Kreatív íróknak kreatív nyelvtan?

A jobb agyféltekés írás tanfolyamokon megtanuljuk elengedni a görcseinket. Elkezdünk áramolva írni, nem kontrolláljuk közben a készülő anyagot, hagyjuk, hogy megszülessen a maga természetes módján a szöveg. Ezzel az is együtt jár, hogy a nagyvonalú, nem szabálykövető jobb agyfélteke dominanciája alatt a nyelvtanból tanultak háttérbe szorulnak.

Magunk is jót szórakozhatunk, ha később elolvassuk az alkotásunkat, hogy milyen hajmeresztő hibákat ejtettünk. Nagyon fontos, hogy mikor behangoltunk magunkat, és ihletből írunk, akkor ne próbáljunk meg üzemmódot váltani, ne kezdjük el a javítgatást. Legyen ez egy teljesen külön folyamat. Ha ezt be tudjuk tartani, akkor ugyan nem alkothatunk új nyelvtani szabályokat, de magát a nyelvet sokkal bátrabban, eredetibben fogjuk használni, érdekes fordulatokat, képeket hozhatunk létre. Ha géppel írunk, kapcsoljuk ki a helyesírás ellenőrző programot, ne gátoljon, ne zavarjon be a sok kis piros és zöld aláhúzás.

Amikor befejeztük az írást, hagyjunk kis szünetet, ha nincs határidőnk, akkor akár napokat is. Friss szemmel, bal agyféltekés állapotban lássunk neki az átnézésnek. Itt az ideje visszakapcsolni a helyesírás ellenőrző programot. De még így is maradhatnak bennünk kétségek, hiszen egyes szakszavakat, szóösszetételeket, ragozott alakokat a magyar nyelv bonyolultsága miatt nem javít ki vagy éppen indokolatlanul hibásnak jelezhet a rendszer. Az aláhúzott szavakat betűről-betűre bogarásszuk át, mert lehet, hogy a gépnek van igaza, de lehet, hogy nekünk.

Kreatív nyelvtan?

Kreatív nyelvtan?

Ilyenkor vehetjük észre a szimpla elütéseket, szóismétléseket, vagy az egyeztetés (alany-állítmány, egyes szám – többes szám) hiányát is. Lehet, hogy örök helyett ökör szerepel, de mivel értelmes szó, nem lesz hibásként jelölve. De a mű élvezetét zavarni fogja. Az is előfordulhat, hogy az egyik szereplő az írás elején még Köbüki Küncső, de az alkotás hevében Mekk Elekre változik hirtelen.

Akár szépirodalomról, akár szakmai írásról van szó, lehetnek logikai bakugrások, amelyeket érdemes kiegyenlíteni. Néha elég tologatni a részeket, mint egy türelemjátékban, és újabb mondatok leírása nélkül is egy egységesebb szöveg áll elő. Sokszor húzni kell az anyagból, hogy feszesebb legyen, könnyebben olvasható, vagy ha megrendelésre írunk, és kevesebb leütés-szám szükséges, akkor e miatt is korrigálni kell.

Jó esetben nagyon elégedettek vagyunk a művünkkel. Ugyanúgy, ahogy a saját gyermekeink hibáit sem látjuk, mert nekünk a legszebbek, legokosabbak, itt is előfordulhat, hogy elvakultak vagyunk. Érdemes megkérni jó nyelvtanos, szépen fogalmazó rokont, ismerőst a biztonsági javításra. Ha könyvről van szó, gondolkozzunk el azon, hogy érdemes-e egy profi lektort felkérni? Ez is megoldható barterben, de lehet, hogy megéri fizetni is. Például, ha az anyag szakmai, egy jól csengő név lektorként emelheti a könyvünk ázsióját.

Az ellenőrzés során is tudatosítsuk magunkban, hogy akármilyen szarvashibát is követtünk el, ez nem ok arra, hogy kinevessenek vagy szégyelljük magunkat, mert okkal hagytuk „tombolni” a jobb agyféltekét. Ne ragaszkodjunk egy kreatív nyelvtan megalkotásához, de ahhoz igen, hogy hibázhassunk a kreativitás jegyében, és csak utólag „csiszoljuk” tökéletesre legújabb írói gyémántunkat. Így a következő alkalommal is örömmel, szabadon fogunk tudni írni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.