Breaking News

A piacvezető piac- és versenytorzító hatása

Piacvezető, piaci verseny

Vajon van szerepe abban a piacvezetőnek, hogy milyenné válik a piac, amit vezet? Torzíthatja a piaci versenyt a piacvezető dominanciája? Esélytelenítheti a többi versenyzőt a túl erős piacvezető?

Mielőtt ezekre a kérdésekre válaszolunk, elevenítsük fel, hogyan is épülnek fel a piacok a szereplőik erejét és számosságát tekintve!

A piacokon általában a következő berendezkedéssel találkozhatunk, és a könnyebbség kedvéért piramis formációban képzeljük el.

A követők

Alul, a piramis alján, annak körülbelül egyharmadát lefedve találjuk az úgynevezett „Követők” csoportot. Ők azok, akik a piacvezetőhöz képest a „futottak még” kategóriába sorolódnak, de attól függetlenül fontos és hasznos tagjai a piacnak és nemcsak azért, mert sokan vannak. Nélkülük nem lenne alulról érkező nyomás, nem lenne partizán-innováció, nem lennének startupok, akik fittyet hánynak a hagyományos vállalkozásfejlődési modellre, és rögtön az elején repülőrajtot vesznek. Ez a csoport elképesztően sokrétű, színes, mozgékony és persze változékony. Itt találjuk az egy napja elindultakat, meg azokat is, akik már 20 éve dolgoznak a pályán, de az önfoglalkoztatási szint fölé sosem léptek. Ha sokáig nézzük ezt a csoportot a piacon, akkor az az érzésünk támad, hogy mintha mindenki itt akarna szerencsét próbálni, annyira sokan vannak. De távolról, a piacvezetői magaslatokból nézve ez a rész a szürke massza terepe. A követők csoportjában akár több tízezer vállalkozás is lehet. Sokan közülük együtt dolgoznak akár még a piacvezetővel is, disztribútorként, nagyon-nagyon kicsi beszállítóként. A szerencsésebb piacokon ez az alsó sávja a piramisnak lefedi a piac 51%-át, tehát a többséget, még ha szervezetlen formában és leheletnyi előnnyel is, de ők uralják. Általában viszont nincs ilyen szerencsés felállás, mert a követők körülbelül 30-40%-ot birtokolnak összességében, és mivel több tízezren is lehetnek, ez azt jelenti, hogy az egyéni részesedésüket jó eséllyel mikroszkóppal kell vizsgálni, már ha látni akarunk belőle valamit.

A kihívók

A kihívók a piramis közepén találhatóak, számosságukat tekintve általában kisebb a számuk tíznél, de némelyikük annyira láthatatlan a publicitást tekintve, hogy a piacot elemzők alig veszik őket észre. Általában cégméret és bevétel alapján lehet bekerülni ebbe a kategóriába, de a kihívói státuszt igazából akkor kapja meg egy cég, ha képes és elszánt arra, hogy a piacvezető bajszát folyamatosan piszkálgassa, és annak a babérjaira törjön. Látszólag ilyen volt a Csíki sör, aki a nagy Heineken bajszát pöckölgette folyamatosan, csak éppen a kézműves sört gyártók nem vették észre, hogy miközben a Csíki sör egy multicég ellen ágált, aközben az ő piacukat fölözte le, és most ott ül a nyakukon, levakarhatatlanul, miközben a söre olyan messze van a kézművességtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Tehát aki piszkálgat, az nem biztos, hogy azon a piacon akar nyerni, mert a nyilvános piszkálódás általában csak a marketingstratégia egy fontos eleme, vagy épp figyelemelterelés valamiről.

A kihívók nagyon erős, már-már megingathatatlan cégek, és az még nagyon nagy előnyük, hogy sosem bízhatják el magukat, tehát szinte végtelenül proaktívak, mindig előre akarnak törni.

Olyanok, mint a futóversenyen a bajnok után futó kisebb élboly. Sosem lehet tudni, hogy ki fog megugrani a véghajrában és az addig vezető bajnokot úgy otthagyni egy utolsó, nagyon szerencsés erőösszpontosítással, mintha az versenyben se lett volna.

