Az első gyermek születése

Személyes megjegyzés eme történet elé: sokan el sem tudják képzelni, hogy mi történik egy két napos író születik képzésen. És én nem is akarom elmesélni, mert ez a történet itt alább a legjobb példa arra, hogy nálunk, a mi képzéseinken hogyan is festenek az ott, akkor, 20-30 perc alatt megszületett írások, mesék, novellák, esszék, regénykezdemények. Nem lehet leírni, elmondani. Meg kell élni, vagy azokat a történeteket kell elolvasni, amik ott láttak napvilágot. Például ezt. Szeretettel küldjük mindenkinek, akiknek már megfordult a fejében az, hogy szeretne írni, de nincs hozzá önbizalma. Ti is képesek vagytok erre, csak egy icipicit higgyetek magatokban, éppen csak annyira, hogy eljöttök a képzésre, mi majd intézzük a többit ;). Illetve a jobb agyféltekétek ;).

Janosek Nóra: Az első gyermek születése

Fény villant a sötétségben, apró kis gömbként lebegett a semmiben, ahogy a három angyal körbevette. Finom melegség áradt belőle, akár egy apró napocska a végtelen világűrben. Forgott a saját tengelye körül és vadul lüktetett, akár egy sebesen verdeső szív, mely vért pumpál az erekbe. Itt azonban semmiféle ér nem volt látható, tiszta fény csupán a semmiben.

Az egyik angyal közelebb lépett a gömbhöz, majd kezét elhúzta felette. A gömb ekkor megduzzadt, körvonalai erősödtek – Alkoss, szeres, építs az általam felruházott erővel. Eszközöd legyen minden jóban és tökéletesben! – Samandriel volt ő, az alkotó képesség angyala, aki bizonyos volt dolgában. Büszke mosollyal lépett hátrébb, majd utat engedett társának, aki hasonlóképp végighúzta kezét a gömb felett.

– Légy bölcs és ésszerű, következtess, gondolkodj. A logika kísérje végig az utadat, légy céltudatos az elveszettek között. – suttogta Dina a bölcsesség angyala, majd boldogan állt hátrébb a gömbtől.

Nagy csend következett. A harmadik ugyanis még nem lépett elő. Némán hallgatva nézte a gömböt, mely egyre csak duzzadt és duzzadt, de még nem volt tökéletes. A két angyal értetlenül nézte miért nem történik semmi, társuk pedig miért ácsorog a gömbtől távol.

– Mit gondoltok? – szólalt meg végül Gábriel előlépve a sötétből a fényes gömb felé haladva. Társai pedig követték.

– Úgy érzem megszülethet. Mindent megkapott, amely elegendő az élethez – bólintott Dina komoly határozottsággal, ám mikor meglátta Gábriel arcát elbizonytalanodott – Vagy nem így lenne?

– Megkapta, amire szüksége van. Alkotó képesség, tettek és bölcs ésszerű gondolkodás! Mi kellene még? – szólalt meg kissé bosszúsan Samandriel, aki nem kételkedett ajándéka tökéletességében.

Gábriel azonban csak mosolygott. A gömb továbbra is makacsul keringett tengelye körül, duzzadása csillapodott, de más alakot nem öltött.

– Két dolgot ajándékoztatok neki. Samandriel, te adtad neki a végtagokat, a kezeket, amelyekkel alkothat, szerethet és építhet a maga erejével. Dina, te adtál neki bölcsességet, racionalitást. Azonban az ész, még ha elengedhetetlen is, nem elég.

– Mit hagytunk ki akkor? – pillantott Samandriel a gömb felé.

– Ahhoz, hogy szeretetben alkosson, hogy céltudatossága másokat is megmentsen, szüksége van egy nagyon fontos dologra. Hiába az alkotás és az ész, ha nincs mi éltesse a testet. Szívre van szükség, amely biztos forrást lelve sosem fogja cserbenhagyni. Míg dobog a kezek alkotni fognak, az ész pedig előrébb vinni őt az életben…

Ekkor a harmadik ajándékot is megkapva a gömb eltűnt a sötétségben. Helyét világosság vette át, a három angyal pedig a földre pillantott. Hangos sírás törte meg a tökéletesség csendjét, majd mindhármuk arcára mosoly ült munkájuk gyümölcsét figyelve. Egy apró, tökéletes csecsemő, az első és legszebb gyümölcs az égből.

Janosek Nóra: Az első gyermek születése

Janosek Nóra: Az első gyermek születése

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.