Nem vagyunk egyformák, így annak a felismerése, hogy az írásainkat – és igazából a gondolatainkat, ötleteinket, terveinket is – védenünk kell, mindenkinél máskor következik be.
- Vannak, akik az első betű papírra vetése előtt elkezdenek már aggódni, hogy mi lesz akkor, ha valaki el akarja lopni az írásukat. Ezzel nagyon vigyázni kell, hiszen ez a félelem – aminek megalapozottságáról hosszasan vitatkozhatnánk – képes meggátolni a reménybeli írót konkrétan az írásban is, ami szerintem katasztrófa!
- Vannak, akik az írói tevékenység közben folyamatosan szembesülnek ezzel a témával, nem biztos, hogy saját tapasztalatként, de ezen a pályán nyitott szemmel mozogva azért láthatunk furcsaságokat – még a világhírű íróknál is. Én azt vallom, hogy először írjunk, és csak utána aggódjunk, amikor már van mit ellopni tőlünk.
- És látjuk azokat a jelenségeket is, amikor valakitől rendszeresen „nyúlnak”, de ők erre fittyet hánynak, és érthetetlen nagyvonalúsággal kezelik a helyzetet, mondván: „biztosan jól csinálok valamit, ha már lopnak is tőlem”.