Az egyik női oldalon arról értekeztek, hogy mekkora hülyeség már egy olyan könyv, amiben mindenféle LEGO építmény összerakásának módjai vannak illusztrálva. Merthogy a LEGO-ban az a jó – véli az újságíró -, hogy azt csinálsz belőle, amit akarsz és úgy, ahogy akarsz. És akkor jön valaki, aki baromi drágán – akciósan 5000 forint – kiad egy ilyen könyvet, amiben ÖTLETEK vannak ahhoz, hogy miket lehet építeni a LEGO-ból, és ez gátolja a kreativitást, mert a kreativitáshoz az kell, hogy semmilyen támpont ne legyen. Napersze, LEGO az legyen, ugye? (a cikket a divany.hu-n találod)
Írtam egy könyvet a jobb agyféltekés írásról, és remélem, hogy azt elolvasva már mindenki számára sokkal tisztább lesz a kreativitás mibenléte, de most nem tudtam elmenni ez mellett a cikk mellett úgy, hogy ne javítsam ki a benne állítottakat. Óriási tévedés azt hinni, hogy kreatív csak akkor lehet az ember, ha a határtalan űr veszi körbe.
Kreativitás létezik korlátok, sőt, igencsak szűk korlátok között is! Aki ennek ellenkezőjét állítja, annak fogalma sincs a kreativitásról.
A kreativitás a dolgok másképp való megközelítését, és a problémák újszerű megoldását is jelenti – meg még sok mindent -, és az emberiség rengeteg korlát között él, elég csak a teret és az időt alapul venni. Ha elfogadnánk azt a megállapítást, mely szerint a kreativitáshoz légüres tér kell, akkor nem létezne kreativitás. Tehát, ha nem létezne kreativitás, akkor mondhatnánk ki azt a tételt, hogy „a kreativitáshoz végtelen szabadság kell”. Mivel létezik kreativitás, és korlátok is léteznek, ezért megállapítom, hogy a kettő szorosan összefügghet.
Még mindig az őskorban lennénk – csak nem tudnánk róla, hogy az az ŐS, mert csak az létezne számunkra ugyebár -, ha nem „engednénk meg”, hogy a kreativitás működjön akkor is, ha rövid az időnk, vagy szűkösek a készleteink, vagy egyszerűen buták vagyunk a témához, mint a tök.
Nem az a kreatív, aki 5 kiló, véletlenszerűen összelapátolt LEGOkupacból felépít egy komplett Apollo 13-at nyolc hónap alatt.
Hanem az a kreatív, amikor például egy gyerek összetesz két LEGOkockát, ami éppen a keze ügyébe akadt, és egész nap azzal játszik, mert egyik percben egy foltos jaguár az a két nyamvadt kocka, másik percben autó az a két kocka, a harmadik percben meg T-Rex, a negyedikben meg ő maga.
A kreativitáshoz kapcsolt szabadság-szükséglet nem más, mint az elme szabadsága, a képzelet szabadsága, és annak a szabadsága, hogy ha akarjuk, azt gondolhassuk, hogy azok a korlátok nincsenek is ott.
De korlátok mindig lesznek. A LEGO is korlát(olt): nem puha, nem hajlékony, nem képlékeny, nem fém, nem fa, nem gömbölyű, nem egyszínű, stb., stb.
Az ember a korlátok között is szabad és kreatív, sőt, a korlátok növelhetik a kreativitást. (Még az állatoknál is.)
Az, hogy nem fejből építek LEGOt, hanem segédletből, még nem csorbítja az építés, a tevékenység örömét, és nem degradálja a tevékenység agyra-testre-lélekre gyakorolt pozitív hatását.
Mert ez a lényeg: cselekedni és közben jól érezni magunkat.
Vidi Rita
Sőt, a kreativitást kifejezetten segíti, ha vannak bizonyos határok. Gondoljatok arra, milyen lenne, ha nem lennének írók, hanem mindenki egyik nap festő lenne, második nap fafaragó, harmadik nap fazekas, negyedik nap költő, és minden nap más. Akkor nem tudna elég jót alkotni a saját területén.
Meg egy normális alkotó legalább magának szab kereteket a konkrét művel kapcsolatban. Nem mindegy ugye, hogy egy doboz legóból akarsz építeni, vagy tíz tonnányiból?
Köszi az írást!
Sőt, marketing szövegíróként azt mondom, hogy a korlátok szabadítják fel igazán a kreativitást! Elvégre mi inspirálóbb lehet annál, mint egy csomó szabályt betartani ÉS összehozni valami újat és egyedit!
Bármiről, bárhogyan, bármennyit írni bárki tud; de igazán büszke akkor lesz magára az ember, ha valami nehézből tud valami jót csinálni.