Forma1-es versenyeknél is jellemző volt az – legalábbis akkor, amikor még néztem –, hogy az élen álló, verseny megnyerésében nagyon potens autót csak követték páran, szorosan tapadva rá, mondhatni az árnyékában autózva. Ez nem volt a véletlen műve, ugyanis a légellenállás egy másik autó mögött jóval kisebb, mint az első helyen döngetve. Ezért a hosszasan második-harmadik-negyedik helyen autózók spóroltak így az autóik erőforrásaival, persze, csak ha jól választották meg ezt a követési távolságot. Ugyanis egy-egy túl közelre merészkedés végzetes is lehetett a versenyre nézve, ha ütközés következett be, a túlságos lemaradás pedig épp az ellenkezőjét érte el, többlet erőforrásokat igényelt a követőtől.

Az, ami a fizikában működik a sportpályákon, az működik a közgazdaságban is a versenypiacokon. Az ügyes kihívók nagyon-nagyon jól járhatnak, ha kivárják a piacvezető megingását, erőforrásai közötti korábbi összhang megbomlását.

A kihívók a piac körülbelül 20-25%-át szokták lefedni, tehát egyenként már egész számokkal is mérhető a részesedésük (ha öten vannak, akkor a 20-25% valamilyen nem egyenlő arányban, eközött az öt szereplő között oszlik el.) Vannak piacok, ahol a kihívók között is van egy nagyon erős, pl. 10%-nyi piaci részesedéssel, ami egy állandósult második helyet jelent a számára az egész piacon. Ő a kihívók között piacvezetőnek számít, ami nagyon lényeges és biztonságot jelentő pozíció.

A piacvezető

A piacokon csak egyetlen piacvezető lehet, és neki uralnia kell több százalékot, mint a követők között a legerősebb (az előző bekezdésben a 10%-os példát használtam), de általában ezzel nem is szokott gond lenni.

A piacvezető státusz egy olyan minőség, ami csak hosszas együtthatókat figyelembe véve írható le, ezért is létezik ez a magazin, hogy az összes aspektus reflektorfénybe kerüljön, tehát ennek részleteibe most nem megyünk bele külön.

A piacvezető annyira erős, mint a követők vagy a kihívók együttvéve, de lehetnek olyan piacok is, ahol csak egyetlen versenyző van, és ő ott az atyaúristen, és ezt hívjuk monopol piaci szerkezetnek. Ez azért nagyon érdekes jelenség, mert a monopol piaci szerkezetnél – amilyen például a  magyar állam jelenléte most már a lakossági energiaszolgáltatásban – megengedhető a veszteséges működés is.

De amikor egy versenypiacon egyetlen cég van monopol helyzetben  – ez már egy tényállás, nem pedig piaci szerkezet, mint az előbbi bekezdésben! –, vagy várhatóan abba kerül majd, az bizony külső beavatkozást igényelhet az államok, vagy például az Európai Unió részéről.

Mit jelent a monopol?

Egyeduralmat.

Szerencsés piaci berendezkedéseknél a piacvezető, bár erős, de nem uralja a teljes piaca 51%-át. Amint közelíti, vagy átlépi ezt a határt, azt mondjuk, hogy monopolhelyzetbe került, ami nagyon veszélyes jelenség.

Néhány évvel ezelőtt Hosszú Katinka sorban annyi profi versenyt és ezzel olyan rengeteg pénzt nyert, hogy gyakorlatilag az ő „kedvéért” módosítottak a szabályokon és limitálták azt, hogy egy versenyző hány számban indulhat (ezek a fizetős világkupák, nem az amatőr versenyek). Azért biztos, hogy miatta módosították a szabályokat, mert csak ő volt az, aki edzésként használta a versenyeket, és minden számban elindult, olyanban is, amiben kifejezetten gyenge volt.  Mindenki más maradt az erősségeinél – például Jakabos Zsuzsanna –, és azoknak a legfelsőbb dobogójára pályáztak, de mivel Katinkánk elképesztő otthonosságra és rutinra tett szert a versenyzésben, mások erősségeit is sorra megnyerte, vagy legrosszabb esetben harmadik lett, ami még mindig szép summát jelentett számára.

Katinka jelenléte ezeken a versenyeken a Katinka-rajongók számára kifejezetten örömteli, míg mindenki más számára kifejezetten szerencsétlen helyzet volt. Lehetett másoknak eleinte azt mondaniuk, hogy „Ugyan, nem gond, legalább a nagy világversenyeken kívül is összemérhetjük az erőnket egymással.” Katinka gyakorlatilag mindent vitt. Bár a versenytársai kedvelték, de elhiheted nekem, hogy minden más edző rémálma volt az, ha meglátta Katinka nevét a listában.

