Kreativitás fejlesztése iskolás korban

Kreativitás fejlesztése iskolás korban

Kreativitás iskolás korban

Kreativitás iskolás korban?

A kreativitás azt jelenti a gyerekek esetében, hogy bátran próbálkoznak. Ha elesnek, akkor felkelnek, és futnak tovább. Ha nem sikerül a rajzuk, akkor újat kezdenek legközelebb, és nem nyilatkoznak úgy magukról, hogy “nekem nincs tehetségem”. A kreativitás hibázások sorozata. Minél kreatívabb valaki, annál többet hibázik, hiszen annál többet próbálkozik értelemszerűen. A hiba ténye nem érdekli, mert a hiba a természetben is előfordul, és a Jóisten sem állítja miatta sarokba Természet Anyát…

Körülbelül az általános iskola első osztályának második félévében a gyerekek 80-90%-ából “sikeresen” kiöli az oktatás a kreativitást.
Újra mondom: általános iskola első osztály, második félév, még jóval az év vége előtt. Innentől kezdve 12 éven keresztül, az a maradék 10-20% – akik olyan komoly partizánok, hogy még a közoktatás és az iskolarendszer sem képes belőlük kipusztítani ezt a csodálatos képességet, a kreativitást – megmarad örökké renitens, sorból kilógó, folyamatosan üldöztett gyermeknek. A többiek, 80-90%, pedig egyszerűen csak boldogtalanok lesznek. Talán nem újdonság, hogy belőlük igen nehezen lesz majd boldog felnőtt…

A kreativitás kiölése azzal kezdődik, hogy nincs lehetőség próbálkozásra. Míg az iskola előtt a legrosszabb, amit tehettél az az volt, hogy nem próbálkoztál, addig az iskola megkezdése után, a legrosszabb, amit a gyerekeink tehetnek az az, ha HIBÁZNAK. Mert az iskolában a hiba bűn, holott a hiba ékes bizonyítéka az erőfeszítéseknek. Ugyanúgy, mint a siker.

A kreativitás írmagjának kitaposása az általános iskola első osztályában azzal folytatódik, hogy megmondják, mit és hogyan kell rajzolni. Ahelyett, hogy csak úgy hagynák a gyereket rajzolni, festeni, firkálni, elmélyülni, elrévedni, ahelyett klónrajzok, klónállatfigurák, klónnyirkalékok keletkeznek az iskolában, nélkülözve minden egyediséget, minden különlegességet.

Nagyon rossz hírem van: ez a folyamat már az óvodában is elkezdődhet, ha az óvoda a nagycsoportosokkal feladatlapokat töltet ki, sablon alapján rajzoltat, és felvilágosítja a gyereket, hogy a rajzának hogyan kellene kinéznie.

Tudom, most nagyon csúnyán nézel, mert ez, amit itt leírtam, az szinte minden iskolában így zajlik, hiszen ez a tanterv egyrészt – és azzal ugye haladni kell, próbálkozni meg csak a kiskutyák szoktak… -, másrészt pedig 45-10 perces ciklusokban zajlik az élet, és nincs lehetőség a 25-27 fős osztályokban arra, hogy a gyerekek azt csinálják, és annyi ideig, amit és ameddig akarnak.

Gondolom, most nem leszel meglepve, hogy ezek után azt mondom, hogy a közoktatás úgy rossz, ahogy van. Futhatnám itt a köröket, hogy mennyi minden múlik a pedagóguson, meg az iskolán, de most, 2013. tavaszán, mikor ezeket a sorokat írom, tudatlan szülők ezrei tapossák egymás sarkát, hogy az új köznevelési törvény értelmében besúvasszák a gyereküket az iskolába úgy, hogy szeptemberig épphogy betöltik a 6. életévüket. Lesz itt még olyan kínlódás, sírás-rívás, fűhöz-fához kapkodás, hogy nem győzzük majd a cikkek százait olvasni erről, de most ez nem számít, a szülők önként és dalolva, idő előtt viszik a kreativitásgyilkos iskolába gyerekeiket, hadd legyenek minél előbb boldogtalanabbak, mindannyian (gyerekek is, szülők is).
14 napos online kreativitásfejlesztő tanfolyam – AJÁNDÉKBA>>

 

Vélemény, hozzászólás?