5 tévhit a jobb agyféltekéről és a jobb agyféltekés módszerről

Szövegírás

Mint mindenről, a jobb agyféltekés módszerről, azon belül pedig a jobb agyféltekés kreatív írás módszerről is sok tévhit kering a köztudatban.
Lássuk ezeket, és oszlassuk is el őket!

A jobb agyféltekés módszerrel teljesen megváltozik az életem.

Ez sajnos nem igaz. Nem a jobb agyféltekés módszer változtatja meg az életedet, hanem te magad. A jobb agyféltekés módszer egy eszköz abban, hogy ez könnyű és lehetőleg zökkenőmentes legyen.

Amikor beindul a jobb agyféltekém, az olyan, mintha villám vágna belém.

Ez nem igaz. Ha igaz lenne, naponta százszor vágna beléd a villám, hiszen a két agyfélteként naponta legalább ennyiszer kerül szoros összeköttetésbe egymással, például mikor zenét hallunk. A jobb agyfélteke beindulásának sem fiziológiai, sem pszichológiai tünetei nem nyilvánulnak meg erőteljesen.

A jobb agyféltekés látásmód teljesen másképp láttatja velünk a világot, benne a tárgyakat, a teret.

Ez nem igaz. Ugyanis a látásnál nemcsak maga az érzékelés a fontos, hanem annak irányítása is. A kisbabák úgy születnek, hogy látnak, de NEM néznek, a nézés az egy sokkal bonyolultabb idegrendszeri dolog, mint látni. A jobb agyféltekés rajzolás tréningek után annyit változik a látásmódod, hogy többet figyelsz a negatív terekre, árnyékokra, test és tér arányaira. De nem a jobb agyféltekéd miatt, hanem azért, mert megtanultad ezeket NÉZNI. Ha nagy csodát akarunk tulajdonítani, akkor inkább azt kell kijelentenünk, hogy a nézésmódod változik a jobb agyféltekés rajzolás tréning közben/után, de tapasztalni semmi rendkívülit nem fogsz.

Ha egyszer beindul a jobb agyfélteke, akkor többé sosem áll le.

Ez óriási tévedés. A világ bal-agyassága, és a beszéd használata miatt az ébrenléttel töltött napunk legnagyobb részében a bal agyféltekénk van domináns helyzetben, míg ennek következtében a jobb agyféltekénk el van nyomva. Ez akkor is így van, ha mesterei vagyunk a jobb agyféltekés módszernek, és akkor is, ha sosem hallottunk még erről. A világ ilyen, és mi, evolúciós okokból igazodunk ehhez. Ha egyszer beindul a jobb agyféltekéd, akkor 100%-osra tehető, hogy ez az állapot el is fog múlni. A jobb agyféltekés állapot nem tart örökké, ami nagyon helyes, hiszen akkor nem tudnánk (túl)élni ebben a bal agyféltekés világban.
A jobb agyféltekei dominanciának megvan a maga helye és ideje, és ha jól ki tudjuk használni, akkor törekedhetünk arra, hogy ez az állapot minél tovább tartson, de céltudatosság nélkül nincs túl sok értelme ennek erőltetésének.

Ez az egész egy baromság és nem működik.

Tévedés. A jobb agyféltekés módszerek kiválóan működnek, ha az agyintegráltságot hatékonyan elérjük, és fenn is tudjuk tartani a cselekvéssorunk végéig. Az, hogy a dolog működik, azok példájánál érzékelhető a legdrasztikusabban, akik ellen akarnak állni neki. Például elmennek egy jobb agyféltekés kreatív írás tréningre, elvégzik az agyintegráló feladatokat, miközben már előre eltökélték magukban, hogy náluk ez nem fog működni, mert nem akarják és kész (például azért jönnek, hogy lerántsák a leplet a – szerintük – átverésről). Ezek az emberek iszonytató belső harcot élnek meg, mely harc önmaguk ellen zajlik. A hatás-ellenhatás törvénye miatt, amekkora erőforrást fordítanak a tagadásba, pontosan akkora – feltehetően cseppet sem pozitív – erőhatás fogja őket érni az ellenkező „irányból”, de még mindig önmagukba szorítva ezt a hatalmas konfliktust. Ezek nagyon látványos és persze döbbenetes hatások, hiszen az alapvetően pozitívan, nyitottan, tanulni vágyással érkező emberek semmi felforgatót nem tapasztalnak, csak azt, hogy hatalmas tudásanyagot képesek a magukévá tenni két nap alatt, és könnyedén tudnak írni. A jobb agyfélteke stimulálása nagyon erős érzelmi erőt mozgat meg, de mindig az egyén felelőssége, hogy ezt az érzelmi erőt önmaga ellen fordítja-e, vagy önmagáÉRT dolgozik vele.

Vidi Rita

Szövegírás

2 Hozzászólás

  1. Suzanne Henter

    Inkább kérdés.Azzal mit tudtok kezdeni aki pont a kreativitásba fullad bele?
    Értem ezalatt hogy én pl amikor valamit csinálok és elkezdek vele foglalkozni sorra látom meg a témához kapcsolható lehetőségeket olyan multidimenzionális látás szerűen.Viszont igy a végén már szinte elveszik a kiindulási pont mivel más kapcsolódásokban esetleg több energia, lehetőség nyilvánul meg.
    Várom válaszotok.

    • A kiindulási pont nem baj – szerintem – ha elvész, a gond az, hogy ha a cél vész el, illetve, ha nincs konkrét cél (ami lehet maga az út is persze).
      Ha a kreatív tevékenység közbeni flow állapot elérése a cél, akkor persze ezt sem kell véresen komolyan venni, hogy legyen cél, hogy eljussunk valahova, de ha az ide-oda csapongásban már flow sincs igazából, akkor azért az nem egy kellemes állapot, persze attól lehet tanulságos.
      Én eredményorientált vagyok, igyekszem mindent úgy csinálni, hogy valamiféle eredménye legyen, mégha az megfoghatatlan is, vagy megfogalmazhatatlan.
      De van tevékenység, aminél az eredmény is másodlagos, mert maga a folyamat a fontos: kötés :).
      De ha a kötésről elterelné a figyelmemet a csomó kapcsolódó lehetőség, akkor egy fontos örömforrásom lenne oda.
      (volt is rá példa… ezeket kipróbáltam végül, majd visszatértem az eredeti felálláshoz).

      Ha azt vesszük, ezek a kapcsolódó dolgok nagyon fontos tanulságokat és tapasztalatokat hordozhatnak magukban, ezért nem mondanám, hogy ezt szabályozni kellene, de ha úgy érzed, hogy fókuszáltan jobban éreznéd magad, akkor próbáld ki, hogy nemet mondasz magadban ;).
      Aztán próbáld ki azt is, hogy igent mondasz mindenre, meg azt is, hogy hol igent, hol nemet, és aztán hasonlítsd össze.
      Nem írtál konkrétumokat, ezért csak vagdalkozni tudok, de ha általánosságban nézzük, akkor biztos, hogy egy saját stratégiát kell kialakítanod, de azt csak úgy tudod kivitelezni, ha már kipróbáltál minden verziót 🙂

Hozzászólás a(z) Suzanne Henter bejegyzéshez Válasz megszakítása