Ezeket a tanácsokat a barátaimnak szoktam adni, amikor elolvasom a hírlevelüket, vagy cikküket, vagy bármilyen írásos megnyilvánulásukat, és látom, hogy vannak hiányosságaik, amik egy részét gyorsan lehet javítani, egy másik részéhez meg egy kis újragondolás szükségeltetik. (tovább…)
A szövegírás szolgáltatásunk alapvetése az, hogy mi gyorsak vagyunk. Ha megkapjuk a szövegírási feladatot, mi napokon belül végzünk a munkával. De mire eljutunk a konkrét feladat meghatározásáig az ügyfél részéről, az néha hetekig is eltart!
Az elmúlt egy évben nagyon sok rövid és közepesen hosszú reklámszöveget írtunk az ügyfeleinknek, felsorolhatatlanul sok témában. Volt, amire nekünk is könnyű volt ráhangolódni, és volt, amire még én is azt gondoltam első ránézésre, hogy „hátöööö…”, de pár perc múlva már beindulnak az ember fogaskerekei, ha tudja, milyen kérdések mentén kell végiggondolni a reklámszöveget. (tovább…)
Te is szeretsz úgy kommunikálni, hogy közben a végletekig odafigyelsz arra, hogy nehogy megbánts valakit, de főleg nehogy felhúzd, felidegesítsd, vagy épp gondolkodásra késztesd az olvasóidat?
Te is inkább óvatos vagy, mint felforgató?
Akkor lúzer vagy! Egy vesztes!
A szövegírás kiszervezését két dolog szokta motiválni: az egyik a vélt hozzá nem értés, amikor a szövegírás megrendelő úgy véli, hogy nem tudna jó szöveget írni, a másik pedig a volumen-probléma. Van olyan, hogy akár már egyetlen FB poszt megírása is időakadályokba ütközik, a rendszeres publikálásra meg szinte már egy külön ember kellene, ezért keresnek a megbízók szövegírót, vagy szövegíró csapatot. (tovább…)
Egy weboldalon a minőségbiztosítás alapvetései szerint egymillió hibalehetőséggel kell szembenéznünk, kisebbekkel-nagyobbakkal egyaránt, sőt, egyszerre többel is. Sokkal. De mindig, minden kornak megvannak a maga típushibái, amiket érdemes koncentráltan elkerülni, persze csak akkor, ha egy névjegy hatékonyságát meghaladó weboldalt szeretnénk üzemeltetni, amin például az értékesítést is szeretnénk letudni.
Most vegyük végig a mai legtipikusabb weboldal hibákat, és azt, hogy hogyan kell ezeket elkerülni.
Nagyon sok megkeresést kapunk azoktól, akik szövegíró munkát keresnek, és szeretnének kreatív szövegíróként tevékenykedni. A legtöbb bennünket megkereső már rendelkezik a szövegírás terén komoly szakmai tapasztalattal és jelentős szövegírói múlttal, de sokan vannak olyanok is, akik „csak” felismerték a lehetőséget, vagy épp olyan az élethelyzetük aktuálisan, hogy van lehetőségük a szövegírásban kipróbálni magukat.
Mindennapos kérdés, mikor weboldalunk van, hogy „mit tegyek, hogy több látogatóm és több vevőm legyen?” Ma a vállalkozások 90%-a nem tesz mást, mint néha-néha publikál egy-egy semmitmondó cikket, amit kiposztol a Facebookra, majd várja az eredményeket. Amik örökre váratnak magukra. Ha az öt részes cikksorozatunk mind a 25 elemét kipróbálod legalább egyszer, akkor minimum 25 új látogatót nyersz azonnal. És sokkal többet nyersz hosszú távon, mert a tippek többsége nem 5 perces közösségi média megosztásnak szólnak, hanem sokkal inkább az örökkévalóságnak.
Manapság nem lehet arra alapozni egy vállalkozás sikerét, hogy majd hosszú évek kemény munkájával nagy sikerekre leszünk várományosak, mert a hosszú évek olyan drasztikus változásokat tudnak hozni, hogy mire megerősödne a vállalkozásunk, addigra már eltűnik az a piac, amin tevékenykedni akartunk, vagy annyira megváltozik, hogy már nem is akarunk vele foglalkozni. Nincs idő tötyörészni, pörögni kell, mert a pörgés = siker és pénz.
Ingyenes, hatékony, és meglepő megoldásokból sosem elég, ha a növekedés a célunk. Nem kellenek ahhoz milliók, hogy sikeresebb és ismertebb legyél. Milliók inkább a bevételi kasszába kellenek, nem a látogatószerzésre. Folytatjuk SEO hacking tippek cikksorozatunkat a harmadik résszel, újabb öt ingyenes látogatottság és elismerésnövelő tippel.
Milyen ingyenes lehetőségeket aknázhatunk még ki, hogy több minőségi látogatónk legyen? Folytatjuk cikksorozatunkat öt újabb tippel.
Az első részt itt találod: SEO hacking tippek 1. rész
Milyen ingyenes módszerek vannak arra, hogy meghackeljük a szigorúan szabályszerű „csak kőkemény munka, és hatalmas tőke árán lehet sikerre jutni” alapvetéseket? Cikksorozatot indítunk arról, hogy milyen kisebb-nagyobb, de többnyire ingyenes trükkökkel lehet olyan robbanásszerű látogatottság növekedést elérni, amit a te vállalkozásod is megérdemel.
Talán már te is hallottál az AIDA modellről a marketing szövegírás és az értékesítési – sales – szövegírás kapcsán. Cikksorozatunk első részében a végtelenül elavult, de a köztudatban makacsul megragadó AIDA elnevezésű marketing szövegírási modellről beszélünk, hogy aztán tovább tudjunk lépni a valóban működő technikák felé.
AIDA – Ez egy betűszó, ami az angol Attention, Interest, Desire, Action szavak első betűjéből tevődik össze.
A, avagy Attention – Figyelem felkeltése
Ezekre találták ki az úgynevezett címsorokat, amik úgy szólítják meg az olvasót, hogy nem ám bárki figyelmét felkeltik – pl. „Figyelem, ezen az oldalon 20ezreseket osztogatnak!” –, hanem nagyon tudatosan úgy vannak ezek kitalálva, hogy csak azok szólítódjanak meg, akiknek végül megoldást is adunk a problémájára, de ők aztán biztosan odafigyeljenek.
I, avagy Interest – Érdeklődés felkeltése
Oké, a címsorral megszólítottuk, és elértük, hogy odafigyeljen ránk. De ne gondold, hogy örökre rabul ejted az olvasók figyelmét azzal, hogy jól szólítod meg őket. A figyelmük megvan, most a valódi érdeklődésüket kell felkorbácsolnunk, és nem véletlenül használtam ám ezt a kifejezést, hogy „felkorbácsolnunk”.
D, avagy Desire – A vágy felkeltése
Azt mondják az értékesítő-szakik, hogy ha valakiben felébred a vágy, akkor már csak ki kell elégíteni, hurrá. De hogy a bánatban lehet vágyat ébreszteni? Oké, bizonyos helyzetekben nagyon is pontosan tudjuk, hogy hogyan, de itt most szövegírásról beszélünk, és ez azért nem ugyanaz, mint a csokitorta után vágyakozni (Miért? Te mire gondoltál? Te kis huncut ;)).
Szóval megragadtuk a figyelmét, felkeltettük az érdeklődését, és most a vágyainak húrjain kell pengetnünk. Már csak az a kérdés, de ez igen fontos kérdés: mégis HOGYAN? (És eleve, eddig a pontig hogy jutottunk el???)
