Most akkor mi van a gyerekeink kreativitásával? Tényleg aggódhatunk?

Tényleg!

Mikor máskor lenne a legjobb alkalom beszélni arról, hogyan javíthatunk a gyermekeink kreativitás-szintjén, ha nem a tanév végén?
Cikkek, amik a vészharangot kongatják:

Csapnivaló a magyar PISA-bizonyítvány>>
http://index.hu/tudomany/2014/04/23/csapnivalo_a_magyar_pisa-bizonyitvany/

Újabb PISA-sokk: problémamegoldában a sereghajtók között vagyunk>>
http://hvg.hu/plazs/20140401_Ujabb_PISAsokk_problemamegoldasban_sereg

Az iskolai hajrá utolsó napjaiban, a nyári szünetre várva, a vidám cseresznyeszüret közepette gondolkozzunk el kicsit azon, hogy tudunk-e valamit tenni azért, hogy a gyerekeink – legyenek akár 8, akár 18, vagy éppen 28 évesek – hogyan lehetnek kreatívabbak, hiszen már bizonyíték is van arra, hogy ez a képesség is egyre romlik a gyerekeknél. Mármint Magyarországon. Innen szép nyerni, szokták mondani, úgyhogy jobb lesz, ha belehúzunk.

Szülőként az alábbi dolgokat teheted, hogy a te gyermeked kreatív legyen. (Össztársadalmi problémákra nem lehetsz közvetlenül hatással, úgyhogy először a saját portádon kell sepregetned.)

A gyerekek alapvetően kreatívak. Csak elveszítik ezt a képességüket.

Próbálj rávenni egy három évest arra, amit ő nem akar, például aludni menni, vagy megenni a kelbimbót…
Kérdés: Hogyan szoktak viselkedni a gyerekek, amikor valamilyen problémát akarnak megoldani?
Válasz: Ez változó, de ami biztos: hihetetlenül szívósak, céltudatosak és kreatívak.

Mit tud kitalálni három évesen az ember, hogy ne kelljen még aludnia?

–        Híííírtelen éhes lesz. Nagyon. Mindjárt éhenhal.

–        Evés után még mindig éhes. Képes lenne megenni a kelbimbót is, ami ellen napközben talált ki remek elkerülő stratégiát.

–        Hoppá, szomjas. Hát csak nem fekhet le szomjasan!

–        Egyszer csak megadóvá válik: oké, ezt még megeszem/megiszom/megteszem, és utána megyek aludni. Ezek az „ezt még, ez az utolsó” kezdetű mondatok esténként a százas nagyságrendet is elérik.

–        Apropó, el kell mesélnie valamit. Valami nagyon fontosat! Például, hogy látott egy csigát, ami nagyon érdekes volt. Neked eszedbe jut valami ilyesmi, hogy „büdös kölök, mikor délután egy szép csigával akartam elterelni a figyelmedet a nyolcadik gombóc fagyiról, akkor bezzeg tojtál csóri csigára!”, és közben hatalmasakat sóhajtozol, és elmerülsz a meséjében.

–        Amikor kifogy a meséből, akkor anyának/apának/mamának/papának/kis-nagytesónak/kutyának-macskának jóéjt kell kívánnia, hiszen anélkül vétek lenne álomra hajtania a fejét.

–        Még egy utolsó mesét kér. Majd egy éneket. Majd még egy mesét. Majd egy mondókat, majd a kedvenc meséjét mondd el kívülről. És amikor már éppen kezded beleélni magad Bogyó és Babóca kalandjaiba, akkor azt veszed észre, hogy négy és fél órás altatási procedúra után végre alszik! Vajon ki nyert? 😉

Az a helyzet, hogy életkorilag minél tovább tartanak az ilyen esték – vagy reggelek, vagy délelőttök vagy egész napok -, annál jobb az a gyereknek. Meg neked, szülőnek is. Ugyanis ezekből a szituációkból ezer százalékig biztos lehetsz abban, hogy a gyermeked kreatív.
Figyelmet akar, megszerzi. El akar kerülni valamit, eléri a célját.

Tehát: sikeres ember!

Amikor ezek a kreatív próbálkozásai elmúlnak, amikor parancsszóra alszik, eszik, játszik, akkor nem az ő kreativitása érvényesül már, hanem valaki másé.
Hogy mitől tűnik el a kreativitás, arról nekem elég markáns véleményem van, de már én is kezdem unni, hogy mindig az iskolákat ekézem, ezért most próbálok árnyaltabban fogalmazni:

–        vagy felnőttek veszik el a gyerekek kreativitását,

–        vagy más gyerekek.

Szülőként neked mi a dolgod?
Kizárólag a gyereked érdekeinek szem előtt tartása. Első a gyereked. Majd utána jöhet számításba a más gyereke, vagy más felnőtt érdeke.

