A profi írók még az írás előtt, illetve a könyv tervezésének első pillanataiban igyekeznek magukban letisztázni azt, hogy egyáltalán kiknek is fognak írni.
Ez azért szükséges, mert ha tudod, hogy kinek írsz, akkor minden sokkal könnyebbé válik, hiszen könnyebb egy olyan emberrel beszélgetni, akit ismersz, nagyjából tudod, mi van a fejében, mire van igénye, mit szeret, mit utál, mik a gondjai, mire vágyik, sőt akár még azt is, hogy mi az útja.
Ha nem tudod, hogy kiknek írsz, vagy azt gondolod, hogy mindenkinek, akkor az mind az írást, mind az értékesítést meg fogja nehezíteni!
Kezdésnek azt kellene tisztázni, hogy milyen nemű és milyen korosztályú olvasók jelennek meg lelki szemeid előtt, mint legkedvesebbek.
Nem mindegy, hogy 18 éves fiúknak, vagy 18 éves lányoknak írsz.
De az sem mindegy, hogy 25 éves nőknek, vagy 45 éves nőknek írsz.
Mint ahogy az sem mindegy, hogy mivel foglalkoznak, milyen élethelyzetben vannak, milyenek az anyagi lehetőségeik – és ez nem a könyv árának szempontjából fontos -, mik az alapproblémáik.
Ha nagyjából letisztáztad magadban, hogy fiúk-lányok megközelítésben LEGINKÁBB melyik csoport a te célcsoportod, és körülbelül milyen korosztályt képzelsz el magadnak, akkor most jön a neheze.
A következő, célcsoportod érintő kérdésekre kell választ találnod:
Az olvasóid milyen problémájára ad megoldást a könyv? – ez azért ciki kérdés, mert ehhez még keveset tudsz az olvasóidról. A kor és a nem még nem mondja meg neked, hogy mik a problémáik. Tovább kell mennünk, hogy ezt kiderítsük.
Milyen élethelyzetben vannak éppen az olvasóid? – Tanulnak? Pályaválasztás előtt állnak? Párválasztási gondjaik vannak fiatalon? Párválasztási gondjaik vannak, de már idősebben? Nem találnak munkát? Döcögősen indul be a vállalkozásuk, és éppen ezzel küzdenek? Gyereket várnak? Kisbabájuk van? Kiderült, hogy gluténérzékenyek, és most aktuálisan ezzel kell megküzdeniük?
Ha profin akarod megközelíteni az írás kérdését, és ha a következő 20 évre el akarod látni magad írnivalóval és ötletekkel, akkor ülj le egy forró mentatea és valami nyugtató zene mellé egy füzettel, és írj össze legalább húsz olyan élethelyzetet, amiről te magad is tudod, hogy úgy hoz általában nagy változást az ember életében, hogy igazából előre nem lehet rá felkészülni teljes mértékben. Olyan élethelyzetekre gondolj, amibe aztán mindenki beletanul meg beleszokik, meg belenő, de ha van egy segítő könyv, ami megkönnyíti ezt a folyamatot, akkor sokkal olajozottabbá válnak a dolgok, és az alany nem évekig kínlódik, és nem érzi magát egy szál egyedül a problémájával. Ha jól ráfekszel a témára, lesz ott még harminc is!
Ha megvan, hogy milyen problémakörrel, milyen életszituáció-változásból eredő kihívásokkal foglalkozik a könyved, akkor jöhet a következő lista:
Milyen kérdéseikre ad választ a könyved? – Egy könyvben lehetetlenség minden olyan aspektusra kitérni, ami létezik abban a témakörben. Neked az OLVASÓIDDAL kell foglalkoznod, és az ő kérdéseikre kell választ adnod.
Az Olvasók kérdései általában így kezdődnek: Hogyan lehet az, hogy…? Miért van az, hogy…? Mit tehetek azért, hogy…? Hogyan kerülhetem el a hibákat? Legalábbis ezek az értelmes kérdések egy tudatos ember életében ;). Adj ezekre választ mindenképp a könyvedben!
Milyen vágyukat elégíti ki a könyved? – A problémáról már beszéltünk az első pontnál, és megállapítottuk, hogy ha nem tudjuk, mi az élethelyzetük, mik a konkrét kérdéseik, akkor a problémáikat sem ismerjük. De ha eddig eljutottál a végiggondolásban, akkor már körvonalazódik a következő kérdés is: Mire vágynak?
Vigyázat, nem arra, hogy megszűnjenek a problémáik.
Akinek fáj a lába, nem arra vágyik, hogy ne fájjon, hanem arra, hogy újra úgy futhasson a busz után, mint évekkel azelőtt.
Aki kövér, az nem arra vágyik, hogy lefogyjon, hanem arra, hogy újra olyan bombasztikus formában legyen, mint tizenévekkel azelőtt.
Aki vállalkozásba kezd, az nem arra vágyik, hogy tudjon mindent, amit tudnia kell, hanem arra, hogy kezdőként is olyan profin csinálhassa, mint a nagy öregek, és elkerülhesse a buktatókat.
Ugyanakkor mindenkinek vágya a kikacsolódás, a más világokba való elröppenés, a mások életébe való bepillantás. Szeretjük mások hibáiból levonni a tanulságot, szeretjük, ha a gonosz megbűnhődik, és egyenesen imádjuk, ha a jó jutalmat nyer el, és ha a szürke kisemberből hős válik.