A, avagy Action – A cselekvésre buzdítás
Vedd meg! Töltsd le! Tedd a kosárba! Kérj visszahívást! Kattints ide könyörgöm! Regisztrálj az életedért! Most AZONNAL!
Ez a legkönnyebb része a marketing szövegírásnak és az értékesítési szövegírásnak, csak néha elfelejtődik. Szó szerint egy felszólító módban lévő, természetesen felkiáltó jellel ellátott – de csak egyel, nem kell túlzásba esni, nem a trolloknak írunk – rövid mondatocska, afféle egyértelmű utasítás.
Nem jó utasítás a „ha felkeltettük érdeklődését”, „amikor önnek alkalmas”, „kollégáink szeretettel várják hívását”, mert ezek nemhogy a jövőbe helyezik a szándékot, hanem konkrétan a SEMMIBE.
Az ilyen „bocsi, hogy élek, és eladni merészelek” üzenetű mondatrészek lenullázzák a figyelem, az érdeklődés, de még a vágy előremutató hatásait, és amiket olyan nehezen keltettél drága olvasódban életre.
Hát ilyen egyszerű a marketing szövegírás…
Álmodban.
Mert ez a négy lépés ez pontosan 12 másodpercnyi látogatást eredményez az oldaladon, majd frusztrált bezárás-gomb keresgélést, és ideges kattintást.
Az AIDA modell ebben a leegyszerűsített, mindössze négy tényezőre kihegyezett verziója alkalmas lehet mondjuk egy érdeklődésfelkeltő cikk, vagy egy sales levél vázlatának összeállítására. De eladni ezzel nem fogsz, hanem ahogy fentebb is írtam: frusztrált, kielégítetlen olvasókat „gyártasz” magad körül.
A marketing szövegírás gondolata az AIDA modellnél kezdődik, de a „hogyan adjunk el bármit bárkinek” cél az ennél sokkal céltudatosabb, összetettebb és professzionálisabb megoldást igényel, ami olyan hosszú betűszóba áll össze, hogy ki sem tudnánk mondani.
Az AIDA négy lépése helyett összesen 14 lépésen kell keresztülvezetni az olvasót a weboldalad azon részén, ahol el akarsz neki adni – valóban pénzért. Ha „csak” feliratkoztatni, regisztráltatni szeretnéd, akkor is legalább 8 lépésre van szükség. Az AIDA még ingyenes anyagokat sem, de egy pohár vizet sem tud eladni, nem még mondjuk egy lakást, vagy egy prémium tanácsadást!
Cikksorozatunk következő részeiben végigvesszük az összes szöveg-típust, aminek egy értékesítési célú marketing szövegben szerepelnie kell, és a végén ki fog rajzolódni az a gondolati ív is, amin végig kell vinni az olvasót ahhoz, hogy vásároljon.
Addig is, olvasgasd ezt, hogy el tudd helyezni a marketing szövegírást a saját tartalomstratégiádban: Tartalomstratégia 5 perc alatt – könyv
Képzeld el azt a szituációt, amikor van egy email listád, rajta olyan emberekkel, akikkel rendszeresen kommunikálsz, és akik alapvetően a szakértelmed, a szolgáltatásod, a vállalkozásod miatt iratkoztak fel hozzád. Ezek az emberek óriási arányban figyelnek oda rád, a legrosszabb, legbénább szöveggel megírt leveleidet is 10-12%-os arányban megnyitják, elolvassák. Szuper perspektíva, ugye?
És akkor képzeld el, hogy erre az email listádra kiküldöd a Google.hu linkjét, benne a következő instrukcióval: keress rá a szolgáltatásunkra, és ámulj!
Arról már írtunk korábban, hogy hogyan számoljuk a szövegírás árainkat, és miért úgy, de most beszéljünk csak és kizárólag a marketing szövegírás árainkról.
Nem leszek hosszú, ígérem!
Részlet a Marketing Szövegírás oldalunkról:
Marketingszövegek, sales szövegek: 10,- forint leütésenként
Landing oldalak, feliratkoztató oldalak: 10,- forint leütésenként
Értékesítési levelek: 10,- forint leütésenként
Reklámanyagok, szóróanyagok, hirdetések szövege: 10,- forint leütésenként
Már meglévő marketingszövegek újraírása: 10,- forint leütésenként
Összességében minden marketingszövegünk alap leütés-ára 10,- forint leütésenként.
A leütésekbe beleszámoljuk a szóközöket is.
Sürgősségi felár, ha 48 órán belül kell a szöveg: +3 forint leütésenként.
Semmi bonyolult, csak egy számot kell fejben tartani: 10 forint.
A kérdés már csak az – ez a kedvenc kérdésem, ha észrevetted –, hogy mennyit fog neked hozni ez a leütésenként 10 forint befektetés? Nem 10 forintot, és nem egyszer, azt garantálom 🙂
Itt tudod megrendelni a Marketing Szövegírás Szolgáltatásunkat>>
Vidi Rita
Mi az a PR cikk, amire mostanában mindenki rámozdult, és mire jók ezek? Mi köze van ezeknek a széles körben keresett PR cikkeknek a hagyományos értelemben vett PR tevékenységhez, és miben különböznek attól?
A PR eredeti jelentése Public Relations, és a magyar kommunikációs eszköztárba sajtókapcsolatként került. Ez tényleg azt jelenti, amit a szó sugall: kapcsolatban lenni a sajtóval, az újságírókkal, és igazából olyan jó kapcsolatban lenni velük, hogy lehetőleg rosszat ne írjanak és közöljenek rólunk, hanem inkább jót.
A jó kapcsolatot ténylegesen emberi kapcsolatként fogd fel ebben az esetben: az újságíró információt keres, megkérdezi mondjuk emailben vagy telefonon a téma egyik szakértőjét, akit talál – ez legyél mondjuk te –, és feltesz neked pár kérdést. A válaszaidat beleszerkeszti a saját anyagába – írásába, interjújába, műsorába -, és hivatkozik rád névvel, titulussal, esetleg weboldallal.
Te biztosítod arról, hogy bármikor szívesen állsz rendelkezésére hasonló témákban – meg még egy párban, ami tényleg passzol a szakterületedhez –, és majd keresitek egymást.
A jó kapcsolat alapján te, ha közlésre támad kedved, megkeresed őt, és elmeséled neki, hogy épp egy új dolgot indítottál útjára, ha esetleg ez a tény illeszkedik bármilyen munkájába a közeljövőben, szívesen vennéd, ha ez közlésre kerülne azokon a nagy forgalmú médiumokon, ahol – amikkel – ő dolgozik.
És ez így megy az idők végeztéig: hol te segíted ki őt, támogatva abban, hogy színvonalasabb munkát végezhessen, hol meg ő segít ki téged a szívességedért cserében azzal, hogy igyekszik teret biztosítani számodra a kommunikációs csatornáin, természetesen a saját lehetőségeihez mérten.
Ugye milyen jól hangzik?
Hát akkor mondom a rossz hírt: vannak országok, ahol ez a dolog már egyáltalán nem működik, de igazából úgy kellene fogalmaznom, hogy ez az egész PR dolog az eredeti verziójában és céljával már egyáltalán nem működik. Nemcsak itt, máshol sem.
