Tegnap megjelent egy cikk az indexen, és nagyon sokan kérték, hogy reagálják a benne foglaltakra.
Íme a cikk: http://index.hu/tudomany/altudomany/2013/11/18/dominal_az_agyfelteke_csak_nem_ugy/
A cikk apropóját egy online teszt adta, amelyet végig kattintgatva kiderült, hogy a „kitöltő” jobb, vagy bal agyféltekei dominanciával bír-e.
Az index cikk cáfolja a teszt megbízhatóságát, ugyanakkor mi egy zárt csoportunkban sorban megcsináltuk, és bizony az általam is kreatívnak ismert emberek kb. 70%-os jobb agyféltekei dominanciával bírnak a teszt szerint, nagyon kevesen bal agyféltekei domináltak, míg a többség szinte 50-50%-ot ért el.
A teszt aranyos, frappáns, és remek móka, és természetesen nagyon távol áll egy tudományos felméréstől. De nem is ez a célja egy ilyen tesztnek.
Van például ez a kép:
A két agyfélteke közti konfliktus tettenérése
Ennél az a feladat, hogy a szöveg felolvasása helyett a szöveg színét kell magunkban kigondolnunk. Nem kell kimondanunk, csak gondolnunk.
Ez eleinte nehéznek tűnik, az agyunk automatikusan a leírt szöveget akarja kiolvasni, és úgy kell „koncentrálnunk”, hogy teljesíteni tudjuk az igazi feladatot: a szöveg színének kigondolását.
Ahogy haladunk előre a képen, úgy válik egyre egyszerűbbé a feladat, és már „eszünk ágában” sincs olvasni, képesek vagyunk kizárólag a színekre fókuszálni, és azokat kigondolni.
Erre szoktuk azt mondani, hogy ilyenkor a bal – olvasó, szövegértelmező, betűző – agyfélteke átengedi a vizuálisabb jobbnak az feladat megoldását. A bal azonban nehezen enged, ezt egy fura döccenő formájában éljük meg: se olvasni nem tudunk egy pillanatig, se a színről nincs egy futó szemvillanásig fogalmunk, aztán átbillen a mérleg nyelve, és máris gondoljuk a színt. Vagy a másik irányba billen – ez is előfordul -, és nem tudunk a színre gondolni, mert a bal agyféltekénk köti az ebet a karóhoz, és olvasni akar, és amit nagyon akar, azt meg is teszi. Nagyon érdekes az a tény, hogy az eddigi tapasztalatainkból az tűnik ki, hogy az idősebb korosztály elég nehezen tudja „megoldani” ezt a színes szöveg feladatot, holott már eredendően igen jól és szemléletesen írnak, és előzőleg rengeteget olvastak. Mégis, már-már lehetetlen küldetés számukra az egész képet „végiggondolni”!
A jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamon speciálisabb esettel szembesülünk, mint a jobb agyféltekés rajztanfolyamokon, ugyanis mindkét félteke olvas. A bal a betűket, írásjeleket, központozást tudja, illetve értelmezi a szavakat a szövegkörnyezethez képest, míg a jobb előhívja az agy vizuális központjából a szavak képét. Nem betűről betűre olvasunk, hanem képszerűen. Vannak, akik csak egy-egy szót tudnak így előhívni, míg vannak, akik komplett mondatrészeket (ők képesek villámolvasásra, gyorsolvasásra, ún. képi olvasásra).
Ezeket a tapasztalatokat nagyon könnyű saját bőrünkön modellezni. Könnyű kipróbálni, könnyű megélni, hiszen semmi más nem kell hozzá, csak például ez a kép a színes szavakkal. Vannak persze hasonlóan frappáns feladatok, amik megéreztetik az elvégzőjükkel, hogy milyen érzés a két agyfélteke kommunikációja, milyen érzés az, amikor mindkettő egyszerre akarja megoldani a feladatot – de csak az egyikük képes rá igazából -, és milyen az, amikor a két agyfélteke szinte harcol egymással.
Lehet – ez áll az index cikkben -, hogy nem sikerült még bebizonyítani a közbeszédben értelmezett „agyféltekei dominancia” köznyelvi elméletét, de az igazság az, hogy ennek ellenkezőjét sem sikerült bebizonyítani.
Az biztos – és ezt minden tanfolyamon elmondjuk, sőt, a tanfolyam jelentkezési oldalán is -, hogy nincs olyan, hogy csak a balt használom, és akkor elmehetek könyvvizsgálónak, vagy csak a jobbat, és akkor majd én leszek Michelangelo reinkarnációja. Az viszont létező dolog – és ezt bárki megtapasztalhatja nálunk is -, hogy alkotni jobb úgy, ha a bal agyféltekét kicsit lenyugtatjuk, és kicsit megtuningoljuk a jobbat.
Az index cikkben Ragó Anett egyetemi adjunktus arról beszél, hogy ahhoz, hogy a féltekei dominanciánkat felderítsük, koponyalékelésre lenne szükség.
Valóban, a valódi tudományos tényekhez erre lenne szükség, de amikor ujjlenyomatot akarunk venni – ami szintén ugyanolyan egyedi, mint az agyunk pontos lateralizáltsága – akkor sem a térd könyökén kezdünk el kutakodni, ebből kifolyólag, mikor a beszédközpontot keressük, akkor alapvetően nem a jobb agyféltekét nyitjuk fel.
Anyámnak volt egy agyi aneurizmája a jobb agyféltekéjében. Megműtötték. Nem vizsgálták a bal agyféltekéjét elektródákkal, de az agyműtétet végző orvos már előzőleg elmondta, hogy anyám nagyon szerencsés, amiért nem a bal agyféltekéjében történt az agyi katasztrófa, mert akkor már nem tudna beszélni, és nem tudná magát megértetni a világgal, vagy épp már halott lenne…
Tehát a féltekék közti különbség alapvető, de mindenkinél kicsit teljesen más az agy felépítése. Ahogy nincs két egyforma tenyér, úgy nincs két egyforma agybarázdáltság, és az egyes agyterületek is eltérnek egymástól, egyénenként (megkockáztatom, hogy genetikusan vannak hasonlóságok, ahogy egy lány tenyere is nagyon hasonlíthat az anyjáéra).
A jobb agyféltekés kreatív írás tanfolyamokon összhangba hozzuk a két agyféltekét, arról pedig mindenkinek egyéni élményei vannak, hogy milyen érzés, milyen tapasztalat az, amikor nem bal agyféltekésen akar valamit létrehozni, hanem jobb agyféltekés domináltsággal. Mert van különbség, azt garantálom.
Létezik az agyféltekei dominancia, de ez csakis cselekvésben tud megnyilvánulni. Az agyféltekék összehangolása nem tesz automatikusan írózsenivé, vagy festővé, de teljesen más élménnyé válik az alkotás: örömtelibbé, könnyebbé, gördülékenyebbé, az illető pedig tele lesz önbizalommal., és ez hatással lesz az eredményeire is. Mindaddig, míg újra meg nem szólal, és vissza nem veszi az uralmat a bal agyféltekéje…
Próbáld ki, és aztán döntsd el te, hogy mi az igazság!
