Hunka Zenta: Búcsú
A plafont bámultam. Zöld volt. Az is. Mint a vékony, papírból készült „ruha”, ami a testemet takarta. Nem fáztam, pedig tél volt. Karácsony előtt két nappal és a Világvége után eggyel. Pár perce egyedül voltam. Pár percet kaptam Istentől, hogy elbúcsúzzam. Elbúcsúzzam tőle, akivel sosem volt, és már nem is…