Persze, egy kisvállalkozás nem engedheti meg magának, hogy ne legyen PR tevékenysége, de ma a PR úgy néz ki, hogy PR ügynökségekhez tolod befelé a közölni kívánt információkat, ők meg áttolják a szerintük a témájuk iránt érdeklődő újságíró kollégáknak. Egy újságíró naponta kap legalább harminc sajtóközleményt, és mivel nincs köztetek valódi kapcsolat, te igazából nem tudod, hogy mire is lenne aktuálisan igénye. Nem ír neked, hogy figyi, Marci, ezt írd már át egy kicsit bulvárosabbra, mert akkor meg tudjuk jeleníteni az egyik női portálon, mert nem tudja, hogy ki vagy, hiszen csak a PR ügynökséggel van kapcsolatban. Mire átfutna egy lényeges módosítási kérés, már rég aktualitását veszíti a közlemény, amit mindenki tudomására akartál volna hozni.
A hagyományos PR-ra is szükség van, meg a kommunikációs stratégiába a PR beillesztésébe, mert lehetnek olyan szituációk, amikor ott toporognak az újságírók kérés nélkül is körülötted – pl. ha a kávézódban valakit megharap az egyik vendég aranyhörcsöge, mert ő a zsebében szereti mindenhová magával hordani –, és te ilyenkor küzdesz, mint malac a jégen, hogy ne keltsék rossz híredet. Ez is PR, hogy kárenyhítés célzattal nyilatkozol a sajtónak.
De vajon ez a mostani felkapott PR cikk írás, amire a címben utaltunk? Mert azt látjuk az eddigiekből, hogy ez már nem igazán működik az, amit hagyományos PR-nak tekintünk, és ami ugye messze nemcsak írásos közlésből áll. Vagy valami másra van igényük manapság PR cikk gyanánt a közölni kívánó szervezeteknek?
A klasszikus PR-nál hihetetlenül fontos alapvetés és etikai kívánalom, hogy a közlés megvalósulásáért a vállalkozás vagy szervezet egyetlen árva petákot sem fizet a médiumnak, vagy a sajtómunkásnak. A klasszikus PR tényleg emberi kapcsolatokra épül, és valódi hírtartalomra (pl. botrány esetén).
De ma már, az interneten más dolgok dominálnak. A szervezeteknek nemcsak az a fontos, hogy megjelenjenek pl. a kereskedelmi tévék közérdeklődésre számot tartó beszélgetős műsoraiban – amúgy vannak még ilyenek? –, mint vendégszakértők, vagy interjúalanyok, mert ezek a pillanatnak szólnak.
Sokkal fontosabb, hogy például egy cikkünket minél többen osszák meg a saját oldalukon, sőt, legyen olyan kedvesek, még a mi oldalunkra mutató linket is elhelyezni bennük.
Na, ez megint csak az álom kategória, bár annak idején voltak olyan elvetemült őrültek, akik önként és spontán linket biztosítottak másoknak, de ma a netfelhasználók óriási többségének csak egyetlen helyen jut eszébe linkelni, a FB-on. Más felületeken azt sem tudják, hogyan kell. A bloggereknek meg nem jut eszükbe, hogy ilyesmit kellene csinálniuk, és pont.
Szóval, mi is a célja a szervezetnek? Hogy terjedjen a jó híre, beivódjon az elmékbe a neve, a szolgáltatása, az, hogy kik is az ő potenciális ügyfelei és milyen problémára nyújt megoldást, továbbá LINKET KAPJON.
Na, ez a PR cikk lényege ma, és ez lesz még a következő években is: linket kapni máshonnan.
PR cikket tehát azért szoktak velünk íratni az ügyfelek, hogy legalább három legyet üssenek egy csapásra:
Nem. Ha én ide kiteszek egy bármilyen linket pl. az oldalsávba, az nem ér annyit, mintha írnék ugyanarról a valamiről egy cikket, és abból linkelnék.
Az sem mindegy, mi van a link körül (az egész oldal relevanciája) az sem mindegy, milyen minőségű szöveg van a link körül, nem mindegy, hogy magának a linknek mi a szövege, hol helyezkedik el a szövegben, és még sorolhatnám a különböző szempontokat, amiket egyébként nem mindenki szokott egyidejűleg használni.
Van olyan ügyfelünk, aki a témájával releváns cikkeket kér, azokba beleteszik egy hevenyészett mondatrészbe a rámutató linket, aztán kész.
Van, aki kiemelten kéri, hogy a neve, cégneve kerüljön bele a cikkbe, és eleve úgy legyen megírva, mint egy klasszikus PR cikk, ne pedig valamiféle populáris, klikkvadász tartalom legyen köré kerítve.
Általában Zrt-k nem 10 hasznos tippet szoktak íratni, hanem vezérigazgató-beszéltető típust, míg a kisebb vállalkozások a hasznosságra mennek rá – egyébként nagyon helyesen -, és kevésbé erőltetik a nagyság és a sikeresség kidomborítását.
A mai PR cikkek mindig kulcsszavazott cikkek, mert egyáltalán nem az a lényegük, hogy közvetlenül betereljék a saját értékesítési tölcsérükbe az olvasókat, és mindenáron és azonnal ügyfelek legyenek belőlük, hanem az a legfőbb lényegük általában, hogy link mutasson a saját oldalulkra.
Óriási különbség a klasszikus és a mai, SEO célokat szolgáló PR cikkek között, hogy a mai PR cikkeknél fizetsz a megjelenésérét/publikálásért annak az oldalnak, ahova kikerül, és ez nem is kérdés, hogy kell-e fizetned érte, mert biztosan IGEN.
Ezek a leközlő oldalak általában magánkézben lévő kisebb-nagyobb portálok, online magazinok, tematikus blogok, de igazából van az a pénz, amiért a hatalmas portálok is kiteszik natív tartalomként a cikkedet…
A SEO-dominált PR cikkek a keresőoptimalizálás egyik legütőképesebb fegyverévé váltak az utóbbi években, de a Google is üldözi ám ezeket, mert ezt a linkek manipulálásának tekinti, de magyar nyelven nem fenyeget még az a veszély, hogy a PR cikkes linkmanipulálásra fény derülne.
Bár vannak a PR cikkeknek hátrányai, de több az előnye. Megnyugtatásképp előbb a hátrányok:
És akkor az előnyei:
Azoknak, akiknek nagyobbak a céljaik, mint most az eredményeik, és vannak még üresjárataik a cég kapacitásait tekintve, meg úgy egyébként nagyobb sikerekre vágynak.
Lóf…. majdnem csúnyát mondtam, elnézést. Szóval NEM. A közösségi médiából hiába mutat rád link, a Google azt kereken nullának értékeli linkerő szempontjából, a hagyományos értelemben vett PR eredménye meg konkrétan negatív is lehet, ha hozzávesszük az egészhez, hogy mások sikerének örülni senki nem képes igazából, csak maximum irigykedni…
Nem, soha! Azt csak TÁMOGATHATJA.
Szerintem a 80-20-as szabály lehet egy követendő arány: 80 saját tartalom a saját oldalra, 20 PR cikkes megjelenés máshol (8-2; 4-1). Ha másképp teszel, mások vállalkozását jobban építed, mint a sajátodat. És azt, könyörgöm, ne csináld – csak ha fizetnek neked érte :).
Vidi Rita
Abban már megegyeztem magammal itt a blogon, és mivel senki nem mondott ellent, kizárólag csak egyetértésről tanúskodó visszajelzéseket kaptam, ezt akár tényként is kezelhetjük, hogy a weboldaladon minden szöveg marketing szöveg. Akkor is, ha te nem annak szánod, az összes szöveged valamilyen értelemben és minőségben a marketingedet fogja támogatni, vagy ha nem jól csinálod a dolgokat, akkor bizony gyengíteni.
