5 kreatív írásgyakorlat

Borongós időben, de a strandon napozva is jól jöhet egy kis játékos írásgyakorlat, mert nemcsak az íráskészséget fejleszti, hanem konkrétan a szürke állományt is.

Játékos kreatív írás feladatok, bárkinek, akinek van 5-10 perce:

  • Nézd meg a kedvenc híroldalad címlapját, és írj történetet az éppen aktuális vezércikk alapján! Haladó technika: kezdd a történetet a cikk első mondatával, és legyen a történeted utolsó mondata a cikk utolsó mondata!
  • Üss fel egy lexikont csukott szemmel, mutass még mindig csukott szemmel valahova az egyik oldalon belül, majd írj azzal a szócikkel történetet!
  • Menj a könyvespolcodhoz, vedd le a szemmagasságban lévő polcról a jobbról a 12. könyvet, nyisd ki a 73. oldalon, és keresd ki az 52. szót. Bármi is az, legyen ez a következő történeted központi szava – kulcsszava.
  • Leíró feladat: Írj le (fess le szavakkal) egy hétköznapi embert, aki éppen egy nem hétköznapi tettet hajt végre.
  • Írj le egy tájat egy sas szemszögéből, de úgy, hogy a sast nem említed!

Oszd meg velünk az írásodat a Kreatív Írás facebook oldalon, örömmel olvassuk majd!

https://www.facebook.com/kreativiras

5 Comments

  1. Dufek Mária

    Nagyon szépek a hegyek,látom a fenyők sötétzöld csúcsait.hideg szél fut végig a szárnyaimon,tollaimat lebegteti.Egy enyhe fuvallat megemel.
    Élvezem a szárnyalást,csodálatos a világ.Felhők gyülekeznek,elég barátságtalan csoportosulás,de mögülük még mindig kikandikál a nap.
    Alattam mezők,itt ott emberek.az egyik szemellenzőt csinál a kezéből,valamit kiált, és többen is felkapják a fejüket.Kissé odébb kecskéket látok a sziklaszirten,csodálom a kitartásukat,rendíthetetlenül haladnak a keskeny,lélekveszejtő kanyargós hegyi csapásokon.Meglátom a saját árnyékom,de nagy vagyok!Házakat is látok szétszórtan, a hegyek oldalába.Néhol tüzek égnek,és vidám emberek csoportjait látom,gyerekek labdáznak.Előttem fehér sziklák bukkannak fel, még magasabbra emelkedem.Innen már csak hangyányiak a házak,némely kéményből füst gomolyog.Alattam kisebb madarak repülnek csapatostul,sietős nekik.
    Úgy döntöttem leszállok,ez a kis szirt meg is felel.

    • Nagyon tetszett, kedvem támadt kicsit átírni.

      Festőien ragyogtak a hegyek a fenyők mélyzöld csúcsainak hátterében. Hűvös szellő tollaimat lebegtetve futott végig szárnyaimon, de végül mégis enyhe fuvallat emelt magasabb nézőpontba.
      A szárnyalás a legélvezetesebb e csodálatos világban – innen minden látszik!
      Felettem barátságtalan felhők gyülekeztek fura csoportokban, a mögülük kikandikáló késődélutáni napra fittyet hányva.
      Alattam halvány, kockás mezők, itt-ott azok emberek rajta. Egyikük épp szemellenzőt hajtogatott tollatlan szárnyából és felém rikoltott. Többen felkapták fejüket.
      Kissé odébb, egyik kedvenc szirtemen, kitartó kecskefiak, vakmerőségüket fitogtatva, rendíthetetlenül ügettek karcsún kígyózó, lélekvesztő csapásaikon. Hatalmas árnyékomba sem érhetnek!
      A hegyek oldalába házakat szórt szét a sors, életteret teremtve vidám népeknek. Gyermekeik könnyed gömöket adogattak egymásnak lábaikkal. Sötétedés közeledtével itt tábortüzek gyúltak.
      Ideje volt magasabbra lendülnöm, elértem a fehér sziklák határát. A házak, melyekből a szörnyű szagú szürke hamufelhő is készül, innen biztonságosan parányinak hatottak. Ezért is szerettem ezt a magasságot, és a zajos, sietős kis énekes csapatok miatt is, kik jóval lentebb repkedtek. Nem véletlenül választottam ez éjjelre a fejér szirtet. Megpihentem.

  2. Dufek Mária

    Egy kisfiú,átlagos.Szőke,kicsit szeplős,nincs benne semmi különös.Leszámítva azt, hogy szereti a macskákat.
    Ez a szeretet vette rá egy számára nem mindennapi tettre.Egy cicát látott,vagyis inkább hallott,aki keservesen nyávogott.A csacska!Felmászott a fára, de lejönni…Persze, az már nehezebb, főleg ilyen kicsinek, talán először mászott fára.A kisfiú fél a magasba, mászókára sem szívesen mászik, de most egy cicáról van szó,ez teljesen megváltoztatja a gondolkodását, most cselekedni kell.Beleképzeli magát a cica helyzetébe,a múltkor a mászókán mennyire félt,remegett a lába.Szegény cica, sóhajtott, és a pincéből felcipelt létra első fokára tette a lábát.Kis idő múlva már a cicussal hadakozott, aki ellenkezett a mentési kísérletével,de végül is megadta magát.Bizalmat érzett a kisfiú irányában, talán megérezte a fiú is izgul.Csak néhány bizonytalan lépés hátra fele,lefele a létrán,és már ketten ültek a füvön.
    Életre szóló barátság született.

  3. Végre valami feladat! 😀
    Most már csak idő kéne hozzá. :/ (Ma korán végeztem, este fél 10-kor már “haza” értem…)

  4. Húúú Rita!, Ez naggyon tetszik!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.