Kreatív kedd: tényleg súlyos (elme)betegség kell a kreativitáshoz?

Hétvégén Író születik tanfolyamot tartottam, és amikor egymás után születtek a zseniálisabbnál zseniálisabb írások, akkor – elnézve a szerzőiket – a gyakorlatban is megbizonyosodhattam arról, amit már tudtam előtte is, hogy egyáltalán nem kell gyógyíthatatlan betegségben, vagy súlyos pszichiátriai kórban szenvedni ahhoz, hogy valaki maximálisan kreatív legyen és ez ki is jöjjön belőle.

Vincent van Gogh, Beethoven, Marilyn Monroe, Hemingway nevével indul az a lista, amit azok sorolnak előszeretettel, akik azt bizonygatják, hogy a zseniális teljesítményhez kell valami „bibi”, mert különben anélkül csak átlagos lesz az ember.

Vitatkozom ezzel. Csomó emberből nem lett sem van Gogh, de a fülük is megmaradt, és golyót sem repítettek a saját mellkasukba, ettől függetlenül megküzdenek nap mint nap mindazzal, amivel Vincent képtelen volt.

Nem kell elmebetegség a maximális kreativitáshoz

Nem kell elmebetegség a maximális kreativitáshoz

Több milliárdnyi emberből nem lett szőke szexszimbólum, és persze nem is szenvednek mániás depresszióban, ugyanakkor képesek túlélni a szerelmi bánataikat és a nem vesznek be ötven altatót egyszerre, de – ha hiszünk az összeesküvés elméleteknek – a titkosszolgálat emberei sem akarják eltenni őket láb alól. Mi ez, ha nem kreativitás?

Viccet – és elnézést, ha rossz vicc volt – félretéve: az emberek többsége kreatívan megküzd azokkal dög unalmas a kihívásokkal is, amikkel a felmagasztalt szupersztárok esetenként csak pszichiáter segítségével képesek, vagy még azzal sem…

A kreativitás minden napunkban jelen van, és én mondom, hogy az a legkreatívabb, aki megőrülés nélkül kibírja az életet.

Nemrég olvastam, hogy svéd kutatók kistatisztikázták, hogy az írók kétszer gyakrabban válnak öngyilkossá, mint más földi halandók.
Hú, hát nem tudom – illetve nem akarom – szavakkal kifejezni azt, hogy mennyire utálom az ilyen statisztikákat. Ezzel is csak egy dolog hibádzik, ha nagyon jóindulatú vagyok, de az nagyon:

Nemcsak azok az írók, akik annak vallják magukat.

Szerintem mindenki lehet író, és erről pont a hétvégi tanfolyam egyik résztvevője, Anikó is meggyőződött, mert azt mondta a végső összefoglalójában a két nap végén, hogy most már látja, hogy igazam van. Mindenki lehet író, mert mindenkiben fel lehet éleszteni azt a szikrát, amiből aztán hatalmas tábortűz lesz.

Számoljunk jól!

Tételezzük fel, hogy veszek 100 írót, és megvizsgálom, hogy hányan lesznek közülük öngyilkosok. Ha általában 2% az arány, akkor az írók közül 4-en potenciálisan öngyilkosok.

Majd veszek 100 NEM írót, és megvizsgálom, hányan lesznek közülük is öngyilkosok. Nagy az örvendezés mikor kiderül, hogy ők hozzák az általános 2%-ot, mert ők a kontrollcsoport.

A probléma ott van, hogy a második csoport is 100 íróból áll. Csak ők még nem állnak ki a pódiumra, és nem állítják ezt magukról, illetve nincs kiadó mögöttük, aki ezt állítaná róluk. Ők úgy gondolják, hogy valami mással foglalkoznak elsődlegesen. Pedig ez változhat.

Ha igaz a teóriám, és mindenkiből lehet író, akkor, ha ez a második csoportnyi 100 ember átvált írói munkára… Akkor megnövekszik köztük az öngyilkosok aránya?
Garantálom, hogy nincs ilyen felmérés, ezért az alapvető felmérés olyan, mintha összehasonlítottuk volna a körtét a dinnyével. Mindkettő gyümölcs, egyébként meg teljesen más a két dolog.

Ezzel az erővel vizsgálhatták volna azt is, hogy a kőfaragók és balett-táncosok között mennyi az öngyilkos. De valamiért pont az írók lettek kipécézve, ez nagyon érdekes.

Ami nem vicc: ha úgy érzed – és legyél akár író, akár bármilyen más foglalkozású -, hogy összecsaptak a fejed fölött a hullámok, és nem tudsz egyedül kiúszni a partra, és kellene valaki, aki segít, mert úgy érzed, hogy egyedül elbuksz, akkor hívd a következő ingyenesen hívható segély-számokat:
116-111 – kék vonal fiataloknak,
116-123 – lelki elsősegély,
06-80-505-101 – NANE telefonszolgálat bántalmazott nőknek és gyerekeknek
112 és 104 a mentők száma

A dolgok változnak és bárki lehet író

Azért is érdekes a felmérés – mint minden felmérés -, mert a dolgok változnak:

–          változik a gondolkodásmódunk,

–          változik a munkánk,

–          változnak körülöttünk az emberek,

–          változnak a reakcióink még az ugyanolyan dolgokra is.

Az ilyen felmérések statikusak, ráadásul ezer sebből vérezhetnek, amikről információhiány birtokában most nem is tudunk. Ezzel szemben a világon semmi sem statikus, semmi sem igaz örökké. Csak a történetek lehetnek örök életűek, az adatok sosem ;).

Szóval, ha eddig azon aggódtál, hogy sem elmebeteg nem vagy, sem mániás depresszióban nem szenvedsz, és a füledet sem akartad még levágni, attól még megnyugodhatsz: elég kreatív vagy BÁRMIHEZ.
Lehet, hogy most nem tudsz sem festeni, sem zenét szerezni, sem színészkedni, sem írni, de minden megtanulható, és nincs olyan, hogy késő lenne újat tanulni. Pláne nem késő egy rég elfeledett tehetségedet feléleszteni!

14 napos kreativitásfejlesztő online tanfolyam INGYEN>>
Szerintem kezdd el még ma 🙂

3 Comments

  1. Szeretem Rita stílusát, mert lényegre törő, ugyanakkor könnyed,példákat említő,humoros tájékoztatói vannak,, ő igazi írónak született.Az még szebb terv, hogy az embereket íróvá szervezze a lelkesedése, hite által. Persze mindenki a maga stílusában írná a témáját.Az írás önkifejezés, akárcsak a rajz,a festés, belső lényünkből terjed ki.Én azt tapasztaltam, hogy a valamivé, valakivé válás egy folyamat, mindig van a fejlődésnek előzménye: tanulás, gyakorlat,tapasztalat, ezért a nagyon tehetséges íróknál nem csak a gének szerepe érvényesül, hanem az önálló gondolkodás, egyéni képalkotás, szemlélet, akár filozofikus hajlam is, a sajátos egyéniségükkel, a maguk kis univerzumukkal teljesen újat alkotnak, hozzáadnak a világhoz a maguk tudásával.Ez egyébként minden kiemelkedő szellemi, fizikai teljesítményre igaz, de az íróknál az a plusz, ahogyan ők látják a világot, egy másik szemüveggel és azt az egyéni élményt, meglátást, elképzelést úgy tudják közvetíteni, hogy az átlag embernek érthető,átélhető, találkozik egy másik dimenzióval, ami több, ami felemelő,ami tartalmas.Én azért szeretem Gorkij, Tolsztoj, Mikszáth, Müller Péter műveit, általuk gazdagodom lelkileg,szellemileg, az ő világukkal én több lettem.Én 8 éves korom óta könyvtári tag vagyok, kedvenc időtöltésem az olvasás,széleskörű érdeklődésem miatt 2 milliós értékű könyvtáram van.,barátoknak, rokonoknak ebből adok olvasásra, vagy ajándékba is irodalmi könyveket.
    Ritának érdeme, hogy minden emberben meglátja sorsának íróját, mert bizony mi vagyunk a dráma írók, a rendezők és egyben a színészek is, a kezdet az idea, aztán a gondolat, végül a tett.

  2. Zsolt (Dr.T)

    Rita drága, a gondolatmenetedben logikai hiba található. 🙂
    1. “A probléma ott van, hogy a második csoport is 100 íróból áll. Csak ők még nem állnak ki a pódiumra, és nem állítják ezt magukról, …” : semmi nem garantálja, hogy ha ezek is íróvá válnak, akkor akkora kulturális értékű műveket fognak alkotni, mint a hagyományosan “író” kategóriába sorolt neves írók. 🙂
    2. “Ha igaz a teóriám, és mindenkiből lehet író, akkor, ha ez a második csoportnyi 100 ember átvált írói munkára… Akkor megnövekszik köztük az öngyilkosok aránya?” : Ez egy remek tudományos felvetés, mert eddig az írók spontán módon képződtek/keletkeztek. 😀 Ezt a kérdést viszont érdemben csak majd a távoli jövőben lehet megvizsgálni, amikor már elegendő mennyiségű “gyártott” író is rendelkezésre áll majd, feltéve, ha mindannyiukból neves író képződik. Jelenleg a kérdés nem eldönthető (tudományos nézőpontból szemlélve). 😀
    Így nem csoda, hogy bátran kijelenthetted: “Garantálom, hogy nincs ilyen felmérés” 😀
    (Lehet akár, hogy a tanfolyam hatása olyan mint a marihuánáé, hogy fellazítja a a tudattalan és a tudatos határát, s ebben az esetben még a tanfolyamnak az öngyilkossági hajlamra gyakorolt ilyen hatása is elképzelhető. 🙂 )
    3. Egy ilyen vizsgálatnak még egy további súlyos metodológiai problémát is le kellene küzdenie: nevezetesen, jelenleg nem random módon kerülnek kiválasztásra az íróvá “átalakított”, kibontakoztatott egyedek, hanem önkéntes jelentkezés alapján. Így egy kontrollcsoport megfelelő kiválasztásánál hasonló jellegű kritérium beiktatása lenne szükséges. 🙂

    Mindazonáltal, természetesen a kreativitás is tanítható, például, ha tudjuk, hogy a kreatív emberek milyen technikákat alkalmaznak kreatív állapotuk, szemléletük eléréséhez. 🙂

  3. Szentgyorgyi Alexandru

    En is szeretem a Rita stilusat,fuggetlenul attol, hogy mit vagy mirol ir!
    Mivel hatarozottan jelenti ki, hogy ,,mindenki lehet” hat en is szeretnek, ha nem is zeneszerzo,de legalabb jo zenesz (nincsen zenehallasom,az-az total botfulu vagyok)lenni! Ha erre talal megoldast Rita, akkor meg a tulvilagon is vagy az uj eletemben is halas leszek neki! Termeszetesen a kottat siman olvasom,az nem gond, hegedum ( Stardivari), gitarom van csak a zenehallas hianyzik! Mit tegyek, hogy ez is meglegyen?! Vagy netalan-tan a tehetseggel szuletni kell???Hogy az edesapamat vizsgaztattak es felvettek volna a Budapesti Allami Operahoz az enekkarba (abszolut hallasa volt) ha nem jon kozbe a haboru es nem kerik a szovjetek szepszoval es geppisztojjal biztatva, hogy 1943 es 1947 kozott vegyen reszt a Szovjetunio ujjaepiteseben, mert nagyon-nagy szukseg volt a Donbaszi szenbanyak szenere! Termeszetesen ment az edesapam,mert HA MUSZALY AKKOR NAGYON SZIVESEN mondas alapjan azonnal marhavagonba szalt es meg az elemet is visszautasitva erkezett romaniaba, Focsani varosaba( meg a varos neve is predesztinalt),ahol szortiroztak az onkentesen jelentkezoket es inditottak, kit amerre az Szovjet foldre!
    Edesapamnak megvolt a tehetsege, szerintem Isteni adomany, vagy nevezzuk barhogy, hogy a sors maskeppen rendelkezett, az nem tole sem a tehetsegetol nem fuggott! Edesanyam gyermekkoratol csodalatosan rajzolt es festett! Sikeresen felvetelizett a Marosvasarhelyi Muveszeti Kozepiskolaba ( a masodik vilaghaboru elotti idokben), hogy nem volt penzuk a szuleinek a tanulmanyait fizetni, az ugyebar nem tole fuggott, hiaba volt a nagy tehetseg!Szerintem minderre szuletni kell es melleje rengeteget dolgozni, tanulni es gyakorolni!
    Kedves Rita, csak egy szereny velemeny, nem akarok vitat provokalni!
    Oszinte tisztelettel,

    Alexandru

Vélemény, hozzászólás?