Most mutatok egy trükköt, amit a szövegben használva, kiiktathatsz egy gyengítő hatást, amit sokaknál látok, és vélhetően nincsenek tudatában annak, hogy ez a lényegtelennek tűnő apróság milyen durván hátráltató tényező lehet a marketingben.
Bármennyire is furán fog hatni, most nem megfogalmazásról, szavak egymás után pakolásának eltitkolt szuperhatékony megoldásáról fogok beszélni, hanem a SZÁMOKRÓL.
Szerencsére nagyon sok cég mondhatja el magáról, hogy már sok-sok éve tevékenykedik a piacon, és nagyon jó látni, mikor egy cég afféle idővonalat tud felállítani a projektjeiről, amin minden egyes évre jut valami világmegváltó újítás, vagy valami döbbenetesen irigylésre méltó piaci eredmény. Ez az, amikor soroljuk az évszámokat, és mellé írjuk-mutatjuk, hogy mikor éppen mi történt.
Mint például nálunk, a bemutatkozó részben: RitArt Rólunk
Ugye milyen szuper megoldásnak tűnik?
Pedig nem az. 🙂
Természetesen nem kell most a szívedhez kapnod, hogy úristen, tele van az oldalad évszámokkal, mert vannak helyzetek, amikor ez megkerülhetetlen. Például egy kampány záró határidejét igen is ki kell írni akár többször is, hogy márpedig ekkor és ekkor fog bekövetkezni: 2017. XX. YY. ZZ:WW, mert az is tudvalevő, hogy amit félre lehet érteni, azt természetesen félre is fogják érteni.
Tehát az egyértelműség zászlaja alatt kellenek a dátumok, percre pontos időpontok. Ez is egy értékesítési trükk.
DE.
Amikor az értékesítésnek és a marketingnek az a része zajlik, hogy igyekszel érzelmi húrokat pengetni, akkor egy egyszerű évszám megjelenítése a szövegben úgy hazavágja az érzelmihúros igyekezeted, hogy attól koldulsz.
Ugyanis mi történik, mikor teszem azt leírom neked, hogy micsoda csodálatos haszna lesz annak, ha elolvasod ezt a cikket, majd beleírom bizalmi tényezőként, hogy „már 2007 óta foglalkozom tartalomstratégiával”.
Ott egy szám, ami az addig bűvöletben ringatózó jobb agyféltekét lekapcsolja, és bekapcsol a soha-vásárolni-nem-akaró bal agyfélteke, hogy értelmezze a szám jelentőségét.
Bekapcsol, és így morfondírozik, hiszen ez a dolga: „Hm… vajon milyen régen is volt 2007? Milyen évet írunk most? 2017-et. Akkor az tíz éve volt… Hm, hát nem rossz szám ez, de azért még nem esünk hasra tőle, meg különben is, év elején, vagy év végén történt 2007-ben. És apropó, én mit is csináltam 2007-ben…?”
És már ott is vagyunk, ahol a part szakad, mert az olvasó vásárlásra és befolyásolhatóságra fogékony elméje – jobb agyfélteke – elveszítette a fonalat, és elment aludni. Maga helyett ott hagyta a számok bűvöletében élő bal agyféltekét, aki szépen kiszámolta, hogy hány éve is érdemes bennem megbízni, de ennél tovább nem képes jutni. Persze, majd legközelebb ő is esetleg pozitívabban viszonyul hozzám, hacsak… hacsak nem dobok be megint egy évszámot.
Konkrét számokat.
– 10 éve vagyok a ilyen és olyan szakértő.
– 9 éve foglalkozom kutyatenyésztéssel.
– Most, mikor ezeket a sorokat írom, éppen 5 éve, hogy belekezdtem a Forexezésbe…
Ne hagyd, hogy számolni kezdjen a bal agyfélteke, mert hazavágod az összes hatást, amit addig már elértél a marketing szöveggel.
Ha mindenáron évszámot akarsz használni, akkor azt a szöveg legelején tedd, és utána már ne!
Mindezek vonatkoznak cikkekre, értékesítési levelekre, promóciós anyagokra.
Egy találós kérdés: vajon miért működnek olyan jól a visszaszámoló alkalmazások a promóciókban? Mert nem hagyják számolni a bal agyféltekét, egyszerűen közölnek egy adatot, amit könnyű befogadni, nem kell matekozni. Az csak bónusz, hogy vizuálisan is erőteljes hatásúak.
Egészségedre!
Vidi Rita
Évek óta akarok reagálni arra az origos cikkre, amivel megpróbálták lehúzni a jobb agyféltekés kreatív írás képzésünket, és évek óta mindig el is hessegetem magamtól. Nem azért, mert ne tudtunk volna akár azonnal reagálni, nem azért, mert túlságosan fájt az igazságtalanság, hanem azért, mert ők állítanak valamit, mi állítunk valami teljesen mást – azzal szemben állót –, és őszintén szólva, soha, egy pillanatig sem akartam a magyarázkodás egyáltalán nem egyértelmű hálójába keveredni. Most sem azért írok erről, hogy magyarázkodjak, egyszerűen szeretem a tiszta helyzeteket, és a tisztánlátást.
Bár az origo annak idején, mint az online újságírás egyik zászlóshajója, nem tisztelt meg bennünket azzal az alapvető online gesztussal, hogy a linket adjanak nekünk, hogy az Olvasók megkapják a teljes képet arról, amiről állítanak valamit, mi ennek ellenére megtiszteljük őket azzal, hogy megmutatjuk, melyik cikkükről beszélünk, így aztán mindenki eldöntheti magának, hogy melyik oldalnak hisz, illetve mindenki, aki látja a két oldalt így összevetve, bármilyen más, egyéb konzekvenciát is levonhat magának, és állunk elébe, ha ez ránk nézve mondjuk éppen negatív előjellel sül el.
Nem az érdekel, hogy ki mit gondol, hanem az érdekel, hogy ki mit gondol FÉLREINFORMÁLÓ írások alapján. Ahogy nemrég Denzel Washington is mondta, ha valaki nem néz híreket, az alulinformált, ha meg nézi, akkor félreinformált, és a sajtónak különösen nagy a felelőssége. Egyetértek vele. De tételezzük fel, hogy az origo őszintén vállalta felelősséget a cikk miatt, és ők úgy érezték, hogy amik benne vannak, azok korrekt információk.
Akkor kezdjük az elején: Az origo cikke ezen a linken érhető el, és az a címe, hogy „Nem valószínű, hogy két nap alatt írókká leszünk”
http://www.origo.hu/kultura/20140919-riport-egy-irotanfolyamrol.html
Aznap ez volt az origo címlapja:
És akkor arról, hogy mi ebből az egészből mit tapasztaltunk, és IGAZÁBÓL hogyan zajlottak az események, hogyan fordulhatott elő ez az egész.
Az illető úriember, aki a cikket írta, és aki érdekes módon, soha előtte, és soha utána sem írt az origonak, egy kis létszámmal bíró jobb agyféltekés kreatív írás tréningünkön vett részt 2014. 07. 26-27-én, amit Kata kolléganőnk vezetett, és amely az Író születik munkanevet viseli.
A tréning két napjáról minden trénerünknek egy önértékelést kell írnia. Volt, aki ezt akkoriban úgy oldotta meg, hogy feladatról-feladatra, történésről-történésre jegyzetelt magának a saját benyomásairól, tapasztalásairól, és volt olyan, aki a két nap után egyben írta meg ezt.
