Már annyi minden jót megírtak előttem, hogyan rúghatnék én labdába?

Olvastad Bram Stoker eredeti Drakula-történetét, minden vámpírtörténetek elődjét és alapját? Tudod mikor jelent meg először? Most kapaszkodj: a 19. században, pontosabban 1897. május 26-án, tehát közel 118 éve!

Azóta hány vámpíros történet látott napvilágot? Több száz? Ezer?
Hány lett ebből sikeres? Több száz? Ezer?

Azok, akik Bram Stoker történetében találkoztak először vámpírral, sőt, A Vámpírral, Drakulával, egyetértenek abban, hogy az eredetit szinte lehetetlen felülmúlni. Mégis sikerült már sokaknak!

Nem azért, mert az eredeti – ami minden bizonnyal eleve táplálkozott valamilyen legendából vagy alapsztoriból – nem volt tökéletes, vagy nem elégítette ki az olvasóközönség étvágyát. Hanem azért, mert az olvasás, és a bizonyos történetek felé irányultság igazából egy folyamatos igényt teremt az újabb és újabb történetekre az Olvasóban. De nem ugyanolyanokra, hanem mindig kicsit másabbakra. Vagy nagyon másabbakra.

Itt volt például az Alkonyat-trilógia, ami nemcsak modern környezetbe helyezte a vámpíros alapsztorit, de jócskán meg is csavarta a karakterek egyediségével a szituációkat, illetve a szerelmi-szenvedés-háromszöggel olyanokat is bevonzott, akiket addig nem érdekeltek sem a vámpírok, sem a vérfarkasok. Természetesen az Alkonyat olvastán rengeteg vámpírrajongó pfújolt hangosan, de annak is csak az lett az eredménye, hogy nemcsak a régi klasszikusokhoz nyúltak vissza vigasztalásért, hanem újabbra, az ő szemszögükből és értékrendjük alapján nézve JOBBAT kívántak, kívánnak.

Sok (minden) kezdő író – és némely tapasztaltabbak is, és nemcsak az írók, hanem úgy egyébként mindenki, aki valamilyen formában alkotó-teremtő tevékenységet végez, pl. vállalkozik – fél attól, hogy nem tudja majd megütni a nagy elődök mércéjét, illetve attól, hogy a hatalmas palettán neki már nem jut tiszta folt, ahol megvethetné történeteivel, könyveivel a lábát.

De ettől nem kell félni!
Én például imádom a nyomozós sztorikat – olyannyira, hogy írok is egyet 😉 -, a rejtélyeket, a titkokat, de hiába olvasok el bármennyi olyan történetet, amiben van nyomozás, titok, rejtély, gyilkosság, sosem elég belőlük. Ha nincs új, amit olvashatnék, akkor sorra olvasom a régieket. Ha azokat már kívülről fújom, akkor visszamegyek a nagyon régiekhez (pl. H. G. Wells-hez). Aztán jön valami új, azt olvasom. Aztán mindig kiderül, hogy egy örök körforgásban vannak a könyveim körülöttem/bennem.

Évtizedeken keresztül rajongója voltam a Leslie L. Lawrence könyveknek, és még most is az vagyok, de most már sok minden mást is olvasok. A legelső, nem kifejezetten gyerekeknek íródott könyv, amit elolvastam, az Karl May Winnetou könyveinek második kötete, az Old Shatterhand volt, olyan 9-10 éves koromban. Még emlékszem, milyen élmény volt olvasni, benne élni a történetben, és emlékszem arra is, hogy a szomszéd gyerekekkel indiánost játszva mindig én voltam Joe, a cowboy, és úgy képzeltem olyankor, hogy igazából én Old Shatterhand vagyok, de hát akkor még szerény is voltam ezt bevallani ;).
Bár felnőttem, sőt, harminc év is eltelt azóta, attól függetlenül még mindig ugyanúgy benne tudok élni történetekben. Sok félében. Mindenfélében.

 

Azt gondolom, hogy egy feltörekvő írónak – vagy bárki alkotónak – azt kell mindig szem előtt tartania, hogy minőséget kell adni az Olvasóknak. Olyasmit, ami után csettintenek, és úgy teszik el a könyvespolcra, vagy a kedvenc digitális könyveik mappájába, hogy azt gondolják: ezt megérte megvenni. A minőség az egy nagyon szubjektív fogalom, és időről-időre változik, fejlődik a minőségi elvárás. Véleményem szerint érdemes a felső minőségkategóriát célozni az írásunkkal, és akkor még akár a nagy elődök is tanulhatnak tőlünk – ha még élnek.

Kiknek írsz és ők vajon mire vágynak?

Ahhoz, hogy sose kelljen amatőrebbnek tartanod magad az írói úton előtted járóknál, ahhoz két dolgot kell nagyon pontosan tudnod:

  • Kiknek írsz? – Hogyan lehetne jó alaposan leírni a célcsoportodat? Nők? Férfiak? Hány évesek? Milyen a társadalmi státuszuk? Milyen szubkultúra tagjai pillanatnyilag? Mit lehet tudni az értékrendjükről? Hol laknak? Hogyan élnek? Mivel töltik a szabaidejüket? – Természetesen ezeket a legnehezebb még akkor feltérképezni, amikor még egyetlen árva Olvasónk sincs, de amikor megosztod a Facebookon az egyik legfrissebb novelládat, akkor nagyon pontosan láthatod, hogy kik azok, akiknek tetszik, kik azok, akik hozzászólnak, kik azok, akik akkor sem reagálnak, ha direkt az orruk alá dugod (na, ők nem a célcsoportod).
    Nagyon fontos kiemelnem, hogy azok, akik fikáznak, beszólnak és kritizálnak, azok NEM a célcsoportod. Sosem fognak vásárolni, tehát az ő igényeikkel nem is kell foglalkozni. Rosszakarók és irigyek minden szinten előfordulhatnak, bár a kezdő íróknál eleinte csak az ismerősök irányából érkező lesajnáló mosoly a jellemző, aminek jelentése: Ugyan már, te tényleg azt képzeled, hogy valaha is író lehetsz? De ez nemcsak az íróknak szól, hanem mindenkinek, aki valami olyasmibe kezd, amiről a környezetének csak sztereotípiái vannak.
  • Mire vágynak? – Rengeteg mindenre vágyunk mi emberek, de azért a könyvek tekintetében az ízlésünk egyénenként jellegzetes, más szóval: egyéni. Én például nem szeretem azokat a könyveket, amikben a nyelvi bravúr túltengése a jellemző. A karakterek kidolgozottságát és a jellemfejlődést fontosnak tartom, de nem minden esetben, mert van, amikor csak a sztori érdekel. Világ életemben Depeche Mode rajongó voltam, és bár az első évek után volt egy elég nagy stílusváltásuk, de azóta NEM. A DM DM maradt az elmúlt kisemakaromszámolni hány évben, én meg ez miatt örökös rajongójuk. Olvasóként is azt tapasztalom magamon, hogy nagyon megnyugtató, ha Lőrincz L. László továbbra is Lőrincz L. László marad, és J. K. Rowling is önmaga.
    A stílusodon folyamatosan csiszolni fog az idő és a sok-sok olvasói visszajelzés, de arra most megesküszöm neked, hogy az Olvasóid arra vágynak, hogy amikor a te írásaiddal akarják boldogítani magukat, akkor azt kapják, amit tőled már megszoktak. Amikor McDonaldsba mész, akkor mindig ugyanazt várod, és ugyanazt kapod. Ez a világszerte elterjedt cégek sikerének titka. Önmagadhoz csak akkor tudsz majd mindig visszatérni – kisebb kitérők és nagyobb kanyarok után -, ha mindig is önmagad voltál, és tudtad is magadról, hogy ki vagy, mi vagy, hogyan írsz. A hogyanban nem lehet akkora variancia, mint a MIT-ben. A történetszövés, a karakterábrázolás, a műfaj, a trükkös, egyedi megoldások tárháza végtelen az író számára, de ÖNMAGA variálása kb. tilos.

Az Író születik tréningeken azt tapasztaljuk, hogy minden résztvevőnek megvan a saját maga stílusa, és mindenkiben megvan a jobbra való törekvés igénye. Ez néha átcsap MÁSRA való törekvési igényre, de mi trénerek mindig próbáljuk kioltani, feltéve, ha szóba kerül.

Rendszeres siráma a gyönyörű körmondatokkal író, meseszerű új világot teremtő írópalántáktól, hogy szeretnének sokkal racionálisabban, tömörebben fogalmazni.

Aztán ott a másik véglet, a racionális, hihetetlenül ütős mondatokkal dolgozó íróifjoncok részéről az az igény, hogy kilométeres körmondatokban szeretnének fogalmazni, de hát nem megy.

A legviccesebb az, amikor egymást irigylik az egymással szemben ülők a másik stílusáért, és ilyenkor bizonyosodik be az, hogy igen, van kereslet a különböző stílusokra, bár ezt a bizonyosságot a pályával még épp csak ismerkedő írócsimoták még nem érzékelhetik.

Lehet, hogy most még te sem fogadod el a szavaimat, de nem is kell.
Majd 4-5 év múlva, sok-sok oldalnyi, néhány könyvnyi írói tapasztalat múltán gyere ide vissza, és írd meg, hogy már tudod, hogy igazam volt ;).

Légy önmagad, és alkoss magas minőségen, és az Olvasóid szeretni fognak. Téged! Mint ahogy sok más írót is.

 

Vidi Rita

2 Comments

  1. Üdv!

    Az nagy baj, ha nem tudom meghatározni a célcsoportot, illetve, hogy mire vágynak? Valójában ez nem is igazán állt eddig szándékomban.
    És ha több különböző témában is jelen vagyok, bár a stílusom ugyanaz marad, az megzavarhatja az olvasókat?

    MK

    • Kristóf, azt mindenképp tudnod kell, hogy milyen korosztály, és legfőképp melyik nem a célközönséged. Vajon kik fognak téged leginkább olvasni? 😉
      Ha különböző témákban is jelen vagy, az nem gond, de lehet, hogy a nagyon különböző témákra érdemes lesz különböző írói neveket használnod. (álneveket)
      Azért, mert a neved márkanév is lesz egyben, és, hogy ne keveredjenek ezek össze.
      De az is lehet, hogy a te márkád arra épül, hogy polihisztor vagy, és akkor meg mehet egy néven több minden is. Több márkát egyforma szintre felfejleszteni iszonyú munka.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.