Az egyik női oldalon arról értekeztek, hogy mekkora hülyeség már egy olyan könyv, amiben mindenféle LEGO építmény összerakásának módjai vannak illusztrálva. Merthogy a LEGO-ban az a jó – véli az újságíró -, hogy azt csinálsz belőle, amit akarsz és úgy, ahogy akarsz. És akkor jön valaki, aki baromi drágán – akciósan 5000 forint – kiad egy ilyen könyvet, amiben ÖTLETEK vannak ahhoz, hogy miket lehet építeni a LEGO-ból, és ez gátolja a kreativitást, mert a kreativitáshoz az kell, hogy semmilyen támpont ne legyen. Napersze, LEGO az legyen, ugye? (a cikket a divany.hu-n találod)
Írtam egy könyvet a jobb agyféltekés írásról, és remélem, hogy azt elolvasva már mindenki számára sokkal tisztább lesz a kreativitás mibenléte, de most nem tudtam elmenni ez mellett a cikk mellett úgy, hogy ne javítsam ki a benne állítottakat. Óriási tévedés azt hinni, hogy kreatív csak akkor lehet az ember, ha a határtalan űr veszi körbe.
Kreativitás létezik korlátok, sőt, igencsak szűk korlátok között is! Aki ennek ellenkezőjét állítja, annak fogalma sincs a kreativitásról.
A kreativitás a dolgok másképp való megközelítését, és a problémák újszerű megoldását is jelenti – meg még sok mindent -, és az emberiség rengeteg korlát között él, elég csak a teret és az időt alapul venni. Ha elfogadnánk azt a megállapítást, mely szerint a kreativitáshoz légüres tér kell, akkor nem létezne kreativitás. Tehát, ha nem létezne kreativitás, akkor mondhatnánk ki azt a tételt, hogy „a kreativitáshoz végtelen szabadság kell”. Mivel létezik kreativitás, és korlátok is léteznek, ezért megállapítom, hogy a kettő szorosan összefügghet.
Még mindig az őskorban lennénk – csak nem tudnánk róla, hogy az az ŐS, mert csak az létezne számunkra ugyebár -, ha nem „engednénk meg”, hogy a kreativitás működjön akkor is, ha rövid az időnk, vagy szűkösek a készleteink, vagy egyszerűen buták vagyunk a témához, mint a tök.
Nem az a kreatív, aki 5 kiló, véletlenszerűen összelapátolt LEGOkupacból felépít egy komplett Apollo 13-at nyolc hónap alatt.
Hanem az a kreatív, amikor például egy gyerek összetesz két LEGOkockát, ami éppen a keze ügyébe akadt, és egész nap azzal játszik, mert egyik percben egy foltos jaguár az a két nyamvadt kocka, másik percben autó az a két kocka, a harmadik percben meg T-Rex, a negyedikben meg ő maga.
A kreativitáshoz kapcsolt szabadság-szükséglet nem más, mint az elme szabadsága, a képzelet szabadsága, és annak a szabadsága, hogy ha akarjuk, azt gondolhassuk, hogy azok a korlátok nincsenek is ott.
De korlátok mindig lesznek. A LEGO is korlát(olt): nem puha, nem hajlékony, nem képlékeny, nem fém, nem fa, nem gömbölyű, nem egyszínű, stb., stb.
Az ember a korlátok között is szabad és kreatív, sőt, a korlátok növelhetik a kreativitást. (Még az állatoknál is.)
Az, hogy nem fejből építek LEGOt, hanem segédletből, még nem csorbítja az építés, a tevékenység örömét, és nem degradálja a tevékenység agyra-testre-lélekre gyakorolt pozitív hatását.
Mert ez a lényeg: cselekedni és közben jól érezni magunkat.
Vidi Rita
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.