Tehát, amikor szépirodalomról van szó, akkor a problématudaton nem kell annyit rugózni, de a nemet és a kort jól be kell határolni. Nagyon nem nyúlhatsz mellé, ha a 18-60 közötti nőknek írsz szépirodalmat!
Természetesen ekkor nincsenek kizárva a férfiak a pakliból, de ők valószínűleg ajándékba fogják majd venni a könyvedet ;).
Mit érdemes még tisztázni a célcsoporttal kapcsolatban?
Nagyon fontos tudni a célcsoportunkról, hogy kellő számban előfordulnak-e az Interneten, és megközelíthetőek-e ezen a csatornán hatékonyan.
Ma már lényegében mindenki internetezik a fejlett országokban, de azt tudni kell, hogy nem mindenki internetezik ügyesen. Mindenki ott van már a facebook-on, de az egy olyan felület, amin nagyon ügyesen kell kommunikálni, ha komoly eredményeket akarsz elérni. (Erről is lesz majd szó.)
Tehát arra a kérdésre, hogy fenn vannak-e a leghatékonyabb és legolcsóbb marketingcsatorna célkeresztjében az olvasóid, ne az legyen a válasz, hogy óóóó, persze, mert fenn vannak ugyan, csak épp gyakran süketek és vakok arra, amit mondani akarsz, mert olyan jól elfoglalják magukat cukiságokkal és játékokkal. Ami nem gond, csak tudj róla, hogy ez van, mert csak úgy tudsz áttörni a falon. Márpedig az fal, nem pedig függöny!
Mekkora legyen ez a csoport?
Nagy. Könnyebb akkor kommunikálni, ha szűk a célcsoport, és specializálódsz valamilyen extrém problémára, de ha túl szűk a csoport, akkor nem fogsz belőle annyit keresni, amennyi megnyugtató. Ha túl tágra veszed a problémakört, akkor meg a marketing-kommunikációd nem tud eléggé hatékony lenni, persze csak akkor, ha a marketing-kommunikációd követi a könyved kommunikációs stratégiáját.
Van egy olyan trükk, hogy a témaköröd tág, de a marketingedben külön foglalkozol a különböző célcsoportokkal, és külön szólítod meg a nőket, és a férfiakat, fiatalokat és időseket, anyukákat és nagymamákat, vállalkozókat és alkalmazottakat, stb., stb.
Ha a könyved célcsoportja nincs konkrétan behatárolva, akkor a marketing célcsoportja még lehet speciálisan szegmentálva, így hatékonyabban tudsz eljutni a közönséghez.
Tehát azt javaslom, hogy nagy csoportnak írj, aztán az eladásnál lehet szűkíteni a szegmenseket, és külön-külön beszélni hozzájuk, ha szükséges.
Mi van, ha mellényúlunk!
Mi a helyzet akkor, ha rosszul határoljuk be a célcsoportunkat, és nem azok veszik a könyvet, akiknek szántuk?
Semmi probléma! Meg kell ismerni a vevőket, a valódi, hús-vér vevőket, ki kell nyomozni, miért pont ők veszik, és aztán annak a csoportnak kell nyomni a marketinget ezek után, és rájuk kell fókuszálni. Közben lehet kutatni azt is, hogy még kiknek lehet jó a könyv!
Akkor minek ez az egész célcsoportosdi?
Azért, mert ebben is gyakorlat teszi a mestert, és a pozicionálás – így hívjuk szakszóval azt, amikor nagyon tudatosan akarsz bizonyos vásárlókörök fejébe bekerülni, jelen esetben íróként – elősegíti a te írói imázsod építését. Hogy miért és hogyan? Erről is szó lesz hamarosan.
Most pedig elő a listaíró kellékeket, és találd ki:
KIKNEK ÍRSZ és MIÉRT pont nekik?
Kreatív írást és tervezést kívánok!
Vidi Rita
Visszajelzés:Mennyibe kerül a magánkiadás? És mennyit lehet vele keresni? | RitArt Academy - A 10 millió író országa
Kedves Rita!
Köszönöm a cikket! Egy nagyon fontos dologra világítottál rá: facebook. Erotikus thrillert írtam, ami államigazgatásban dolgozóként saját néven kiadva nem szül jó vért (köszönhetően a hazai hozzáállásnak), ezért szerzői álnevet választottam. Találtam egy kiadót, aki selfpubliching megjelentette a könyvem és készített egy facebook-oldalt is. Arra aztán sorban jelentkeznek fel az ismeretlen spanyol személyek, akik a nevem alapján valami miatt bejelölnek, pedig az oldalon én magyarul írok, tehát nem tudják elolvasni, és a könyvet is magyarul írtam. A cikked döbbentett rá, hogy itt rontottam el valamit, de nagyon.
A célcsoportot elég nehéz megcélozni, ha az nem tudja, hogy én ki vagyok. Ha meg olyan dolgot akarok írni, amit a saját nevem alatt nem jelentetek meg, inkább ne arról írjak – a könyv állítólag egész jó lett, de sok-sok hibát sikerült elkövetni a marketing terén. Az első hiba a kiadó volt, amiről már olvashattunk magánkiadással kapcsolatos írásodban. Én is kerestem a kiadókat, és csodálkoztam, hogy 40 helyről miért csak az a kettő jelzett vissza, aki selfpubliching jelenteti meg a könyveket. Hát, elsőkönyves, no name, szerzői álnéven író szerző miért is vár mást?
Köszönöm a hasznos infókat! 🙂 A cikkeid alapján már sok mindent másképp tennék.