10 végzetes hiba a szakkönyv írásban

Így írj szakkönyvet, ha azt akarod, hogy az olvasóid utáljanak:

1.)    Legyen minél hosszabb az Előszó előtti hálálkodós rész, amikor név szerint köszönetet mondasz mindenkinek, akivel a könyv írása alatt eltöltött hosszú hónapok időszaka alatt összetalálkoztál a közértben, metrón, Facebook-on, titkos levelező listákon, konferenciákon, és ne felejtsd ki a húsz évvel ezelőtti kollégákat sem, mert hát ha ők nem lennének…. Ha elég hosszú ez az elő-fejezet, akkor az a szerencsés helyzet állhat elő, hogy a könyvet már meg sem kell írni.

2.)    Minden fejezetnek legyen egy leadje – vagyis felvezető-összefoglaló szövege, mindenképpen dőlt betűvel, és egy levezető bekezdése is a fejezet végén, hátha ez az öt olvasódat redukálja majd kettőre. (Anyukád, és a lektorod.) Mert úgy jó egy szakkönyv, ha teljességgel bugyutának nézi az olvasót.

3.)    Minden második sorban legyen megspékelve valamelyik szó egy kis hivatkozási számmal, hogy a függelékben, szószedetben, fogalomjegyzékben majd  jól utána lehessen bogarászni. Nagyon üdvös, ha a 20. oldal táján ezek a hivatkozási számok már elérik a százas nagyságrendet, szakmai körökben ez menőnek számít.

4.)    Minden, ismétlem: MINDEN oldal alján legyen lábjegyzet, és benne magyarázat. A legtrendibb, ha a lábjegyzetbe foglalt magyarázatok csillaggal, vagy valamiféle cuki kis jellel kapcsolódnak fogalmakhoz, évszámokhoz, vagy bármilyen, lényegtelennek tűnő karakterhalmazokhoz az oldalon. A fő cél az, hogy a lábjegyzet természetesen több mint az oldal felét elfoglalja, hiszen a lábjegyzet a fontos, nem a központi tartalom. Figyelem! Ha elég sok mindenkinek tudsz hálát mondani – lásd 1-es pont -, és elég sok lábjegyzetet tudsz kipattintani az agyadból, akkor már két könyved is készen van pillanatok alatt.

5.)    Természetesen alap, hogy hivatkozási számok és csillagok IS legyenek a szövegben, ebből kifolyólag lesz lábjegyzet is, meg hátul több-tíz oldalnyi kiegészítő magyarázat. Hajrá, alakul a három könyv!

6.)    Legalább minden bekezdésben, de olykor akár bekezdésenként több esetben is hivatkozz más szakemberek megjelent írásaira, tudományos értekezésekre, de akár pletykákra is, szigorúan az alábbiak szerint: Zárójelben megjelölve pl. egy kísérletben résztvevő összes kutató nevét, megemlítve a kísérleti alanyok kódszámát, a kísérletről készült tanulmány 350 karakteres címét és alcímét, a leközlő tudományos folyóirat karakterpontos megnevezését – tüchtigek leírhatják fonetikusan is -, megjelenésének dátumát, főszerkesztőjének és felelős kiadójának nevét.  A zárójelet ne felejtsd el bezárni a könyv végén!

7.)    Már a könyv elején állíts fel egy hipotézist, ami nagy valószínűséggel senki véleményével nem fog találkozni, és aztán hosszasan taglald, hogy hogyan készítetted elő a hipotézisvizsgálatot húsz éven keresztül, és ezt tényleg meséld el – persze szigorúan csak a tényekre alapozva -, hogy hogyan történt.

8.)    A szövegben egyetlen egy épkézláb, józan paraszti ésszel felfogható szó se szerepeljen, vagy ha mégis, akkor az logikailag mondjon ellent az előzményeknek, hogy ha még érthetőnek is tűnne, akkor se legyen az. Elvégre akkor nem lehetne elég hivatkozási számot használni. Minden hasson idegenül, ridegen és keményen, és az az alap, hogy az olvasó agya facsarodjon bele az olvasásba, és maradjon is úgy.

9.)    Soha, de soha, DE SOHA ne használj sztorikat a szövegben, mert akkor komolytalanná, hiteltelenné, és még a végén értelmezhetővé válna a könyved. A cél az, hogy maximum két ember értse meg a mondanivalóját, és az nem feltétel, hogy te abban a kettőben legyél.

10.) A könyv érjen úgy véget, mintha mi sem történt volna, sehol egy lecsengető fejezet, sehol egy összefoglalás, csak legyen vége, mint a botnak. Az esetlegesen üresen maradt oldalakat nyugodtan töltse ki a kiadó a teljességgel irreleváns egyéb kiadványainak reklámjával!

Ha esetleg nevettél egyes pontoknál, az nem a véletlen műve ;). De sajnos ez nem vicc. Ha eddig megjelent szakkönyvekből akarod ellesni, hogyan kell ilyen könyvet megírni, összeállítani, akkor a lehető legrosszabb helyen keresgélsz.
A szakkönyv írásnak teljesen más szempontok szerint kell nekifogni, és a legújabb titkok alapján kell végigcsinálni, máskülönben egy leszel a “futottak még” kategóriában…

Mik ezek a titkok? A Szakértő – online tréningen kiderül>>

Vidi Rita

8 Comments

  1. Stefanik Ildi

    Hhhuúh. 🙂
    Ezek a pontok inkább egy szakdolgozat elengedhetetlen részei… de szakkönyv is (jó, a hipotézis még hagyján), hivatkozások, forrásmegjelölések, kiegészítő magyarázatok és a felhasznált irodalom jegyzéke nélkül – most elsőre jó bátornak hangzik. 🙂

  2. Nagyon tetszett a cikk. Vicces, elgondolkoztató. Egy pontot lehet hogy nem értek, vagy nem értek vele egyet. A 2. pont: leadek írása. Szakkönyvnél talán pont nem az a baj, hogy hülyének nézik az olvasót ha leadet ír. A szakkönyvet sokszor nem az elejétől a végéig olvassuk, vagy nincs szükségünk mindenre ugyanolyan mélységben. Ezért én szeretem az összefoglalásokat. (A Simplicity című könyvben volt róla szó, hogy attól függően mennyi ideje van valakinek, annyira mélyedjen bele. Vagy mikor először “olvastam” a Motiváció 3.0 könyvet, ott a tartalomjegyzékben is ki van emelve a lényeg, meg a végén összegezve! Emiatt olvastam el könyvet elejétől a végéig!) Szóval szerintem a lead nem gáz! Persze nem mindegy milyen a lead – külön tanítják újságíróknak – hogy legyen benne a lényeg, de felkeltse a figyelmet, és olvassuk el az egészet. De lehet, hogy másfajta leadekről beszélünk…

  3. Zsolt (Dr.T)

    Rita drága, jót derültem a szövegen, de sajnos azt kellett megállapítanom, hogy valószínűleg nemcsak a szakkönyv írás egyetlen titkos módszerét nem birtoklod, de még az is felvetődik, hogy nem tudod, hogy mire jó egy szakkönyv.
    Eleve a 2. és 10. pont üti egymást, mert az egyik pontban feleslegesnek nevezed az összefoglalásokat, a másikon pedig hiányolod ugyanezeket. (De ez apróság, és még humornak is felfogható.) 🙂
    Viszont az összefoglalásokra szükség van, mert az helyezi megfelelő, rövid, értelmezhető kontextusba a részleteket. Az igazán elegáns könyvekben, sőt cikkekben nemcsak absztrakt van, hanem külön box-ot is alkalmaznak újabban, hogy a lényeget közérthető nyelven, néhány mondatban is összefoglalják (ángólusul take-home.message -nek is nevezik), hogy az adott szakterület mélységeibe kevésbé beavatott is megérthesse a lényeget, a mondandó jelentőségét.
    A hivatkozások, amiket oda-vissza cikizel, és a 3 különböző formáját kevered, rendkívüli jelentőséggel bírnak. Aki nem regényként olvas egy szakkönyvet, vagy közleményt, rövid úton falhoz is vágná esetleg azt, ha nem lennének benne hivatkozások, amikben a részleteknek, vagy forrásoknak – ha szükségét érzi – utána nézhet, meg megtudhatja hogy azok az adatok, előfeltevések, és módszerek, melyek felhasználásra kerültek, honnan származnak, hogy jöttek ki, mik a részletei, lépései, mennyire megbízhatóak, stb.
    A magam részéről a 6. pontban cikizett, első szerző, plusz évszám típusú hivatkozásokat kedvelem, mert ha több helyen, vagy több fejezetben fordul elő az adott hivatkozás, akkor ránézésre be tudom később azonosítani, hogy melyik forrásra támaszkodik éppen a szerző. (A tudomány ugyanis nem a semmiben áll és lebeg 😀 ) Könyvekre való hivatkozás esetén igen örvendetes, ha plusszban legalább a fejezet sorszámát is megadja az író, bár legjobb az oldalszám (tól-ig) mert egy 300-500 oldalas könyvben megtalálni az éppen szükséges részletet igencsak macerás feladat. (Ezt viszont ki lehetett volna cikizni, hogy véletlenül se adja meg ezt a hivatkozás, hagy kelljen az egész többszáz oldalas könyvet végignyálazni, s így egyetlen szakkönyvvel összességben további néhány ezer oldallal lehet fokozni az olvasó tudományos olvasmány-élményeinek mennyiségét. 🙂 )
    A sorszámozott hivatkozósdi amit a 3. pontban cikizel, tényleg azokba könyvekbe valók, ahol rengeteg hivatkozni való akad. Például egy, valamely témát összefoglaló könyvben, a nem belemélyedő olvasó különösebb zavarása nélkül akár tényleg 20 oldalon is több száz vonatkozó közleményre lehet precízen hivatkozni. 🙂
    A lábjegyzetek leginkább a társadalomtudományi művekre jellemzőek, ahol értelmezési problémákat taglalnak például ott. Bár láttam már több jelentős, igen kiemelkedő – közönséges halandók számára is fogyasztható – természettudományos munkában is ezt a megoldást. Ilyenkor a szerencsétlen nem univerzális polihisztor olvasó tájékoztatására használatos. 🙂
    A 8. ponthoz talán gondolj bele eddigi PC és Víruskommandós múltadba, tudnál-e a kacifántosabb műszakibb területekből szakszavaktól és agycsavarásoktól mentes szakkönyvet írni, ami nem csak a felszínt karistolja. (Pl. különböző internetes, és számítógépes protokollok, php, css, html, java, stb. titkok…) 😀

