Bármivel is foglalkozik az ember, az időgazdálkodás, illetve az idő hiánya mindig probléma. Sokan és sokszor szeretnénk, ha egy nap nem 24, hanem esetenként akár 72 órából állna, merthogy a 48 is olyan szűkös keret, nem igaz? :).
A „sok a dolgom és mind fontos” típusú emberek, akiknek mindig valamilyen tevékenykedhetnékjük van, napi szinten küzdenek ezzel a kihívással, míg a kényelmesebb tempóhoz szokottak többnyire csak akkor szembesülnek az időhiány problémájával, ha végre valamit tényleg el akarnak érni.
De az igazság az, hogy azok, akik rendszeresen alkotnak, és a teremtő tevékenység kiemelt helyet foglal el az életükben, azok nem azt a kérdést szokták feltenni, hogy „hogyan szakítsak időt az alkotásra” (esetünkben az írásra), hanem azt szokták inkább kérdezni maguktól, hogy „Hogyan szakítsak időt minden másra?”
Alkotóként nagyon gyorsan megtanuljuk, hogy a mosogatás, a fűnyírás, az ide-oda császkálás a városban, a shoping, de még a jóleső pletyózás is mind-mind megvárnak. Többségünk életében az éhes gyerekek és éhes házikedvencek jelentenek általában csak nagy nyomást, minden más ráér, mert az alkotás és a teremtés, az írott mű létrehozása mindennél fontosabbak.
De ha mégsem így lenne, azt gyorsan megérezzük. Olykor még a rendszeresen és rutinosan írók is szembesülhetnek azzal, hogy „Oké, most valahogy időt kell teremtenem az igazi hivatásomra, az írásra.”
Hogyan csináljuk ezt? Hogyan teremtsünk időt magunknak, bármire, amire szeretnénk?
Lássunk néhány időgazdálkodási tippet egy írótól, aki másodállásban egyébként időgazdálkodás szakértő is :).
Saját írósarok kialakítása
Bármennyire is furcsa, a fizikai valóság megteremtésével kezdjük, nem pedig a percek számolgatásával. A tér berendezése a kívánt célnak megfelelően – mely kívánt cél esetünkben most a sok-sok szabad idő nyerése az írásra – azt eredményezi, hogy mind magunknak, mind a környezetünknek, mind a függönyön túli világnak azt üzenjük, hogy nemcsak szeretnénk írogatni, de maximálisan eltökéltek vagyunk ez ügyben olyannyira, hogy saját kis sarkot alakítunk ki és tartunk fenn az íráshoz. Ha ide leülsz, az konkrét üzenet mindenkinek és mindenhova: most írok.
Ha nincs egy fix helyed, nincs egy védett sarkod, hanem mondjuk csak a fotelban üldögélve írogatsz, vagy épp az ebédlőasztalnál teszed ugyanezt, akkor bárki külső szemlélő – köztük a Jóisten vagy az Univerzum, de a családtagok is – azt hihetné, hogy nem is írsz, hanem csak úgy vagy bele a vakvilágba. És akkor meg fognak zavarni valamivel, például beszélgetést kezdeményeznek, kérdeznek, te pedig válaszolni fogsz a továbbiakban és nem pedig írni. (A Jóisten és/vagy az Univerzum pedig feladatokkal fog zargatni, főleg, ha nem az utadon jársz…)
Az írósarokban vedd körbe magad az íráshoz szükséges eszközökkel: kényelmes magasságú asztallal, ergonómiailag megfelelő székkel, elegendő térrel – ne szűkítsd be a határokat! –, számodra kellemes üzenetű tárgyakkal. Legyen kéznél a kedvenc illatod, a kedvenc bögréd a kedvenc italoddal, halk, inspiráló zene, és bármi, ami segít beindítani a kreatív folyamatokat. Csinálhatsz agyintegráló gyakorlatot is, hogy a beindulás és a fennmaradás biztosabb legyen.
Az írósarkodat ne a lakás legforgalmasabb pontjára tervezd!
Kelj fel korábban és írj még szinte kómás aggyal!
Az emberek többsége a reggeli rutinnal próbálja beindítani magát és az agyát, hogy az előtte álló nap kihívásara minél hamarabb készen álljon. Pedig a reggeli kómás agy, a reggeli, még dagadt, esetenként csipás szemek, nehezen mozduló ujjak és ásítozástól megnyúló arcok a legalkalmasabbak arra, hogy írjunk valami zseniálisat. Elég reggelente 20 perccel korábban kelni – vagy 20 perccel lerövidíteni a szokásosan felesleges reggeli rutint –, és nekiülni írni. Igen, még úgy, pizsamában, kócosan, csak egy nagy pohár vízzel, esetleg egy forró kávéval-teával.
Meg fogod tapasztalni, hogy olyan dolgok fognak megszületni az agyadból (vagyis az agyad révén), amik talán még a valóság és az álom határmezsgyéjén mozognak, de hogy rendkívüliek lesznek majd, az biztos.
