Jobb agyféltekés kreatív írás tréningjeinken soha, de az internetes felületen velünk futólag találkozók fejében rendre felmerül a kérdés, mely szerint:
„Jó vicc, legyünk a 10 millió író országa… De ha mindenki írni fog, akkor ki fog olvasni?”
Nyolcévnyi online oktatás, 16ezer kezdő számítógép felhasználó képzése, a hősnők.hu és a Minerva Capitoliuma szerkesztése, három könyvem többezer olvasója, majd az elmúlt másfél év után… Nekem ez a kérdés fáj. Mindig azt vallottam, amit egyszer talán egy graffitin olvastam, hogy „nincs hülye kérdés, csak amit nem tesznek fel”, de az utóbbi időben kezdek rájönni, hogy van hülye kérdés. Az, amikor valaki csak azért kérdez, mert lusta gondolkodni, és a kérdésébe belekódolja a lesújtó véleményét is.
Dolgoztam együtt 92 évesekkel, akik odaültek 9 évtizednyi nem számítógépezés után a gép elé, és nyitott szívvel és elmével elkezdtek tanulni, és lelkesen vetették bele magukat az új megismerésébe. Dolgoztam 10 évesekkel is, akikben annyi bölcsesség és alázat van minden iránt, amivel foglalkoznak, hogy felnőtt fejjel örömmel tanultam tőlük. És dolgozom most is annyi tiszta szívű, rendes, kedves emberrel, akiket úgy szeretek már, mint a gyerekkori barátaimat, és hálát adok azért, mert ismerhetjük egymást.
De amikor jön egy ilyen kérdés, egy magának a gondolkodásra fáradtságot nem vevő, összesen 25 másodpercig ránk figyelő Internetfelhasználótól, akkor nekem most már rendszeresen az fordul meg a fejemben, hogy kell ezekre válaszolni egyáltalán?
Létezik, hogy az Író születik projektnek az kellene, hogy célja legyen, hogy gondolkodni nem akaróknak magyarázzuk azt, amit azonnal leráznak magukról?
Az Író születiknek nem célja a hittérítés. Tiszteletben tartom, hogy ez nem mindenkinek az útja. Lehet, hogy csak a 9 millió 999ezer író országa leszünk, sőt, lehet, hogy csak a 4 millió 990ezer ÍRÓNŐ országa. Nembaj, ez még bőven elmegy sikersztoriként „a 7 milliárd író bolyógja” történetben. 😉
Vidi Rita
Én is azt gondolom, hogy ez a kérdés csakis vicc lehetett. Miért is zárná ki a kettő egymást? Ha valaki ír, azt azért (is) teszi, mert az olvasás során felhalmozott tudásból összeállt a fejében valami, amit lehet, hogy még más nem rakott össze abból a nézőpontból. Szerintem valóban nem az számít, hogy 10 vagy 1 millió ember fog-e tollat ragadni, hanem az, hogy a célig megtett úton – aki csatlakozik – milyen belső többlettel lesz gazdagabb. Elismerésem Rita, amiért nem arról cikkezel, hogy műveletlenek az emberek, hanem teszel lépéseket azért, hogy ne legyenek azok! Úgyhogy részemről a 10 millióból 1 főt garantálok!
:))))))))))))))
Köszönöm szépen :))))
Valamit mindenki ír. Van aki könyveket, van aki blogot vezet. Vannak, akik a szakdolgozataikat írják, mások publikálnak. A facebook-on rendszeresek a hozzászólások, még a troll is ír rendszeresen… Szóval valahol mindenki ír.
És mégis, mindezek ellenére olvasnak az emberek. Miért? Mert a kettő nem zárja ki egymást. Vagy a zenész nem hallgat zenét? A vállalkozó nem veszi igénybe más vállalkozás szolgáltatásait? A kereskedő nem vásárol, a sofőr nem utazik utasként, a tanár nem tanul többet, a szakács nem eszi más főztjét, a színész nem néz meg más színdarabot, más filmet?
De tovább megyek: minél inkább író valaki, annál inkább olvasni fog. Mert érdekli a konkurencia, mert fejlődni akar, mert sokkal befogadóbbá válik. Ahogy a tanár is tanul tovább, a kereskedő már nem csak vásárol, hanem figyeli a konkurenciát…
Ferenc, ha legközelebb megkapom ezt a kérdést, a hozzászólásod linkjét fogom bemásolni válaszul 🙂 Tökéletes, köszönöm!!!
Engem az ilyen „savas” kérdések/cikkek inkább felvillanyoznak mint lelomboznak. Az hogy ennyire megosztó tud lenni valami, az azt jelenti, hogy gondolatébresztő, tehát foglalkoztatja az embereket (még azokat is akik le akarják húzni). Ezek szerint mégis van mögötte valami, ha ennyire rápörgött mindenki ilyen vagy olyan értelemben. Személy szerint engem nagyon érdekel a téma, s már jelentkeztem is rá és nagyon várom! 🙂
Nekik talán jobban tetszene a 10 millió károgó országa!
Tartok tőle, hogy az már adott 🙂
Meg vannak, akiknek a 10 millió autóipari beszállító-szalagmunkás országa a céljuk, hát ez ellen én mindenki helyében elég harcosan küzdenék 🙂
Szalagmunkásokra pedig szükség van.
Azért kell küzdenünk, hogy munkájuk végeztével ezek az emberek ne a tömegek butítására felesküdött média rabszolgájává váljanak, hanem a mi írásainkat olvassák, és képezzék magukat. Így monoton munkájuk után az életük jobbra fordulásán dolgozhatnak, és messze elkerülik majd az egyre gyérülő károgó csoportokat.
Sziasztok!
El sem tudnám képzelni magam olvasás nélkül! Nem is értem, hogy létezhetnek emberek, akik nem vesznek kézbe néha egy könyvet, nem érzik azt az izgalmat, kíváncsiságot, ami ezzel jár!
Néha, amikor magam is írok (mostanában valahogy nem), abban mind-mind benne van, amit eddig olvastam: Jókaitól Lázár Ervinig, Asimovtól Lem-en keresztül William Gibsonig. Hiszen én voltam egyszerre minden hős és antihős és mellékszereplő, és én jártam azokon az utcákon, házakban, én vezettem azokat az autókat, űrhajókat…
Hogy is lehetne ezek nélkül létezni?