    u.i.: Hivatkozva egy korábbi posztodra, időközben a Szegedi Tudományegyetem főépületnek lépcsőjén felavatták Szent-Györgyi Albert szobrát – PIPÁVAL A KEZÉBEN. 🙂 Mire lehetett volna képes eme nagy ember, ha -mint írtad – dohányzással nem veszi el önmagától a kreativitást? 😀

  4. Stefanik Ildi

    Zsolt a kommentje végén bemutatta a teljesen szabályszerűtlen hivatkozást is. Smittelted? 😀 Ülj le fiam, egyes. 😀 😀
    Hát igen, érdemes óvatosan bánni a szabály döntögetésekkel, nehogy a végzetes hibák helyett végzetes bukás legyen a vége… meg az sem biztos, hogy mindenkinek szakkönyvet kell írnia, azért legyünk őszinték, azok az adott szak, szakma csúcsai. Jó esetben. 🙂

  5. Rita cikkén jót derültem, ugyanakkor teljesen egyetértek vele. Amilyen típusú szakkönyvet ő most leírt, olyanba már futottam bele. 1, 5 oldal után fájt a fejem, nem tudtam, hogy miről is szól alapvetően a könyv, és szerintem nem jutottam el a harmadik oldalig, vittem vissza a könyvtárba. Azóta nem csak a könyv tartalmát olvasom el, de belelapozok, és nagyjából végigpörgetem, mire számíthatok.

  6. Jót mosolyogtam a cikkeden Rita!
    A 90-es évek közepén levezőn szereztem egy közgazdász másoddiplomát.
    Igazából szinte csak azért iratkoztam be, mert szerettem, ha tanítanak engem és ezt reméltem.
    A diplomamunka írásakor úgy gondoltam, legyen ebből az egészből valami hasznom is, így a témaválasztásom: üzleti terv.
    Gondoltam kidolgozom a saját vállalkozásomra.
    Ezt meg is írtam kb. 120 oldalon keresztül. Mutattam a konzulensnek (ő az egyetemi tanár, aki felügyeli a szakdolgozat írását), egyből lehurrogta: azt mondta: nem elég tudományos. Nincsenek benne idézetek, lábjegyzetek, hivatkozások elismert tudósokra, művekre. Tényleg nem voltak. Csak józan ész szerint feldolgozva az adott téma.
    Nos ezek után irány a könyvtár: 15-20 tudományos kötet hevert körülöttem a szőnyegen minimum, azokból ollózgattam a különböző idézeteket, teletűzdelve az oldalakat csillagokkal, lábjegyzetekkel, hivatkozásokkal, és a végén a többoldalas forrásfelsorolás…
    A szakdolgozatom hasonló lett, mint amit leírtál föntebb – kivéve a hálálkodó részt-, hogy kerüljük el.
    5-öst kaptam rá. Így már elég tudományos volt.
    Kevés önálló gondolat maradt benne – max. az ötletesség, az ollózáshoz. Az eredeti írásomat csatoltam hozzá, mint példát.
    Ez kellett. 🙂

  7. Nagyon fontos, hogy a hivatkozásokat és a lábjegyzeteket ici-pici betűvel kell szedni. Így több kifér, az olvasó meg lesz szíves felvenni egy szemüveget, ha el akarja olvasni ezt az – amúgy igen fontos – szakaszt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük