Nem gondoltad volna, hogy ez a pillanat is eljön, mikor pár éve boldogan lobogtattad a papírt, hogy felvettek! De most itt állsz, egy-két kihagyott vagy külföldön töltött félévvel és jó néhány sikeres vizsgával a hátad mögött. Már csak neki kellene látni, megírni azt a bizonyos szakdolgozatot!
Először úgy tűnik, még bőven van idő, aztán hirtelen elkezd vészesen fogyni! Az írók, újságírók viccesen azt szokták mondani, a határidő a legjobb múzsa! De nem csak a jobb agyféltekés, alkotó tevékenységeket húzzuk addig, míg be nem kell vetnünk a bal agyféltekét, a racionális adóbevallással is az utolsó napon állunk sorban a postán, vagy nyomjuk meg a küldés gombot, miután a túlterheléstől az összeomlás szélén álló rendszerbe feltöltöttük az adatainkat.
Mi lenne, ha nem csinálnánk ezt magunkkal?
Ha kényelmesen, alaposan, jó érzéssel végeznénk el a feladatunkat? A szakdolgozatírás lehet mumus helyett egy olyan alkotó tevékenység is, amelyikben tényleg kiteljesedünk, és olyan művet hozunk létre, amelyre később is büszkék lehetünk, amiből mások is tanulhatnak, amit szívesen mutogatunk majd a gyerekeinknek, unokáinknak is.
Hogyan lehet ezt elérni?
- Válasszunk olyan témát, ami igazán érdekel minket! Válasszunk olyan konzulenst, aki szimpatikus, akinek a tudása, szakmaisága és személyisége egyaránt példamutató számunkra!
- Gyűjtsünk megbízható, releváns anyagokat, végezzünk saját kutatást, szerezzünk olyan céget, esetet, ami kielemezhetünk.
- Készítsünk tervet, osszuk fel a teendőket átláthatóan, SMART – konkrét és pontos, mérhető és ellenőrizhető, teljesíthető, témába vágó és a célhoz egyértelműen köthető, határidővel rendelkező vagy adott időkerethez köthető – módon.
- Legyen egy alapkoncepciónk, hogy mi az alapkérdése a szakdolgozatunknak, és hova akarunk eljutni vele, azaz mi lesz a válaszunk, várható végkövetkeztetésünk.
- Készítsünk ennek megfelelően egy logikusan felépített vázlatot, pontokba szedve a lényeget.
- „Töltsük ki” a vázlatpontokat. Legyünk következetesek a napirend betartásában, attól függően, hogy bagoly típusúak vagy hajnali madárkák vagyunk, mindig azonos időben üljünk le írni. Figyeljük meg, hogy megy jobban, ha nem állunk fel fél napig, vagy úgy tudunk jobban haladni, ha beiktatunk óránként egy kis mozgást, lazítást. Ha nagyon „fehér lap” szindrómásak vagyunk, akkor is kezdjünk el CTRL V-CTRL C alapon szövegeket gyűjteni, és azokat átírni. Legjobb, ha idegen nyelvűt keresünk, mert ha igazán szépen akarjuk magyarra fordítani, az átfogalmazás során teljesen átalakul a szöveg. Belekerül a magyar gondolkodásmód és a saját felhalmozott tudásunk is!
- Ha a fentieket betartjuk, akkor lesz miről referálni a konzulensünknek, nem fogunk előle bujkálni. A találkozókon vagy levélváltásokban tőle is kaphatunk még tippeket, és mi magunk is hatékonyabban, örömtelibben tudunk dolgozni, ha tudjuk, hogy időben vagyunk.
- A kész anyagot nézessük át olyan ismerőssel, iskolatárssal, akivel szakmailag megbízunk. Keressünk olyan valakit is, aki nem ért a témához, – így nem azavarja a tartlaom olvasás közben, – de jó nyelvérzéke van, és ki tudja gyomlálni a nyelvtani hibákat, magyartalanságokat. Ha idegen nyelven készült a dolgozat, akkor természetesen olyan embert kell keresni, – mondjuk az Erasmus-os tanulók között, – aki anyanyelvi szinten ismeri a nyelvet. Sokat fejlődhet a nyelvtudásunk, ha együtt javítjuk át vele a szakdolgozatot.
- Utolsó simításként küldjük el vagy vigyük be a megadott helyre az anyagot. Utána ellenőrizzük le, hogy minden szükséges formában megérkezett, elfogadták, visszaigazolták s nincs több adminisztrációs teendőnk.
- Üljünk be egy kávézóba, rendeljünk valamit, és ígérjük meg magunknak, hogy ezen túl minden határidős dolgunkat így intézzük, mert akkora sikerélmény volt a szakdolgozat írása, hogy máskor is szeretnénk ilyen elégedettnek, okosnak, nagyszerűnek érezni magunkat.
Ha ilyen jó szívvel, odaadással, elhivatottsággal írjuk meg a szakdolgozatunkat, akkor a megvédése sem lehet gond, a bizottság látni fogja, hogy nem egy összeollózott, összecsapott munka alkotójával fog találkozni, hanem olyasvalakivel, aki szakmailag elhivatott, akinek vannak prioritásai, céljai az életében, és azokat el is fogja érni.