Írói válságban szenvedőknek is remek megoldás, ha órákkal korábban felkelnek és a hajnal sötétségét és csendjét írásra használják egy lámpa fénye mellett.
Tervezgesd a művet fejben egész nap – és jegyzeteld le!
Kreatív írásban gyakorlottak már tudják, hogy az írás nemcsak akkor történik, mikor konkrétan papírra vagy szövegszerkesztőbe kerül a szöveg, hanem gyakorlatilag mindig. Még álmunkban is. Az író mindig ír – fejben legalábbis, és a lehető leggyakrabban igyekszik ezt materializálni is. Sokan ezt furcsának találják magukon eleinte, mert a folyamatos fantáziálás, elmélkedés, tervezgetés, a szereplőkkel történő különböző forgatókönyvek futtatása, a sztori „visszatekerése”, a hétköznapi életben való helytállás ügyében felvethetnek bizonyos kérdéseket, például ilyet, hogy „Figyelsz rám egyáltalán?” – és persze a válasz az, hogy „Ó, hát persze… (nem).”
De a sztorik nem állnak meg csak azért, mert mi pont nem pötyögjük ki magunkból őket. Mennek, futnak, zajlanak tovább, és igazából az író azért akar sokat írni, hogy le ne maradjon róluk. Ha nincs lehetőségünk effektíve írni, akkor egyrészt fejben kell hagyni, hogy a szemünk előtt történjenek a dolgok, és a részletek fülöncsípéséhez jól jöhet ilyenkor egy jegyzetfüzet, vagy a telefonunk jegyzet funkciója.
Így, amikor már tényleg lesz 1-2 órád írni, sokkal hatékonyabb lehetsz, mint abban az esetben, ha az egész történetszálat csak akkor akarnád éppen felszedegetni.
Zárj ki minden zavaró tényezőt, de teljesen!
Mit értünk zavaró tényezők alatt? Telefont. Emailt. Messengert vagy bármilyen csetalkalmazást. Pittyegő bigyókat, állandóan üzengető alkalmazásokat. Közösségi oldalakat. Ugató kutyát. Becsöngető szomszédot. Üres fecsegésre vágyó ismerősöket, és így tovább. Egyébként is órák szabadulnak fel naponta, ha ezekre többé nem fecsérled az idődet, de az íráshoz sem kellenek ezek.
A zenét ne zárd ki, az jó hatású, beindítja és fenntartja a jobb agyfélteke aktivitását – kivéve, ha zavaró éppen számodra. Nem kötelező elem a zene, de többnyire hasznos tud lenni.
Tervezz előre – de használd ki a spontán felszabaduló időt is!
Az írók fejében mindig ott van az írás lehetősége, ők mindent az írói szemléleten keresztül terveznek-szerveznek és közelítenek meg. A világot író szemmel nézik, így az előttük álló teendőket is, és tudják, hogy számukra minden felszabaduló idő az írás ideje lesz.
Akik még nem vallják magukat teljes mellszélességgel írónak, azok számára kicsit nehezebb a feladat:
– Előre be kell tervezni az írás tevékenységét a hétbe vagy a napba.
– És aztán végre is kell hajtani a tervet.
Ha már a tervezésnél borulnak a dolgok, akkor garantáltan ez lesz a végrehajtásnál is, vagyis sosem fog megvalósulni az írás maga. Tehát tervezni jó.
Ezt még kiegészíthetjük a váratlanul felszabaduló időszakok azonnali írásra való kihasználásával.
Ha előre megtervezzük a dolgainkat, és ezen jól összeépített fogaskerékrendszerbe homokszem kerül, arra habitustól függően szoktunk reagálni: van, aki a boruló tervektől falnak megy, van, aki pedig alig várja ezeket, hogy kicsit lazíthasson a felszabaduló időben.
Gondolom már tudod, mit javasolok: a váratlanul felszabaduló időt használd írásra! Így a bosszankodást gyorsan teremtő energiává változtathatod, és ennél aligha van jobb lehetőséged adott esetben.
Az időgazdálkodás mindenkinek problémája, de főleg azok érzik a szorítását, akiknek sok fontos céljuk van, és ezeket el is akarják érni.
Az időt a bal agyféltekében érezzük. A jobb agyféltekénk isteni és végtelen „távlatokban” gondolkodik, az idő nemcsak, hogy nem érdekli, de nem is érti ezt a fogalmat. Igazából ha azt éreznéd, hogy idegesít, hogy nincs elég időd semmire, elég csak alkotni, és eltűnik minden: az idő is megszűnik létezni, és a vele való probléma is.
Ehhez a kreatív írás csodás módszer, kellemes mellékhatásként pedig ott lesz egy ténylegesen kreatív mű! Amit alig várunk, hogy olvashassuk!
Írj, hogy élj!
Vidi Rita
