjét és alapját? Tudod mikor jelent meg először? Most kapaszkodj: a 19. században, pontosabban 1897. május 26-án, tehát közel 118 éve!

    Azóta hány vámpíros történet látott napvilágot? Több száz? Ezer?
    Hány lett ebből sikeres? Több száz? Ezer? (tovább…)

  • Szokásos írói kétségek

    Az íróknak legalább annyi kérdésük és kétségük van a saját tevékenységükkel kapcsolatban, mint bármilyen más szakma felelős művelőinek. Szokásos kérdések, kétségek, amikre habitustól és lelkiállapottól függően mindig más árnyalatú a válasz, de azért a lényeg állandó: (tovább…)

  • Mi az az írói válság?

    Írói válságnak azt a szituációt nevezik/nevezzük, amikor az író valamilyen oknál fogva nem tud/akar írni.

    Minden szakmában és hivatásban vannak válságos időszakok, csak azokat nem nevezzük el ilyen szépen, hangzatosan. Van olyan, amikor a pék a háta közepére sem kívánja a kenyérsütést, sőt, felfordul a gyomra a friss kenyér illatának gondolatától, de még sosem láttam blogbejegyzést, vagy idézetet arról, hogy „kenyérsütés-válság”. Mint ahogy „autószerelő-válság”-ról sem szokás értekezni, de bizony még a „menedzser-válság” kifejezés is rejtegette magát eddig előlem. (tovább…)

  • 7 tipp, hogyan lektoráld a könyvedet

    Korábban volt szó arról, hogy kezdő íróként hogyan tudsz spórolni a lektorálás költségein. Ha nem szeretnél erre több tízezer forintot kiadni, akkor a legoptimálisabb megoldás, ha saját magad javítod az elkészült műved helyesírását, hiszen a kreatív szöveg nyilván nem attól kreatív, hogy tele van helyesírási hibákkal. Íme 7 tipp, ami segít neked ebben! (tovább…)

  • Ha mindenki írni fog, akkor ki fog olvasni?

    Jobb agyféltekés kreatív írás tréningjeinken soha, de az internetes felületen velünk futólag találkozók fejében rendre felmerül a kérdés, mely szerint:

    „Jó vicc, legyünk a 10 millió író országa… De ha mindenki írni fog, akkor ki fog olvasni?”

    Nyolcévnyi online oktatás, 16ezer kezdő számítógép felhasználó képzése, a hősnők.hu és a Minerva Capitoliuma szerkesztése, három könyvem többezer olvasója, majd az elmúlt másfél év után… Nekem ez a kérdés fáj. Mindig azt vallottam, amit egyszer talán egy graffitin olvastam, hogy „nincs hülye kérdés, csak amit nem tesznek fel”, de az utóbbi időben kezdek rájönni, hogy van hülye kérdés. Az, amikor valaki csak azért kérdez, mert lusta gondolkodni, és a kérdésébe belekódolja a lesújtó véleményét is. (tovább…)

  • Kreatív kedd: beszélgetés az R17 rádióban

    Kreatív kedd: beszélgetés az R17 rádióban

    Ritart Academy logo
    Ritart Academy

    Múlt hét szerdán a  Rádió 17-ben (Rádió 17.  FM96.8 frekvencián)  voltam meghívott vendég. A riporter, Bitó Ildikó részt vett előzőleg a jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamon, és kiderült, hogy az én témám – kreativitás és írás – kapcsolódik az övéhez – társkeresés.
    Hogy hogyan?
    Kiderül a beszélgetésből: (tovább…)

  • A leggyakoribb helyesírási hibák, amiket te is elkövetsz

    A leggyakoribb helyesírási hibák, amiket te is elkövetsz

    Szövegírás

    Egy írónak nem árt, ha kiválóan tudja a helyesírást, csakhogy csodálatos magyar nyelvünk rendesen feladja ám a leckét! A leggyakoribb hibákat azért gyűjtöttem ide egybe, hogy célzottan utánuk tudj járni, fel tudd eleveníteni a tudásodat az alábbiakkal kapcsolatban.

    Mindenki számára van remény, rendszeres gyakorlással, és némi odafigyeléssel ebben is rengeteget lehet fejlődni.

    Földrajzi nevek furmányságai: Margit-sziget földrajzi névként, Margitsziget városrészként, Lánchíd, Árpád híd, Velencei-tó, Erzsébet híd (nézz utánuk földrajzi nevek gyűjteményében) . (tovább…)

  • Kézzel vagy géppel érdemes írni?

    Kézzel vagy géppel érdemes írni?

    Nagyon érdekes kérdés merült fel a jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyam kapcsán egy beszélgetésben, gondoltam, talán számodra is hasznos lehet.

    Azt kérdezte egy ismerősünk, amikor elmeséltük neki, hogy mivel foglalkozunk, hogy ha jobb agyféltekésen akarunk írni,  akkor mi az üdvösebb: az, ha kézzel, vagy az, ha géppel írunk.

    Kiváló kérdés!
    A válasz pedig csak első ránézésre egyszerű.

    Az írás maga egyértelműen bal agyféltekés tevékenység  alapvetően, két dolog miatt:
    1.) A szövegértelmezés bal agyféltekés, írás közben  értelmezzük is, amit írunk.
    2.) A nyelvtani szabályok, a helyesírás bal agyféltekét igényelnek.

    Ugyanakkor, a saját kútfőből eredő írás, a fikció, vagy saját szavainkkal való megfogalmazás
    (tehát nem másolás, nem élő szöveg leírása) KÉT agyféltekés tevékenység. Ezt modern
    képalkotó eljárásokkal is be lehet már bizonyítani, pl. MRI-vel. Írás közben mindkét félteke dolgozik „ezerrel”, ezért is jó az, ha kiírunk magunkból dolgokat, mert az agy minden része részt vesz a munkában, és így például traumatikus élményeket könnyebb feldolgozni (vigyázat, felszínre hozni is könnyű, aztán a szálakat el is kell ám varrni!)

    Akkor vegyük be most az írás módját is a pakliba:
    Kézzel írás: mivel a legtöbb ember jobb kezes, ezért óriási valószínűséggel a bal félteke irányítja a kéz mozgását, így, a két agyféltekés írástevékenység közben a bal a dominánsabb alapvetően.
    Kézzel íráshoz  a jobb kezesek számára nagyon-nagyon fontos a jobb  agyfélteke „tuningolása”.
    A bal kezesek egy pici előnyben vannak, mert az ő kezüket óriási valószínűséggel – sosem lehet 100%-ra biztos senki abban, hogy melyik féltekéje mijét irányítja 😉 – a jobb agyféltekéjük irányítja, sőt, az is előfordulhat, hogy a beszédközponjuk is a jobb oldalon van. Szóval, ha valaki bal kezes, és írni szeretne, akkor kezdhet nagyon örülni, mert van ebben egy „kis” előnye ;). Főleg, ha kézzel ír.
    Géppel írás: laptopon, vagy írógépen való írás, mivel általában KÉT KEZES művelet akkor is, ha a két kezünknek csak egy-egy ujját használjuk, értelemszerűen azért, mert mindkét „felünk” munkára van fogva. Géppel írásnál nem árt, ha írás közben kikapcsoljuk a helyesírás ellenőrzőt – pl. Word-ben -, mert így nem fordulhat elő az, hogy a zölddel, vagy pirossal való aláhúzás miatt rögtön átkapcsol balos üzemmódba az agyunk, jó eséllyel minden negyedik-ötödik szónál, és legalább minden második mondatnál. Érdemes a helyesírás ellenőrzést a végére hagyni, és utólag javítani a hibákat.
    A géppel írás tehát a jobb kezesek számára lehet előnyösebb, de csak akkor, ha magabiztosan írnak géppel! Annak semmi értelme, hogy kínszenvedésként éld meg az írást, csak azért, mert a számítógépen hatékonyabb. Érdemes megtanulni egy kicsit gépelni – vakon a legjobb  természetesen -, hogy könnyű is legyen, laza csuklómozdulat legyen a gépelés, ne okozzon stresszt, és alapvetően két agyféltekés is lesz majd.

    Gyorsírás: a gyorsírás egyértelműen JOBB agyféltekés – mint ahogy pl. a kínai és japán nyelvű írás -, mert nem betűről betűre írunk így, hanem egy teljesen más struktúrával épül fel az írott szöveg, leginkább képszerű, nem betűszerű.

    Tehát a legjobb, ha a balkezesek gyorsírással írnak ;).

    Egyébként természetesen az a „szabály”, hogy mindenki írjon úgy, ahogy számára kényelmes, és ahogy számára NEM stesszes.

    Itt tudsz jelentkezni a következő jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamra>>

    TIPP: Az írás közbeni átmeneti elakadásnál ki lehet próbálni azt, hogy a szakaszt, aminél megrekedtél, nem átugrod, hanem megpróbálod másképp megírni, mint szoktad. Ha eddig géppel írtál, próbáld meg kézzel, és fordítva. Ha nem segít, rajzold le ;).

    Vidi Rita
    A RitArt Academy szakmai vezetője

    Hogyan növelheted a kreativitásodat? A válasz: 14 napos online kreativitásfejlesztő tanfolyam>>