Jobb agyféltekés kreatív írás tréningjeinken soha, de az internetes felületen velünk futólag találkozók fejében rendre felmerül a kérdés, mely szerint:
„Jó vicc, legyünk a 10 millió író országa… De ha mindenki írni fog, akkor ki fog olvasni?”
Nyolcévnyi online oktatás, 16ezer kezdő számítógép felhasználó képzése, a hősnők.hu és a Minerva Capitoliuma szerkesztése, három könyvem többezer olvasója, majd az elmúlt másfél év után… Nekem ez a kérdés fáj. Mindig azt vallottam, amit egyszer talán egy graffitin olvastam, hogy „nincs hülye kérdés, csak amit nem tesznek fel”, de az utóbbi időben kezdek rájönni, hogy van hülye kérdés. Az, amikor valaki csak azért kérdez, mert lusta gondolkodni, és a kérdésébe belekódolja a lesújtó véleményét is.
Dolgoztam együtt 92 évesekkel, akik odaültek 9 évtizednyi nem számítógépezés után a gép elé, és nyitott szívvel és elmével elkezdtek tanulni, és lelkesen vetették bele magukat az új megismerésébe. Dolgoztam 10 évesekkel is, akikben annyi bölcsesség és alázat van minden iránt, amivel foglalkoznak, hogy felnőtt fejjel örömmel tanultam tőlük. És dolgozom most is annyi tiszta szívű, rendes, kedves emberrel, akiket úgy szeretek már, mint a gyerekkori barátaimat, és hálát adok azért, mert ismerhetjük egymást.
De amikor jön egy ilyen kérdés, egy magának a gondolkodásra fáradtságot nem vevő, összesen 25 másodpercig ránk figyelő Internetfelhasználótól, akkor nekem most már rendszeresen az fordul meg a fejemben, hogy kell ezekre válaszolni egyáltalán?
Létezik, hogy az Író születik projektnek az kellene, hogy célja legyen, hogy gondolkodni nem akaróknak magyarázzuk azt, amit azonnal leráznak magukról?
Az Író születiknek nem célja a hittérítés. Tiszteletben tartom, hogy ez nem mindenkinek az útja. Lehet, hogy csak a 9 millió 999ezer író országa leszünk, sőt, lehet, hogy csak a 4 millió 990ezer ÍRÓNŐ országa. Nembaj, ez még bőven elmegy sikersztoriként „a 7 milliárd író bolyógja” történetben. 😉
Vidi Rita
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.