Jó pár évig fennállt ez a helyzet, aztán Katinka az Olimpián is szinte mindent vitt, és utána az Európa és Világbajnokságokon is. Több milliárdos vagyonra tett szert azzal, hogy gyakorlatilag mindig nyert, így versenytársai és a versenyek élvezhetősége felett őrködők csak abban bízhattak, hogy végre kiöregszik. De nem tette meg! Ezért aztán meghozták a világkupákon azokat a szabályokat, hogy egy versenyző csak limitált számban indulhat.

Ha a sportban van egy olyan versenyző, aki mindent megnyer, az a sport egészére nézve nem fenyeget veszéllyel, mert a jelenség még akár extra figyelmet is tud generálni a sportnak, ami meghozza a szponzorok kedvét is. A sportban tényleg jelen van a kiöregedés mechanizmusa, még ha Katinkánál ez várat is magára. Igen is lehet arra számítani, hogy egy sportoló, bármennyire is briliáns, egyszer csak abba fogja hagyni, mert a fizikai és mentális erejének van egy végső határa.

De a vállalkozásoknál nem lehet arra számítani, hogy az egyeduralmuknak a természetes öregedés hatására majd egyszer csak vége szakad, mert egy vállalkozás akár 100 évre is bebetonozhatja magát egy monopol helyzetbe, ami sem rövid, sem hosszú távon nem vezet jóra, és bármennyire is rosszul hangzik, akár még a világot is tönkre teheti.

A monopolhelyzetben lévő piacvezető veszélyei

A közgazdaságban a monopolhelyzetet és a monopolhelyzetben lévő piacvezetőt azért tartják veszélyesnek, merthogy az árakat ő (a monopol cég) határozza meg, és ez által szabhat akár túlságosan magas árakat is. De – nyugtatják magukat a közgazdászok –, szerencsére ott van az a jelenség, hogy ha túlságosan nyerészkedővé válna egy vállalat, akkor a társadalom egyszerűen elfordul az általa nyújtott szolgáltatástól, és nem fogja vásárolni.

„Huhh, ezt megúsztuk.” – törlik meg a közgazdászok izzadó homlokukat és már dőlnek is hátra a kényelmes karosszékükben, hogy hát nem lehet semmi baj, mert majd a piac önszabályozó ereje megoldja az efféle gondokat.

Nos, ha egy közgazdász még mindig így gondolkodik, akkor nyilván nem találkozott még össze a Google és a különböző Információ Technológiai (IT) cégek világuralmi helyzetével.

A Google világuralma

Hogyan uralhatja a világot egy keresőmotor, aminek a használata a felhasználók számára teljesen ingyenes?

Úgy, hogy a mai közgazdaságban már nem az számít nagy előnynek, ha szolgáltatást nyújtasz a vásárlóidnak és ők fizetnek neked ezért, hanem az számít nagy előnynek, ha te vagy a mesterséges intelligencia fellegvára, és a világ minden tájáról nálad összpontosulnak a legkülönfélébb adatok, akár bizalmas, szenzitív és államtitkokat képző adatok is.

A Google nemcsak azt tudja, hogy mi érdekel téged úgy általában, hanem azt is tudja, hogy melyik piacra érdemes belépnie egy kisebb-nagyobb vállalkozásnak, melyiknek van nagy jövője és melyik iparágnak nincs.

A Google úgy került monopolhelyzetbe az IT világban, hogy mikor a Microsoftot megbüntették a piacai fölényével való visszaélés miatt, mert minden Windows-on a saját Explorer nevű böngészője futott, és nem adott lehetőséget a telepítésnél a választásra, hogy esetleg más, független böngészőt használj, akkoriban a Google még nem is létezett!

Az IT világban természetesnek tűnik, hogy egy elterjedt szoftver gyorsan egyeduralmat ér el, de ez mind üzleti, mind társadalmi, mind akár nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet.

Azt mindenképp érdemes tudni, hogy a legfelkészültebb nemzetbiztonsági osztály sem tud annyit a saját országa állampolgárairól, mint jelenleg a Google és a Facebook, de ezzel az előnyükkel ezek a platformok nem szolgálják például a közbiztonságot, hanem csak a saját üzleti érdekeiket.

Ezek az IT mogulok minden adatot begyűjtenek rólunk, és olyan fejlett matematikát használnak az adatok elemzésére, és konkrétan a JÓSLÁSRA, amiről még középiskolában sem igen esik említés, de még a programozó szakkörökön sem.

Az EU ezek ellen néhány éve el kezdett el keményen fellépni. Egyrészt a monopolhelyzet kihasználása miatt is, meg az adatok védelmének ügyében is.