Ez akkor, ennél a konkrét tréningnél úgy történt, hogy Kata a két nap letelte után, egyben írta meg a benyomásait.
Szó szerint ezeket írta, az engedélyével teszem közzé:
Önértékelés 2014.07.26-27
Azt hiszem, most még nem tudom hitelesen visszaadni az elmúlt 2 napot. Az biztos, hogy nem voltam a toppon.
Első nap reggel a bemutatkozások közben a kisördög szöget ütött a fejemben: mit keresek én itt? Ezek sokkal többet tudnak az írásról, mint én. Mindenki író, újságíró, nyelvész… hab a tortán szemben a pszichológusnő, aki tőlem várja a megváltást. Hamar rendet raktam magamban : én tudok valamit,amit ők nem, és ezért vannak itt. Ennek ellenére, kicsit nehézkesnek éreztem a kezdést, de már az első szünetben úgy tűnt, minden a helyén, toppon van. A délután simán, + feladattal, jól ment. Estére mindenki elfáradt, de jó hangulatban, tele pozitív élményekkel mentek haza. Mivel kis létszámú volt a csoport, így hamar összebarátkoztak.
Vasárnap reggel megbeszéltük az előző napot, estét, ki, hogyan élte meg…. stb…. Laci ekkor kicsit „kötözködött”, honnan szerezte Rita ezeket az integráló gyakorlatokat? Miért halogatok válaszolni kérdésekre?… ( már szombaton elhangzottak olyan kérdések, amik a vasárnap délutáni feladatokra vonatkoztak, és azt válaszoltam, hogy ne szaladjunk előre, erről ekkor és ekkor, fogunk beszélni… mert a feladatok egymásra épülnek… házat építeni sem kezdünk a tetővel….) Szünetben megbeszéltük, hogy ő nem személyeskedni akart, és nem bántani, de van amit tényleg nem ért… (volt amikor megkérdezte a többieket, hogy értik e a kérdésére adott válaszom, és mindenki rábólintott, hogy igen) ezért a szünetben neki más, ’kerülő úton ’ magyaráztam el néhány dolgot…. Viszont ez estére már belőlem szívott el rengeteg energiát.
Ami igazán bánt, hogy két emberhez nem tudtam ’közel kerülni’
A végeredmény mégis pozitív, mert a résztvevők azzal az élménnyel távoztak, hogy megkapták azt, amiért jöttek. Az elakadt író most szinte két nap alatt megírta a regényét, az újságíró megkapta az új perspektívát, a kiszakadást a keretekbe zárt munkájából, a lány aki állítólag 16 évesen elvesztette a kreativitását, és keresete önmagát, vasárnap estére megtalálta mindkettőt…. a pszichológus volt az első, aki megríkatott ’terápiás’ írásával.
Úgy érzem, összességében kemény, de jó munka volt. Valamiért mégis azt hiszem, lehetett volna jobb…”
Személyesen is átbeszéltük Katával a tréninget, és érdekes dologról mesélt. Elmondta, hogy a Laci nevű illető iszonyúan „balos” volt, és Kata sokszor nem értette, hogy mit nem ért.
Az önértékelésben írt, a „Szünetben megbeszéltük, hogy ő nem személyeskedni akart, és nem bántani, de van amit tényleg nem ért… -„ mondat az ténylegesen egy, az úriembert félrevonó, „akarod ezt csinálni, vagy nem akarod?” jellegű kérdés feltevésével indult. Laci mentegetőzött, hogy persze, akarja. Így utólag már tudjuk, hogy az infót akarta.
De nemcsak Kati írt önértékelést, hanem a résztvevők is, még ott azonnal, hamarjában a tréning második napjának végén, mindenki egyszerre.
Az úriember, aki az origos cikket írta, ezt a „véleményt” adta:
„Még gondolkodom a 2 napon. Ha lesz pontos véleményem, előállok vele.”
Szeptember 23-án aztán megtudtuk persze, hogy mire is utalt ezzel a két rövidke sorral, de júliusban még eszünk ágában sem volt bármi rosszra gondolni, mert a többiek véleménye ez volt (a vélemények eredetiben megvannak nálunk papíron):
Éva:
„Megpihentem az otthoni feladatoktól. Megismertem néhány kedves, jó fej embert. Köszönöm”
Hát, nem egy bő szavú vélemény, de semmi rendkívülit nem láttunk ebben sem, de ezzel kapcsolatban is összeállt a kép a cikk megjelenésekor.
Attila:
„Remek társaság jött össze, örülök, hogy megismerhettem a csoporttársaimat. Jó volt olyan emberekkel együtt lenni 2 napig, akiket ugyanaz a szenvedély hajt, az írás.
Kata nagyon kedves volt, igyekezett legjobb tudása szerint segítenie fejlődésünket. Érdekesek voltak a feladatok. Hogy írók lettünk-e a tanfolyam végére, azt majd a jövő eldönti, de mindenesetre már úton vagyunk. Köszönöm”
Zsuzsanna:
„Kedves Kati és Rita!
Nagyon élveztem a tanfolyam minden percét! Mesevilágba csöppentünk, amit Kati személyisége és a miliő még jobban kiemelt. A csoda talán abban rejlik, hogy sikerült felszabadítani a régi gátlásokat, feloldani régi bevésődéseket. Most már igazán tudom, hogy mit jelent a kreativitás. Teljes szabadságot. Vagy inkább felszabadulást. Biztos vagyok benne, hogy a gyakorlatok nemcsak az írásban visznek majd előre, hanem a élet minden más területén. Hosszú még az út, de már nem félek elindulni rajta. Köszönöm Nektek!”
Éva:
„Szerintem jó ötlet ez a tanfolyam. Átlendített egy holtponton. Most már a regényemet könnyű lesz összeállítani, mivel itt már elkészítettem hozzá a szösszeneteket. Jók a feladatok is. Segítik azokat, akik írni szeretnének.”
Éva számára végül annyira inspiráló volt a képzés, hogy saját jobb agyféltekés nyelvoktatást is létrehozott.
Csilla:
„Amit megtanultam:
– terápiás célra kiváló a kreatív írás
– üljek le és írjak, ne várjak először a nagy ötletre, és ha az már megvan, akkor írjam le
– bátorság
– a színes társaságnak köszönhetően látom, hogy mindenkinek van saját hangja, stílusa, és én is tudok olyat írni, ami másnak érdekes lehet, mert amit én éltem át, azt más nem.
Egyéb:
– tanultam nyelvészetet, rengeteg műelemzést végeztem, így sok újat elméletben nem tanultam (bár fel is volt tüntetve a honlapon, hogy ne legyen elvárás)
– fájlaltam, hogy Rita azt írta az emailben, hogy eljön, mégsem jelent meg.
Köszönöm!”
Tényleg nem jelentem meg, onnan kb. 600 méterre 12 új trénerünkkel töltöttem én is két teljes napot, és sem reggel, sem este nem volt időm beköszönni. Abban az időben reggelente ott voltam az első napon, de akkor tényleg nem sikerült.
Klára:
„A gyakorlatok, feladatok érdekesek voltak! Nagyszerű csapat verődött össze, sokat tanultunk egymástól. Végül is örülök, hogy eljöttem, fölfrissítettem az egyetemen tanultakat (magyar szakos voltam eredetileg).”
Tényleg őszintén kérdezem: látsz te bármi olyasmit ezekben a véleményekben, gondolatokban, hozzáfűzni valókban, amikből arra következtetnél, hogy ezeknek az embereknek rossz volt a véleményük? Következtetnél egy ilyen vélemény-halmazból arra, hogy valami lappang, forrong a mélyben?
Mert mi nem következtettünk ilyesmire.
Félreértés ne essék, tudnék mutatni két tucat, az évek során összegyűlt egyértelműen negatív véleményt, ami szintén ugyanezen tematikájú tréningen született, meg további két tucatot, amik arról szólnak, hogy „hát nem is tudom, nekem annyira nem jött át ez az írós dolog” véleményt, sőt, meg is tudnám mutatni, mert mind megvan papíron, eredetiben. És meg tudnám mutatni azokat az embereket személyesen is, akik az ilyen véleményeik után mégiscsak kreatív írós blogot indítottak, és könyvet írnak.
Nem félünk a negatív véleménytől, sőt, van egy olyan lehetőség nálunk, hogy a tréningre nyilvánvalóan nem odaillő embereket megkérjük, hogy hagyják el a tréninget, és visszakapják a pénzt inkább, „jobb a békesség” alapon. Illetve, ha valaki időben jelzi, hogy „bocs, de már látom, hogy ez nekem nem jön be”, akkor szintén pénzvisszafizetést kérhet, és azonnal elmegy a tréningről.
Ízlések és pofon különbözőek. Én a Ford Mustangot szeretem, minden verziójában, formájában, kivitelben és színben, más meg a Ferrarit. Én imádom J. K. Rowling műveit, más meg el sem bírja viselni. Ez a tréninges dolog is kicsit ilyen. Amit más imád, azt valaki más tiszta szívből utál. Az ízléssel vitatkozni felesleges, és nem is szoktunk.
Az viszont, a mozaikok összerendezgetése után nyilvánvalóvá vált, hogy eljött ez az úriember a tréningre azzal a burkolt szándékkal, hogy egy lehúzó cikket írjon róla. Miért is megy egy újságíró egy kreatív író képzésre, MIKÖZBEN még renitenskedik is? Meg sem tudom számolni, hány újságíró volt már a tréningen, érdekes módon egyik sem írt lehúzó cikket, továbbá a véleményük is pozitív volt, és azóta is írnak, sőt, többekkel együtt dolgozunk a szövegírás szolgáltatásunk keretében is.
Azért vagyok abban még biztos, hogy az eredeti szándéka az volt, hogy lesújtó véleményt alkosson a tréningről, mert egyrészt nem ő volt az első, aki ilyen szándékkal jött, és aki gyakorlatilag önmagával küzdött, mint malac a jégen…
A rossz szándék a jobb agyféltekés teremtésélménnyel nem igazán fér össze. Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy két harcos vív egymással benne, és ennek külső jelei is vannak. Kata a jóindulatával – merthogy rossz szándék a trénerben sem működhet a jobb agyféltekés módszer speciális hatása által – ezt a jelenséget igyekezett elfedni a többiek elől, és tompítani annak élét – merthogy ez persze hatással lehet a szűkebb környezetre –, továbbá a maga jóindulatú módján próbálta meg rendezni úgy, hogy az úriembert félrehívta és elbeszélgetett vele, és később is odafigyelt rá kiemelten. Nem véletlenül érezte, hogy túl sok energiát igényelt tőle.
Ma már tudjuk, hogy ilyen esetekben elő kell venni a maximálisan bal agyféltekés elutasító papírkánkat (amivel nyilatkoztatjuk a résztvevőt, hogy azonnal elhagyja a tréninget, és visszakapja a pénzét), és el kell küldeni az illetőt, mert ha nem is ír lehúzó cikket később, iszonyatos romboló munkát képes végezni egy végtelen nyitott, szeretetteljes közegben, mint amilyenek a mi tréningjeink.
Eddig összesen három ember jött a tréningre már előre megalkotott rossz véleménnyel, és ehhez kapcsolható rossz szándékkal és mind a hárman 2014 nyarán. Kettőjükről a tréning alatti viselkedésük, és a rendkívüli véleményük alapján derült ki nyilvánvalóan, hogy csakis azért jöttek, hogy megmutassák, hogy ez nem működik. Az egyikük konkrétan üzleti adatokat próbált kiszedni a trénerből.
A harmadikról – a cikket író úriemberről – két hónappal később derült ki, hogy mi volt a célja.
Természetesen meghagyom a lehetőségét annak, hogy ő közben kezdte el azt érezni, hogy valami nem stimmel az egésszel, csak éppen Kata elmondásából tudom, hogy már a legelső agyintegráló feladatokat el akarta bagatellizálni, és folyamatosan rá kellett szólni, hogy csinálja rendesen. Már ez a tény romboló, mert nálunk az, hogy utasítgassunk bárkit is, meg többször figyelmeztessünk, az annyira nem jellemző, hogy ha valaki más jobb agyféltekés képzéssel foglalkozó ismerős meséli, azonnal mondjuk neki mindannyian a trénereimmel, hogy „te, erre az emberre nagyon figyelj, mert valami van a háttérben!”. Persze mikor az ember benne van a közepében, nehezebb felismernie ezeket a mintázatokat.
Elkövetődött az a hibánk akkor, azon a tréningen, hogy nem voltunk elég szigorúak.
Semmit. Az Író születik képzés tematikája maradt ugyanaz, ami akkor is, meg előtte is volt. Az elmúlt 2.5 évben is mindenki ugyanazt kapta az Író születiken, mint amit az újságíró. Csak senki nem azt adta bele, amit ő…
A tréning adminisztrációjában viszont pár elemet módosítottunk, amivel bebiztosítottuk magunkat az eleve rosszakarók ellen. A trénereim extra képzést kaptak arról, hogyan kell elküldeni a tréningről azokat az embereket, akik nem tudnak viselkedni. Sok gyerek volt már a tréningünkön, akik végigülték és végigdolgozták a napi 10 órát, de vannak felnőttek – sokan -, akik erre képtelenek.
A kommunikációnk maradt ugyanaz, és az értékrendünk is, meg a céljaink is: abban hiszünk, hogy írni bárki tud, és abban segítünk, hogy ezt az élményt mindenki megtapasztalhassa. Aztán azt kezd vele, amit akar, mi már írói munkát is tudunk adni, ha szeretné.
Hozzá kell tennem, hogy a cikkben gyakorlatilag jogsértően használják a nevemet, mert én egyáltalán nem vagyok közszereplő. Én úgy tudtam – de javítsatok ki, ha tévedek -, hogy a megszólaltatott, idézett alanyokkal egyeztetni ILLIK a cikk megjelenése előtt, de ilyen esetben még akkor is, ha pl. nem idéznek, de nyilvánvalóan negatív színben tüntetnek fel téged, vagy a vállalkozásodat. Akkor is van előzetes lehetőséged látni a cikket, és mondjuk módosításokat kérni. Maximum a lap, vállalva a jogi következményeket, mégiscsak lehozza eredeti formájában.
Na, hát én semmi ilyesmit nem tapasztaltam az origo részéről sem a cikk előtt, sem az óta.
2014 óta természetesen sok minden változott nálunk, például, hogy már szövegíró csapatot is verbuváltunk az íróinkból, és másoknak írunk kreatív szövegeket, ők meg így pénzt kereshetnek, továbbá a képzéseket franchise partnerek végzik, három új, specializált tematikájú képzést is becsatornázva a rendszerbe.
Azóta is minden hónapban vannak jobb agyféltekés íróképzések, egyre többen és többen vagyunk, és egyre nagyobb teret foglalunk el a jobb agyféltekés Univerzumban.
Lehet, hogy azt gondolod, hogy ha titokban eljön egy újságíró a képzésünkre, és utána meglepetésszerűen ír egy méltató cikket, akkor azt bezzeg csont nélkül benyeltük volna, és örülnék, mint majom a farkának, meg villognék azzal, hogy tessék, az origo is írt rólunk.
Igazából azzal is villogtam, hogy az origo ilyet írt rólam-rólunk. Nem tartottuk titokban, és többen voltak olyanok, akik viccesen meggyanúsítottak a cikket olvasva, hogy „hogyan tudtál ilyen lehúzásnak tűnő, mégiscsak pozitív cikket íratni az origoval?”
Az igazat megvallva, engem sokkolt ez a dolog akkor. Ezért is halogattam eleinte a reagálást, mert le voltam merevedve, utána meg inkább motivációként használtam fel, de tudom, hogy mai napig látják ezt a cikket az emberek. És ha valami az origon kerül ki, akkor az nyilván komolynak tűnik, nem?
Sokkolt és megbántott voltam hetekig, de ma már hálás vagyok az origonak. A jobb agyfélteke, amivel mi naponta több órát is dolgozunk, mindig is hajlamos kicsit elszállni, a föld felett járni, a racionális dolgokat elfeledni. Az origos cikk akkora pofon volt a jó szándékú, tiszta, különlegesen csodálatos élményt nyújtó tréningjeinkben lubickoló énemnek, hogy tudtam, ha nem állok fel belőle AZONNAL, akkor örökre lehúz.
Felálltam. Felálltunk. Azonnal. Még aznap.
Lehet, hogy ha egy pozitív cikk jelent volna meg, akkor tovább ringatózunk a kreativitás végtelen óceánján, és mondjuk, elfelejtünk terjeszkedni, fejlődni, marketingezni, új képzéseket bevezetni, tovább feszíteni a célokat, és tovább kacagni a kihívások néha zord arcába.
Tudok hálás lenni B. Lacinak, aki megírta a cikket. Tudok hálás lenni az origonak, hogy megjelentették. (Azt azóta is nehezményezem, hogy egy nyavajás linket se bírtak belerakni a cikkbe :P)
Azért vagyok hálás, mert még mindig itt vagyunk, 2.5 évvel később, és tovább haladunk előre. Megállíthatatlanul erősek vagyunk, ezt mindig is tudtuk, de az origos cikk ténye és léte mindig segít abban, hogy soha ne veszítsük el a kontrollt, mert mindig ott van felemelt ujjként, és arra mutat, hogy nem elég jónak lenni, ezt be is kell bizonyítani másoknak. És ez pluszban motivál bennünket.
Szóval, köszönjük origo! És köszönjük mindenkinek, aki mellettünk volt, van, lesz. Az origonak hálásak vagyunk, de benneteket szeretünk 🙂
Vidi Rita
Az alábbi írás egy végtelenül szubjektív számolást tartalmaz, mert nagyon sokan kerestetek meg bennünket azzal, hogy réges-régi oldalatok tartalmait alakítsuk át a modern idők hívószavának engedelmeskedve, továbbá úgy építsük fel az egészet, hogy biztosan pénztermelővé is váljon. Illetve ott a másik verzió: nincs régi oldal, most szeretnétek indítani egyet a nulláról, és ehhez kértek kalkulációt, hogy milyen típusú, milyen terjedelmű, milyen célú szövegek kellenek majd, és ezek mennyibe kerülnek, ha mindent mi csinálunk.
Intelem1#
Azt szeretném a kalkuláció részletezése elé közölni és külön kiemelni, hogy az alábbi összeget nálunk nem egyben, hanem lépésről-lépésre fizetik ki az ügyfelek. Bár kapacitás szempontjából 1-2 hét alatt el tudjuk készíteni az alább felsorolt tartalmak mindegyikét EGYSZERRE, ez nem jelenti azt, hogy el is kell készíteni mindent előre, mert az online stratégiának – ahogy ezt a Tartalomstratégia 5 perc alatt című könyvemben is írtam – szerintem szerves része az állandó reakciókészség a vállalkozás részéről. Szerencsére az online marketing nem kell, hogy statikus legyen, sőt érdemi előnye, hogy dinamikus, és érdemes arra koncentrálni, hogy az először kiadott összegek gyorsan megtérüljenek, és annyi pluszt termeljenek, hogy a további összegek kifizetését, és a további tartalmakat ezekből már – legalább részben – finanszírozni lehessen.
Intelem2#
Gyakorlatilag ugyanezekkel az árakkal/költségekkel számolhatsz, ha te magad készíted el az összes tartalmat, egyedül. Nehogy azt hidd, hogy a szöveg csak akkor kerül pénzbe, ha mi csináljuk, vagy valaki másnak szervezed ki. Akkor is pénzben kifejezhető az értéke, ha te csinálod, sőt, mondok egy érdekeset: akkor a legdrágább, ha te, a cégvezető csinálod, mert a vállalkozásodban vélhetően a te időd a legértékesebb.
Intelem3#
A lista webshopokra is vonatkozik, nemcsak például szakértői oldalakra, vagy egyébként egyedi értékesítési oldallal értékesítő honlapokra. További költség ugyanakkor a webshopoknál a termékenként teljesen egyedi, legalább 1000 leütéses termékleírás, kategória leírás. Webshopod van? Hány terméked is van? Annyiszor 1500 forinttal számolhatsz. Ez egyszeri költség.
Az alábbi számítást úgy végeztem, mintha magamnak csináltam volna. Nincs benne túldimenzionált tartalom, a darabszámok nem azért annyik, amennyik, hogy „nyomják a súlyt”, hanem azért, mert ezek bármilyen új, vagy újraéledő projektnél a realitások.
Ezekre a tartalmakra lesz szükség egy nagyon ütős weboldalhoz (a leütések száma nyilván változó lehet, a legáltalánosabbakat, leggyakrabban előfordulókat vonultattam fel):
A sorrend lehet időrendben pontosan ez, ahogy itt találod, egymás után.
A jó hír: 300 cikknél többre nem igazán van szüksége ma egy magyar vállalkozásnak, tehát ez a plafonok plafonja. A havi 4 és a havi 25 között találd meg a saját arany középutadat.
Ha minden esetben a minimumot vesszük figyelembe a kalkuláció alapján: 633500,- (évi 48 cikkel)
Ha minden esetben a felső plafont vesszük alapul: 2609000,- forint (300 cikkel)
Van egy „kis” különbség, ugye?
Három dolgot kell figyelembe venned: ezekből az összegekből a cikkeken és a kampányleveleken kívül mindent csak egyszer kell elkészíteni. Ezek az egyszer elkészítendő tartalmak időt állóan és kiforrottan fogják terelni az embereket a kassza felé.
Ezek elkészítése 319.000,- forintból kijöhet már, a többi pedig majd alakul.
A leghúzósabb tételt a rengeteg cikk jelenti, de most kell figyelembe venned a második fontos dolgot: mennyit akarsz egy évben keresni a vállalkozásoddal? Mert ha sokat, akkor ezek az összegek SEMMIK.
Vannak olyan ügyfeleink, akik milliárdos bevétellel büszkélkednek, de két cikket olyan nehezen rendelnek meg, mintha gyökérkezelésre kellene menniük. És vannak olyan cégek az ügyfeleink között, akik bár nem tartanak fenn irodaházat, nem ötvenen dolgoznak náluk, hanem konkrétan egy fő, de havi szinten rendelik a cikkeket sorra, és nem 4-et.
A harmadik tényező, ami fontos, hogy MIKOR fog ez PÉNZT TERMELNI?
Olcsóbbnak tűnhet nekifutni egyesével, ötösével, tízesével cikkeket rendelni teljesen új, vagy megújulni akaró oldalakra, de MINEK, ha azok a részek, amik eladnak, elköteleződésre veszik rá az embereket, azok nincsenek még kiépítve? Nem a cikkekkel kell kezdeni, hanem az értékesítési és feliratkoztató oldalakkal.
A kérdés mindig az, nemcsak a szövegírásnál, hanem úgy egyébként a vállalkozásnál: mennyit vagy hajlandó kockáztatni a sikerért? Van, aki kevesebbet, van, aki többet. A döntés a tiéd. Akár kevés, akár sok szövegre van szükséged, mi pont rád várunk, hogy megírhassuk neked! 🙂
Nagyon sokan fektetnek extrém sok energiát a Facebook posztjaik kitalálásába, létrehozásába, hogy aztán egyetlen egyszer használják fel ezeket, rábízva a vak szerencsére az eredményességüket. Mert remélem, senki számára nem újdonság az, hogy nemcsak magán a Facebook poszton múlnak az elérések és a hatalmas sikerek, hanem egyrészt a rajongói oldalunk alapvető eredményességén, másrészt pedig úgy általában véve az időzítésen.
Nézzük ezt a kettőt kicsit részletesebben!
Néhány éve Schobert Norbi – akinek eredményeit abszolút tisztelem, most azért említem őt, mert mindenki ismeri – nyílt levelet írt Mart Zuckerbergnek, a FB atyjának, hogy igencsak nehezményezi azt, hogy a vérverejtékkel és sok pénzzel felépített FB rajongói bázisának alig töredékét, néhány százalékát éri csak el. Gondolj bele, félmillió rajongóból, akik elkötelezettségüket már réges-rég kinyilvánították Norbi felé, elért kb. 10ezer embert. Ez nem kis szám, de az 500.000-hez képest igencsak kicsi! Hatalmas port kavart ez a nyílt levél, még a bulvársajtó is cikkezett róla – persze lássuk be, Norbi nem véletlenül mondja azt, amit, ha azt szeretné, hogy vele foglalkozzon a sajtó 🙂 –, és bizony felhívta a figyelmet arra, hogy ja, igen, egyébként alig pár százalékát éred el a rajongóidnak.
Erre a guruk kiálltak, és elmondták, hogy igen, ez így van, és ez van, ezt kell szeretni, mert a FB nem jótékonysági intézmény. Namost ezen guruk egy része már nincs is a piacon, eltűntek azóta. Másik része meg tényleg a 2%-át éri el az akár többszázezres közösségének, csak ők nem írnak nyílt leveleket, hanem tényleg elhitték, hogy meg kell elégedni az 1-2 %-okkal, és nincs más teendő, mint alapvetően a bázist növelni, mert minél nagyobb a rajongói tábor, nyilván annál nagyobb szám lesz annak az 1-2%-a.
Akkor mondom most a rossz hírt: ha te is belenyugodtál abba, hogy csak az 1-2%-ot tudod elérni, akkor te is bevetted a maszlagot, és gyakorlatilag veszteséget termeltél eddig.
Ugyanis nagyon szisztematikus munkával el lehet érni a 20-30% elérést is, de tudnék neked mutatni olyan oldalt is, aminek 55% az elérése. Mindezt hirdetés nélkül, más néven INGYEN.
Hogy mi a titok? Mit kell tenni ahhoz, hogy ne 1%, hanem 25% legyen a rajongói oldalad elérése? Azt az ügyfeleinknek árulom el részleteiben, persze közülük is csak azoknak, akiket érint a dolog, nyilván nem toljuk mindenki arcába :).
De egy részletét elárulom, mert ezért kezdtem el ezt a cikket írni, és mert fontos eleme az elérés növelésének.
A dolog annál is egyszerűbb, mint gondolnád: egyszerűen egy posztot többször is fel kell használni.
Gondolj bele, hogy ha a felhasználók 1%-át éred el, akkor hányszor kell posztolni egy valamit ahhoz, hogy a 100%-ot elérd? Nyert: 100-szor.
Természetesen a FB nem fogja ENGEDNI, hogy elérd a 100%-ot ingyen és bérmentve, de ha lökésterápiát alkalmazol – tehát nyomod, mint süket az ólajtót -, akkor átengedi a korlátozáson a posztokat. Alapvetően úgy működik az algoritmus, hogy nem igazán szereti, ha egy valamit többször osztasz meg. Pl. ha linket többször osztasz meg, akkor az első megosztást átengedi annyi felhasználóhoz, amennyihez át SZOKTA a te oldaladon engedni.
De ha még egyszer megosztod, akkor jóval kisebb arányban ugyan, de mégiscsak kell valamit teljesítenie, ezért átengedi a posztot azokhoz, akik még nem látták. Ők jóval kevesebben lesznek – pl. első megosztás elér 1000 embert, a második meg 250-et -, de óriási arányban MÁS EMBEREK lesznek. Összességében hány embert értél el ugyanazzal a poszttal így? 1250-et.
Ez a matek itt most csak elmélet, mert túlságosan sok múlik az időzítésen is. Nem elég csak újra megosztani posztokat, linkeket, képeket, videókat, hanem azt is ki kell találni, hogy MIKOR osszuk meg ÚJRA.
A trükk ott van az egészben, hogy ha a második-harmadik-sokadik megosztással jó eredményeket érsz el, mert pont elkapsz egy olyan helyzetet, hogy mondjuk mindenki a neten lóg és pont halálra unja magát a FB előtt, és tartaloméhes, akkor a többedik megosztással ha jó eredményeket érsz el, akkor áttörsz egy falat az algoritmusnál.
És legközelebb nem 1%-hoz engedi a zsír új posztodat, hanem már 1.1%-hoz. És szépen, lépésről-lépésre, szisztematikusan elkezdheted növelni az oldalad alap eléréseit, egyre nagyobb és nagyobb sikereket elérve.
Szóval újrahasznosítási egyszeregy: egy posztot használj többször, de leginkább úgy mondanám, hogy sokszor! Egyszer oszd meg hétfőn reggel, aztán egy csütörtök délben, aztán egy vasárnap este, aztán egy esős napon, aztán egy napos napon, stb. Találj indokokat, hogy miért oszd meg újra, de ha nem találsz, akkor ott van kiválóan előremutató indoknak az, hogy CSAK.
Hogy mit posztolj?
Ezt majd elmondom, ha az ügyfelünk leszel, és FB posztolás lesz a feladatunk 🙂
Vidi Rita
Ui.: Norbi jelenleg a rajongói 2.45%-át éri el, és majdnem másfél millió rajongója van.
Új terméket vagy szolgáltatást vezetnél be? Szeretnél egy intenzív, átütő online kampányt csinálni az értékesítéshez? Készítettem egy kis listát, hogy mennyi minden szükséges egy jól teljesítő kampányhoz. Ezt a listát kiteheted a falra, és mindig használhatod sorvezetőként.
Akkor is használd a listát ellenőrzésként, ha az alábbiak nagy része már alapból megvan – pl. weboldal és hírlevélküldő -, mert a cheklisták azért vannak, hogy ne fejből kelljen dolgozni, mert az veszélyes (elég ha a macska felugrik az öledbe dorombolva, és máris elfelejtettél mindent :)).
Jó munkát!
Vidi Rita