Gyerekkori emlékeim – B. bácsi

Gyerekkori emlékeim – B. bácsi

B. bácsi a festéküzlet alkalmazottja volt. A festéküzletnek, mely eredetileg a nagyapámé volt, aztán államosították.

Mi felette laktunk, az emeleten. A házhoz tartozó udvar, ahol napközben játszani szoktam részben a festéküzlet raktáraként is szolgált. Itt tartották a petróleumos hordókat meg a nagy, 50 literes sósavas kosaras üvegballonokat. Ugyan még csak 5 éves lehettem, de azt már tudtam, hogy a ballonokat nagy ívben el kell kerülni, mert az a kibírhatatlanul csípős szagú sárgás valami, amit úgy hívnak hogy sósav, bizonyára olyan veszélyes is, mint amilyen csípős.

Az udvar végében egy vízcsap állt ki a raktárhelyiség falából. Ezt olyankor használtuk, ha az udvart fel akartuk mosni. Csak egyszerűen ráhúztuk egy hosszú gumitömlő végét, a csapot megeresztettük és felülről lefelé haladva, amerre az udvar lejtett szépen „végigslágoztuk“.

B. bácsi dolga volt a vevők számára a ballonból kimérni a szükséges mennyiségű sósavat az általuk hozott üvegbe. Ehhez egy gumitömlőt használt, amivel a ballonból ügyesen át- eresztette a szükséges mennyiséget. Én ilyenkor őt a konyha ablakából észrevétlenül figyeltem, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is csinálja. Miután az üveget úgy nagyjából háromnegyed részben feltöltötte, fogta, odavitte a vízcsaphoz, alátette és szépen színültig tele- eresztette. Hm, gondoltam, milyen rendes ember ez a B. bácsi, nem akarja hogy az az erős és felettébb veszedelmes sósav esetleg valami bajt okozzon a vásárlóknak. Ha tesz hozzá pár ujjnyi vizet már nem is olyan csípős. Bizony, én sem merném senkinek sem odaadni csak úgy víz nélkül.

Egy dolgot azonban sehogy sem értettem. B. bácsi soha nem mérte le, hogy mennyi vizet tegyen a sósavhoz. Csak úgy szemre öntögette össze az egészet. Hát ezt meg mi? – méltatlankodtam magamban. Miféle munka ez? Hogy lehet így helyesen eltalálni mennyit is kell hozzá tölteni? Na, ez már semmiképpen sem tetszett. Ha nem csinálja pontosan, akkor egy- szer ilyen lesz, máskor meg olyan, csak akkor lesz jó, ha véletlenül eltalálja a mennyiséget. Azért ezt mégsem így kellene csinálni. B. bácsi felelőtlenségébe nem tudtam belenyugodni…

Hosszas vívódás után végül arra a meggyőződésre jutottam: B. bácsi tán nem is olyan rendes ember…

Írta:  Rudolf Th

Szeretnéd, ha a te írásod is megjelenne itt? 
Jelentkezz be a kreativitásfejlesztő online tanfolyamunkra, és a 14. leckénél megkapod az instrukciókat:
http://www.kreativiras.com/tudastar/