A probléma az, hogy például mikor a Google elkezdte a találati lista tetején a vállalkozások hirdetései és az úgynevezett organikus találatok előtt a saját shopjába mutató találatokat megjeleníteni, és ez miatt az EU 2017-ben meg is büntette, ezt a konkrét büntetést 7 éves nyomozás előzte meg.

7 év! Te Szentséges Atya Úr Isten!

7 év alatt, ha nem vigyázunk, kipusztul a bolygónk.

7 év alatt megfogan, kifejlődik, megszületik és iskolába megy egy most még tervbe sem vett gyermek!

Amit ma garázdálkodik a világ ellen, a saját érdekében, egyértelmű monopolhelyzetben a Google, a Facebook, az Ebay, az Amazon, és a számítógépes játékokat fejlesztő cégek, azok jó esetben, nagyon eltökélt EU-s tisztségviselőkkel is 7 év múlva lesznek lezárt ügyek!

De az alatt az újabb 7 év alatt ki tudja, miket visznek véghez ellenünk!

Jöjjön rád a frász!

Tudod miért fogalmazok ennyire sarkosan? Hogy megijedj.

Manapság akut téma a környezetvédelem, és például az autók környezetszennyező hatása. Boldogan megrebbenő szívvel látja az ember az utakon az egyre szaporodó zöld rendszámos, tehát elektromos hajtású autókat, és megkönnyebbült sóhajjal tekintünk fel az égre, erre gondolva: „Hát ezt is megértük, hogy idáig fejlődtünk.”

Hogy ez mekkora önbecsapás, te jó ég!

Az óriási probléma az, hogy annak idején, mikor az első autókat tervezték, több, mint 100 évvel ezelőtt ­­­– igen, több, mint SZÁZ évvel ezelőtt! –, akkor az első autók és nagyobb járművek is elektromosak voltak. Senki nem akart a gőzmozdonyokhoz hasonló szénigényt az autókban.

Aztán jött az olajból származó benzin és dízel, és valahogy 100 évig senkinek sem jutott eszébe, hogy az elektromos hajtás sokkal kevésbé káros a környezetre.

Ja, de várjunk csak…

Nagyon sokaknak eszébe jutott, hogy elektromosan jobb lenne az élet. Az összes SCI-FI-ben azt látod, hogy fúziós energiával és árammal hajtják a járműveket, robbanómotoroknak nyoma sincs, de a szabadalmi hivatalok is ezrével kapták az elektromosságot használó motorhajtó-találmányokat az elmúlt száz évben! Nem egy szabadalmat az autógyártók vettek meg és tüntettek el a Föld színéről, nehogy már bekavarjon a jó kis környezetszennyező bizniszüknek valami új technológia!

Az olajlobbi, kart karba öltve az autógyártókkal, a túlhatalmat, a monopohelyzetet kihasználva – most már nyíltan kijelenthetjük, hogy – a tönk szélére sodorták a Földet.

Ezért bármennyire is azt kívánom, hogy önfeledt, boldog, problémák nélküli piacvezetői léted legyen, közben azt is kívánom, hogy SOHA ne kerülj monopolhelyzetbe. Mert nem akarom, hogy te legyél a következő, aki tönkreteszi a világot…

A verseny egészséges, tisztító, fejlesztő, előremutató hatású. Az öldöklő versenyt senkinek sem kívánom, de néha akár az is szükséges lehet a vállalkozások világában, hogy valami olyan szülessen meg a romokon, amire nagy szüksége van a társadalomnak.

A monopolhelyzet káros – akkor is, ha állami, akkor is, ha a versenypiacokon valósul meg. Az egészséges piaci berendezkedés nem engedélyez egy kézben túlságosan nagy erőt azért, hogy ne torzulhasson a verseny – ahogy Katinkánk esetében tárgyaltuk –, és hogy ne uralkodhasson egy-egy vállalkozás komplett kontinensek és maga a Föld bolygó fölött.

Ha tisztességes versenyben rendre te nyersz, az számodra is felemelőbb, mint leigázni a világot és aztán büszkén trónolni a tetején.

Azt kívánom, hogy tisztességes versenyben győzz, mert akkor nemcsak üzletileg, de lelkileg is erős maradhatsz, míg egy nemtelen versenyben való győzelem árthat a halhatatlan lelked békéjének is.

Vidi Rita

Tetszett? Adnál egy 5-öst?

Vidi Rita

A Piacvezető Magazin főszerkesztője.

Kérlek, lépj be hogy kommentelhess.