Minden diák tudja, hogy szakdolgozatot írni ROSSZ! Hol van már az az idő, mikor pár éve boldogan lobogtattad a papírt, hogy felvettek! Ma már, sok év tapasztalata, keserve van a hátad mögött, van mire fáradtnak és reménytelennek lenned! Még hogy jövő, még hogy lendület, még hogy lehetőségek! Még hogy tegyük fel a pontot az i-re, ha már eddig eljutottunk!
Még hogy kreatív jobb agyfélteke és racionális bal agyfélteke összehangolása!
Csak nem képzeli valaki, hogy lehet egy szakdoga alkotó tevékenység is, amelyikben tényleg kiteljesedünk, és olyan művet hozunk létre, amelyre később is büszkék lehetünk, amiből mások is tanulhatnak, amit szívesen mutogatunk majd a gyerekeinknek, unokáinknak is? Nem, ez merő kényszer és szenvedés! És úgy sem lesz kész! SOHA! Már, ha betartjuk az alábbi tíz pontot!
Szakdolgozat? Minek az?
Szakdolgozat ellenes tippek – örök halogatóknak
- Válasszunk olyan témát, ami nem érdekel minket! Lehetőleg olyan legyen, amit már tantárgyként sem értettünk vagy valamiért utáltuk, bukdácsoltunk belőle. Válasszunk hozzá egy olyan konzulenst, aki unalmas, mint a háromnapos krumplifőzelék, és mindenki kispárnával jár az óráira, hogy ne aludja el az arcát az előadás végére, vagy idegesítően tudálékos és önimádó tanárt, akinek hiába nagy a tudása, az arca és az egója még nagyobb, és meg lehet fulladni a személyiségétől!
- Minél később kezdünk az anyaggyűjtésbe, annál jobb! Ne zavarjon minket, hogy az internet korában élünk, nem kell könyvtári könyvekből titokban lapokat kitépkednünk vagy fénymásolgatnunk az igazán jó előadásokat, szakirodalmat. Éljük meg szenvedésnek, hogy be kell írni a Google-be néhány szót, és milliós találatot ad. Nehogy használjuk a nyelvtudásunkat! Tilos idegen tollakkal ékeskedni, más országok tudósainak eredményeit, tanulmányait elolvasni! A YouTube-ot felejtsük el! Még a végén könnyed, élvezetes videókat találunk! Tartózkodjunk a TED előadóktól, még lelkesítő hatással lennének ránk!!! Szigorúan az utolsó percben próbáljunk olyan céget keríteni, amelyik tudna segíteni a témánkban, illetve jó szívvel venne fel gyakornoknak! Nehogy az életben is lássunk olyasmit, amiről írni akarunk!
- Ne készítsünk tervet, ne osszuk be a teendőket! Aki azzal jön, hogy tudjuk-e, mi a SMART, azt kergessük el! Nehogy belekezdjen a mondókájába, hogy azt jelenti; konkrét és pontos, mérhető és ellenőrizhető, teljesíthető, témába vágó és a célhoz egyértelműen köthető, határidővel rendelkező vagy adott időkerethez köthető idő- és feladatbeosztás! Ha csináltat velünk egy ilyet, még időre elkészülünk! Hagyjuk, hogy teljenek a hónapok, érezzük jól magunkat, majd a múzsa úgyis fenéken billent minket, ha már nagyon szorít a határidő! Ha meg nem, hát nem!
- Ne legyen alapkoncepciónk, fogalmunk se legyen, hogy mi az alapkérdése a szakdolgozatunknak, és hova akarunk eljutni vele! Arról aztán végképp nem érdemes gondolkodni, hogy mi lesz a várható végkövetkeztetésünk, hova fogunk az egésszel kilyukadni! Még elkezdene érdekelni a válasz, és nekilátnánk kutatni, vagy – ó rettenet! – írni!
- Egy logikusan felépített vázlat nagyban növeli a veszélyét annak, hogy elkezdünk dolgozni. Óvakodjunk attól, hogy pontokba szedjük a lényeget!
- Ha nincs vázlatunk és nincs időtervünk, akkor már nagyon sokat tettünk annak érdekében, hogy ne írjunk le egy sort sem. De így is figyeljünk, nehogy a szülők vagy szorgalmas diáktársak hálójába akadva a könyvtár felé vegyük az irányt, vagy leüljünk a laptop elé. Ha mégis belecsúsznánk abba, hogy napi rendszerességgel kezdünk foglalkozni a szakdolgozattal, akkor kockáztatjuk az elkészülését. Borítsuk fel a bioritmusunkat, feküdjünk későn, ha hajnali pacsirták vagyunk, keljünk korán, ha éjjeli baglyok. Partizzunk vég nélkül, legyen gyulladt csíkszemünk, hogy ne is lássuk a betűket a monitoron. Levegőre ne járjunk, nehogy oxigén jusson az agyunkba, mert még eszünkbe jut valami!
- Ha a fentieket betartjuk, akkor nem lesz miről referálni a konzulensünknek, bujkálni fogunk előle. Végül is, mi már eleve utáltuk, nem gond, ha ő is megutál minket! Ha találkoznánk, vagy beszélgetnénk vele, kiderülhetne, hogy szimpatikus figura, még a végén rájönnénk, hogy a téma sem érdektelen, amit tanít! Ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak!
- Ha valaki felajánlja a segítségét, akár a megírásban, tapasztalatai átadásában, akár lektorálásban, nyelvi ellenőrzésben, gyakorlati hely szerzésében, kérdőívezésben – meneküljünk előle!!! Legközelebb akkor hívjuk fel, ha már lejárt a beadási határidő!
- Ha nem sikerült betartani a fent felsoroltakat, és elkészültünk a művel, akkor legalább nézzük el a határidőt, tévesszük el a formátumot, amiben be kell adni, küldjük rossz e-mail címre az anyagot, vagy küldjük el helyette véletlenül 16 évesen írt erotikus balladakezdeményeinket! Ne ellenőrizzük le, hogy elfogadták-e, visszaigazolták-e? Üljünk a babérjainkon, hogy biztosan nincs több adminisztrációs teendőnk!
- Pár év múlva a 10 éves érettségi találkozón legyünk nagyon dühösek azokra, akik velünk jártak egyetemre, lediplomáztak és már szépen haladnak a ranglétrán a szakmájukban! Nevezzük nagyképűnek a háta mögött azt, aki már a doktoriját írja! Találjunk ki jó kis mentségeket arra, hogy mi miatt is nem tudtuk összehozni annak idején azt a fránya szakdolgozatot!
Utóirat: Ha másra nem is, arra jó lesz majd ez az élettapasztalat, hogy a gyerekünknek nem fogjuk hagyni, hogy ugyanezt csinálja, mikor eljön az ideje, hogy megírja a saját szakdolgozatát…