A gyerekek általában demokratikus környezetben a legkreatívabbak. Amikor számít a szavuk, amikor meg vannak kérdezve arról, hogy mit szeretnének, ők hogyan látják a dolgokat, mire vágynak, mire NEM vágynak, amikor saját céljaik lehetnek, és egyedül is tevékenykedhetnek a célok elérésén, és támogatást is kaphatnak hozzá. A legkevésbé kreatívak akkor, amikor valaki PARANCSOL nekik, amikor sakkban vannak tartva, amikor több büntetés néz ki bármilyen cselekvésük okán, mint dicséret. Legyen ez a „parancsnok” akár szülő, akár tanár, akár másik gyerek.

Természetesen a gyerekeknek – mint a felnőtteknek is – szükségük van vezetőre, példaképre, nevelőre, sőt, terelőre, de nem ún. autokratikus stílusúra, hanem sokkal inkább demokratikusra.
Egy bizonyos kor után – 8-10 éves kortól mindenképp – nemcsak érzelmileg, hanem értelmileg is szüksége van arra, hogy olyan közegben élhessen, tanulhasson, dolgozhasson, amelyre azt a kifejezést használjuk, hogy „belátó légkör”. Amikor a környezet a gyermek számára jelentős kérdésekben nem az engedelmességet, hanem a párbeszédet ösztönzi. Amikor a gyereknek van lehetősége megbeszélni, véleményezni, eszmét cserélni, sőt vitatkozni is. (A vitaképesség egy hihetetlenül fontos készség, vannak országok, ahol ezt tanítják is. Nálunk nem ennyire rózsás a helyzet…)

Ezzel szemben még most, a felvilágosult 21. században, a harmadik évezredben is leginkább olyan környezetben töltik idejük nagy részét a gyerekek, amely a gyermeki engedelmességre alapszik, és nem az együttműködésre. Csodálkozunk, hogy az alapvető kreativitásuk eltűnik, és nem bontakoznak ki olyan képességeik, amiket meg elvárnánk, hogy kinyíljanak bennük.

Most nem azért, de mégis mit várunk a gyerekektől?

Hogy a történelmi évszámok biflázásától majd kreatívak lesznek?

Vagy azt, hogy a második otthonukban(!!!) napi 7-8 órát néma csendben, felnőttek és agresszív társaik által elnyomva, engedelmesen hallgatva és jól viselkedve kreatívak lesznek?

Nem lesznek kreatívak!
Biorobotok lesznek! Gondolkodni képtelen, problémákat megoldani képtelen, összefüggéseket meglátni képtelen, bal agyféltekedominált, engedelmességre szoktatott fiatal felnőttek lesznek, akik az ÉLETbe kilépve nem tudják majd irányítani a saját életüket!

Ezt akarod a gyerekednek? Ugye nem?

A kreativitás fejlesztése és megőrzése gyermekkorban

Akkor amit tehetsz, és meg is kell tenned szülőként:

1.)    Beszélj meg vele mindent, amit csak felér ésszel DE ne stresszeld olyan problémákkal, amik félelemmel töltik el, illetve amiket még te sem tudsz megoldani, vagy nincs rájuk megoldásod. Válaszolj a kérdéseire, ha valamit nem tudsz, nézz utána a neten!

2.)    Kérdezd meg őt, hogy mit szeretne, hogy mire vágyik, és ha gyanítod, hogy van olyan, amit nagyon nem szeretne, azt is meg kell beszélni vele, hogy szerinte hogyan lehetne azt számára kellemesebbé tenni, vagy milyen alternatívája van annak a nemszeretem dolognak.

3.)    A nevetés egyenlő a testi-lelki egészséggel. Ha egy gyerek nem KACAG rendszeresen, akkor gond van! Ha kell, nevettesd meg, csikizd, mesélj neki vidám sztorikat, vagy vicceket. Vigyázat! Az élcelődés nem vicces!

4.)    Vond be a munkába, de ne csak a kivitelezésébe, hanem már a megtervezésbe is! Ki kell festeni a szobát? Szuper! Mondd el neki, hogy hogyan kell festéket választani és hol lehet megvásárolni, miért pont azt a színt szeretnéd, milyen eszközökkel lehet festeni, te melyiket szereted a legjobban, milyen szép lesz, amikor készen lesz, miért kell feltörölni a lecsöppent festéket, stb. Nem kell, hogy ő fessen – persze festeni biztosan akar majd -, de az kell, hogy átlássa a folyamatokat. Szükséges tudnia, hogy egy szoba kifestése nem úgy történik, egy reggel azzal ébredsz, hogy hopp, ma festünk, hanem ennek vannak előkészületei, van maga a munka, van a szenvedés része ;), és vannak az utómunkálatok is.

5.)   Hagyd, hogy kipróbálja, hogy milyen vitatkozni, és segítsd, hogy fejlődjön ebben. Ne erőltesd rá az akaratodat még véletlenül sem, amikor legközelebb ellenáll valaminek, biztasd, hogy győzzön meg téged az álláspontja helyességéről. A vitát gyakorolni kell, és azt is, hogyan kell a vita által keltett intenzív érzelmeket lecsengetni, ugyanolyan szeretetteljes légkörben létezni tovább, mint amilyen előtte volt. Ja, hogy ezt még neked is tanulnod kell esetleg? Hajrá, bármilyen új készség elsajátítása jobban fiatalít, mint a ránctalanító krémek!

Aggódjunk a gyerekek kreativitásáért?

Aggódjunk a gyerekek kreativitásáért?

6.)    Hagyd békén, mikor belemélyed valamibe. Ne rángasd ki az olyan elfoglaltságaiból, amikor nyilvánvalóan flow-ban van. Csíkszentmihály Mihály szerint a flow állapot megélése maga az öröm művészete, szerintem egy szülő ne akarja ettől megfosztani a gyermekét! Főleg ne ilyenkor akarj rohanni valahova. Bármi várhat, kivéve a gyerek boldogsága!

7.)    Hallgassatok zenét együtt! A gyermekednek valószínűleg hozzád hasonló zenei ízlése lesz majd, és majd csak kamaszkorában állít haza punk anyukájához rockerként, vagy fordítva ;). Bármilyen is a zenei ízlésed, az csak hasznos lehet, ha bevonod a csemetét. Nyugodtan ki lehet próbálni a bömböltetést is. Az duplán jó, ha a kedves utód veszettül tiltakozik az általad preferált zeneszámok ellen, mert ilyenkor lehet gyakorolni a vitát is ;). A legcsodálatosabb hatása a zenélésnek van, gondolj bele milyen lenne, ha együtt muzsikálhatnátok. Szeretnék visszautalni az új készség és a ránctalanító viszonyára!

8.)    Soha Ne Hagyd, Hogy Bárki Parancsolgasson A Gyereknek! A rideg utasítgatás, a lelki lökdösődéssel egyenértékű. Tanítsd meg arra drága szülöttedet, hogy nem kell eltűrnie mások uralmát! Ha megtanítottad vitázni, akkor tud érvelni a saját érdekei mellett, tudja érvényesíteni az akaratát anélkül, hogy ő maga el akarna tiporni másokat.

9.)    Nem árt, ha sportol valamit! Ez egy kicsit veszélyes terep, mert egyes sportkezdeményezéseknél az az alapvetés, hogy ordítoznak a gyerekekkel, vagy épp parancsolgatnak nekik, engedelmességre szoktatva őket. De a sportnak nem lehet ez a célja! A gyereksport célja az, ami felnőtt korban is cél kell, hogy legyen: flow állapot, önmagunk legyőzése, átlépés a saját árnyékunkon, a sikerélmény, a befektetett munka és az eredmény közti összefüggés felismerése, a következtetések levonása, a kudarcélmények tűrése, a kudarcok a siker építőköveiként való értékelése. Ezek ordítozó edző mellett nem fognak megvalósulni! Nem véletlen, hogy bizonyos országokban a szülők vállalják az edzőséget! Nálunk még a felelősséghárítás a divat…

10.) Olvasson sokat, vagy ha nem szeret – vagy még nem tud – olvasni, olvass fel neki! (Vagy vegyél neki hangos könyveket, vagy ami még jobb: vedd fel hangban a felolvasásaidat!) A történetekben rengeteg tanulság van, amiknek be kellene épülniük az agyába, a szókincsbővítő hatásról meg már nem is beszélek. A történetek ismétlődő motívumai stresszoldóként működnek a gyermekagy számára, biztonságérzetet adnak. Az epikus igazságosság – a jó elnyeri jutalmát, a gonosz pedig a büntetését – erkölcsi mintát mutatnak. Ezek mind jótékony hatással vannak a kreativitásra, hiszen érzelmileg független sémákat építve be az agyába, a kognitív képességeit fejlesztve.

Milyen korosztályra vonatkoznak ezek a tanácsok?

Az egészen pindúr – 2-3 éves – korosztálytól egészen 18 éves korig, és még tovább.
A gyerekek olyanok, mint a tölgyfa makkjai: születésük óta bennük van a hatalmas és erős tölgyfa ígérete és minden képessége. Ha állandóan nyesegetjük, szidjuk, kockásítjuk őket, akkor gyenge és túlságosan hajlékony derekúak lesznek, ráadásul mi is egész életünkben csak küzdhetünk velük, ellenük. Ha elismerjük, hogy nincs más feladatunk, mint erős fává nevelni, óvni a kártevőktől meg a villámcsapásoktól, néha megöntözni, és elég napfényt biztosítani a számukra, akkor a mi életünk sem harc lesz, hanem fantasztikus sikersztori.

Én így gondolom.

Vidi Rita

A RitArt Academy alapítója és szakmai vezetője

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük